Mert egy több szempontból nagyon érdekes és értékes beszélgetésnek lehettünk tanúi. Egressy Zoltán nemcsak írásban, hanem élőszóban is élvezetes stílusban mesél. Szívesen megosztotta velünk az írás kulisszatitkait, így mindannyian belekóstolhattunk az alkotói folyamat izgalmaiba. Pottyondy Nóra kérdései nyomán megtudhattuk, hogy milyen az a készenléti állapot, amikor épp születik egy regény. Ilyenkor az írói érzékszervek kiélesedve pásztázzák a világot, miközben belül az adott mű témája van a fókuszban, így az ahhoz kapcsolódó elemeket veszi észre, hívja magához.

Egressy azt mondta, hogy a Százezer eperfa című regényt öt hónapig írta, és ez idő alatt szivacsként fogadott magába mindent, amivel találkozott, és ami szervesen beépülhetett a könyvbe. Például a viharokról, szélsőséges időjárási jelenségekről szóló meteorológiai jelentéseket. Ugyanis a regény egy elképzelt katasztrófahelyzettel indul: hatalmas vihar tombol, majd eláll a szél az egész Kárpát-medencében. Az író sokat kutatott azután, hogy ez milyen végzetes következménnyel járna. De ami igazán érdekelte, hogy az emberek hogyan viselkednének egy ilyen helyzetben. Hasonlóan, mint egy súlyos betegségnél: először nem hiszik el, hogy velük is megtörténhet, azután menekülni akarnak... Ezt mutatja be a hat főszereplőn keresztül, akik találkoznak egymással, mert valami dolguk van... Hogy kinek, kivel és micsoda? A könyv tele van kérdéssel. Az egész regény egy hatalmas kérdőjel, már a címoldalon található pecsétet szemlélve is: Nemzeti szélcsend... Az üzenet megfejtéséhez mindenképp el kell olvasni a művet. A beszélgetés pedig maximálisan felébresztette az érdeklődést mindannyiunkban.

Mert átsugárzott Egressynek az a szándéka, hogy húsbavágóan akar írni, rólunk, nekünk, itt és most. Milyen a mi történelmi pillanatunk? Kizökkent az idő? Ha igen, mit tehetünk? Hol keressük a megoldást, kívül vagy inkább saját magunkban?

A Százezer eperfa ad egy választ. A különlegessége az, hogy csak a regény végére érkezik meg, az utolsó pillanatban. És az írótól azt is megtudhattuk, hogy ez rejtélyes módon előtte is titok, egészen addig, míg le nem írja az utolsó betűt. Mert egyszerre írja és olvassa a könyvet. Mágikus szülés-születés ez, hatalmas munka. Ahogy Egressy megfogalmazta, mire befejezte, úgy érezte, mintha lefutott volna egy maratont.

Egy művészt hallgatni az alkotás rejtelmeiről mindig nagyon érdekes, és talán fel is ébreszti néhányakban, hogy ők is kipróbálják magukat valamelyik művészeti ágban. Ez mindenképp fontos hatása lehet egy ilyen beszélgetésnek.

Visszatérve a kulisszatitkokhoz, a Százezer eperfa című regény négy fegyelmezetten formázott részből áll, melyek éppen advent négy hetének eseményeit mesélik el. Ennek kapcsán a szerző elmondta, hogy számára a szigorú szabályok, melyeket saját magának állít fel, mindig az adott írásműhöz, segítik az ihletett alkotást.

Izgalmas volt, ahogy az író összehasonlította a regényt és a drámát a közönséggel való kapcsolat szempontjából. A dráma esetében a szerző csak egy részét, bár nagyon fontos részét adja az előadásnak. Hisz a rendezői koncepció, a színészek játéka nagyon jelentősen meghatározza, hogyan kel életre a darab. A regénynél közvetlenebb a kapcsolat az olvasóval, aki itt a saját egyéniségén szűri át a történetet. Ugyanakkor a visszajelzés a színház esetében sokkal közvetlenebb.

A beszélgetés a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Termében zajlott, ahol 7 éve, 2007. október 13-án mutatták be a Portugál című darabot, amit azóta is változatlan sikerrel játszanak. Adta magát, hogy szó essék a Júniusról, amelynek ősbemutatójára szintén a győri színházra esett a választás (a darab színlapja itt olvasható). A dráma, melyet Egressy Szép Ernőnek dedikált, 2007 júniusában jelent meg a Jelenkor című folyóirat mellékleteként, és eddig egyetlen magyarországi színház sem játszotta.

A szerző a Júniusban is a férfi és nő bonyolult kapcsolatrendszeréről mesél, melynek lényege, hogy mindenki a szerelmet keresi, mely az egyetlen válasz lehet az élet és halál fájdalmasan feloldhatatlannak tűnő kettősségére.

Szabados Éva
Fotó: Csendes Richárd