Tutajozzunk hát mi is egyet Ferike után 100 évvel Dunajecen, ami tizenhét kilométeren keresztül határfolyó Szlovákia és Lengyelország között. És ami már nem a mi Dunánkon át éri el a tengert, hanem a vízválasztó túloldalán, a Visztulába folyik bele. Dunajec, mint az itt élő goralok, „kemény legény”, 8,5 kilométeres kanyont vágott magának az idők folyamán a Piennini-hegységbe. Ez a folyószakasz a kivájt és egymás mellé rögzített fenyőtörzsekből álló tutajok otthona, amik a képeslap tanúsága szerint már 100 évvel ezelőtt is szállították a turistákat a Három korona-hegy tövéből, a Vörös Kolostor mellől indulva. A tájegység a Felső Szepesség része, az ólublói és a késmárki járások osztoznak rajta. Északról Dunajec, a Poprád, a Piennini-hegység és Szandleci-Beszkidek határolja, Dél-nyugatról a Szepesi-Magura, délről pedig a Lőcsei-hegység a határa. Dimbes-dombos, hegyes-völgyes terület olyannyira, hogy a keskeny patakvölgyek egyik hosszúra nyúló falujában csak a hegyoldali temető és a patak közé tudták beszorítani az így erősen lejtő a focipályát. A lelátó után egyből a sírkövek jönnek (az alattuk pihenő hajdani játékosok láthatják, mit tudnak a maiak), a pálya túlsó szélén pedig hosszú fenyőrudakra rögzített kosarak hevernek, amikkel a patakba került labdákat igyekeznek kihalászni a nézők közül az erre vállalkozók.

A goralok földjének legfontosabb látványossága az Alsólehnicen (ma Červený Kláštor) a 14. században épült karthauzi rendház, a vörös téglákból épített falairól, párkányzatáról elnevezett Vörös Kolostor, amit Krúdy Gyula is többször megemlített írásaiban. A klastrom ma turisztikai látványosság, vakolt falai vizesek és fehérek inkább. 1319-ban építették a hallgatag barátok, akik kaptak birtokot is a házhely mellé. Ők pedig az imádkozás mellett malmot és sörfőzdét is működtettek, de határvidéken zajló állandó küzdelmek miatt kétszáz év múlva végül is menekülniük kellett. A kolostorból így határerődítmény lett, tulajdonosai sűrűn változtak, majd 1705-ben a kamalduliak kapták meg a sok vészt látott helyet. Akik itt fordították szlovákra a Bibliát, és itt élt Ciprián fráter is (Jaisge Ferenc Ignác), a jeles seborvos, patikus, kertész és szakács, az örökké fúró-faragó ember. Aki 1768-ban állítólag siklórepülőt épített, amivel a Három Korona-hegyről indulva a kolostor udvarán landolt. A legenda szerint szerkezetét, mint ördögtől való dolgot, a nyitrai püspök égettette el, de az is lehet, hogy ellopta valaki, hogy kipróbálja, de összetörte. Az biztos, hogy a kolostor közelében van egy kicsi glaubersós vizű fürdő, itt is járhatott a mi Ferikénk/Terikénk, aki azt a képeslapot megírta 1917 júniusában.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu