Az ember minél előrébb halad az időben, tehát, ahogy korosodik, valóban egyre jobban fél a jövőtől, aminek a végződése egyértelmű. Hogy sötéten vagy kevésbé sötéten szemléljük az előttünk tornyosodó, aztán egyszer számunkra megszakadó időt, az, gondolom, mindig attól függ, hogy mennyire foglalnak le bennünket aktuális feladatok, amelyek a legjobb kedvjavító megoldások az életre. Művészként nyilván azokat az értékeket tartom fontosaknak az életemből, amelyek reményt táplálnak arra nézve, hogy nem fölöslegesen éltem le az életemet. Ilyenek a könyvek, és ilyenek a darabjaim. Az ember szándéka, amikor ír, legalább kétféle. Egyrészt élményt nyújtani a kortárs olvasóknak, másrészt időben önmagukat megtartó munkákat létrehozni. Talán az utóbbi az erősebb késztetés most bennem az írásra, zavaros jelenben élünk, kiszámíthatatlanban és olykor-olykor véresen és vészesen kegyetlenben, akár olcsóban, akár mind jobban konzumálódóban, popularizálódóban. Ehhez képest a jövő szelídnek és megértőnek, minőség-pártibbnak tűnhet fel. És az előrefelé élés mindig közérzet- és mentalitás-javító, ami erősen befolyásolhatja a művészi megnyilvánulásokat is.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve, mi van épp születőben?

Elsődleges tervem a jövőre nézve: élni még, legalább addig, amíg kedvem lesz élni. Ez a kedv mindinkább erősödik bennem, lehet, hogy a fogyó időt érzékelik az idegeim, és ellenállást tanúsítanak a folyamattal szemben. Legközelebbi konkrét tervem egy gyermekvers-könyv kiadása – amely nem igazán sürgős munka, lévén, hogy két vagy három vagy négy kötetem áll kiadás előtt, egy haiku-könyv, egy négynyelvű verseskötet, egy élet-interjú-vállakozása Onagy Zoltánnak velem, és egy mesekönyv, mely két gyermek-könyvkiadó összefogásával jelenik majd meg. Mindez a jövő évi könyvhétig elhúzódó sorozat. Hogy miért éppen gyerekvers-könyv? Megszületett az első unokám, a Szabó Zalán Árpád névre hallgató, aki közel három hónapos már, és eddig tucatnyinál több verset írtam neki – így joggal remélem, ez a hirtelen feltámadt reflexió a kicsi létére nem fog halványulni bennem, és újabb munkák követik az eddigieket. Szeretném, hogy a könyv addig megjelenjék, mikorra érteni és értékelni fogja az emberi beszédet. Jelenlegi munkám egy gyerekdarab, melyet a Ciróka Bábszínház felkérésére írok Kecskemétre.

Köszönjük szépen, és várjuk szeretettel Győrbe!

Szabados Éva