Rembrandt Harmenszoon van Rijn 1606. július 15-én született Leiden városában egy városi molnár és egy pék leányának nyolcadik gyermekeként. Szülei tudós pályára szánták, de rövid idő után otthagyta a leideni egyetemet, és Jacob von Swannenburgh tanítványa lett. 1624-ben fél évet az amszterdami történeti festő, P. Lastmann műhelyében töltött, majd visszatért Leidenbe, és J. Lievensszel dolgozott együtt. 1631-ben Amszterdamba költözött, ahol egy híres műkincskereskedő, Hendrick van Uylenburg házában élt. Rembrandt egyébként szenvedélyesen érdeklődött a műkincsek iránt. Itt több száz arcképet festett megrendelésre. Portréinak sikere ellenére elsődleges feladatának a történeti festészet művelését tartotta.

1634-ben feleségül vette szállásadója unokahúgát, Saskiát, és előkelő házat vásárolt a főváros zsidó negyedében, ami szintén hatott munkásságára, elsősorban az ószövetségi témájú képek kapcsán. Rembrandt és felesége életét a sikerek mellett családi tragédiák árnyékolták be, ugyanis három újszülött gyermekük is életét vesztette, a festő egyetlen fia, Titus világra jötte után pedig hamarosan Saskia hunyt el, valószínűleg tuberkulózisban. Rembrandt műhelyét tehetséges tanítványok sora látogatta. Művészi érdeklődésének középpontjában kezdettől fogva az emberábrázolás állt. Önmagáról és feleségéről, Saskiáról készített portréi számos megrendelést juttattak a fiatal festőnek az előkelő amszterdami polgárok köréből. Első nagyszabású művei, a hagyományos csoportarckép műfaját új felfogásban ábrázoló Tulp doktor anatómiája (1632), a ruhátlan emberi test szépségeit költőien tükröző Danaé (1636) és a Sámson megvakítása (1636) sikerekben gazdag korszakának emlékei.

Feleségének halála magányossá tette a mestert. Egyre gyakrabban a város zsidónegyedében és szegénynegyedében találta meg modelljeit. A társadalom elesettjei iránt érzett őszinte együttérzése, a divatos témáktól és festésmódtól eltérő szuggesztív festői formálása elidegenítették tőle gazdag polgári megrendelőit. Az 1640-es években kezdett el tájábrázolással foglalkozni. Rajzain és rézkarcain a környezetében megfigyelt holland vidék jelenik meg.

1656-ban anyagi csődbe került, és a szegénynegyedbe költözött. Ekkor alkotta portréművészetének remekeit: élettársáról, Hendrickjéről és fiáról, Titusról készített képeit és önarcképeit. Saskia halála után Rembrandt viszonyt kezdett Titus gondozójával, a Geertje Dircx nevű özvegyasszonnyal. Geertje perelte Rembrandtot, mivel állítása szerint az házasságot ígért neki, és a bíróságon szerette volna a festőt az ígéret betartására kényszeríteni. A bíróság végül nem kényszerítette házasságra Rembrandtot, de nagy, 160 guldenes kártérítést kellett kifizetnie. Később Rembrandt Geertje Pieter nevű fivére tanúvallomása alapján rábizonyította az asszonyra, hogy Saskia rábízott, 200 gulden értékű ékszereit el akarta sikkasztani, és dologházba záratta a nőt.

1649-ben Rembrandt új szeretője a sokkal fiatalabb Hendrickje Stoffels lett, aki eredetileg a festő szobalánya volt. 1854-ben született lánya, Cornelia, és ezután Hendrickjét hivatalosan megfeddte a várost uraló kálvinista egyháztanács, amiért bűnben él Rembrandttal.

Rembrandt – bár sohasem hagyta el hazáját – műveit külföldön is kedvelték: rézkarcait Európa-szerte gyűjtötték, és több megrendelést is kapott egy szicíliai nemesembertől, Don Antonio Ruffótól.

Életének utolsó éveiben a magára maradt és anyagi gondokkal küszködő festő még két megrendítő remekművel (Önarckép és a Tékozló fiú hazatérése) zárta le a mintegy 700 festményt, 350 metszetet és 1500 rajzot tartalmazó életművét. 1669. október 4-én Amszterdamban, szegényen halt meg. Ismeretlen sírban fekszik a Westerkerk temetőben.

Rembrandt munkáinak egyik fő különlegessége a fény-árnyék játék, az erős kontrasztok gyakori használata, amely szinte bevonja a szemlélőt a festménybe. Másik jellegzetesség a drámai, igen életszerű jelenet, amelyből hiányzik az erőltetett hivatalosság, amit kortársai gyakran ábrázoltak. Szintén kiemelhető az az érzékenység, amellyel az embereket ábrázolta. Azon művészek közé tartozott, akit a hírnév élete során és halála után is szárnyain hordozott. Munkássága nem csak azért volt jelentős, mert szinte számolatlanul ontotta magából a műremekeket, hanem azért is, mert felnevelt egy egész festőnemzedéket.

Nagy Mária

Forrás:
wikipédia
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1606_julius_15_rembrandt_szuletese/
Magyar Naylexikon. 15, köt: Pon-Sek. Budapest : Magyar Nagylexikon Kiadó, 2002.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.