3027

„Feszengés és színészkedés nélkül magunkat visszük bele a zenébe”

Interjú a The Bits – Beatles emlékzenekarral

A 87. Ünnepi Könyvhéten és 15. Gyermekkönyvnapokon Győrben fellépő, magyar The Bits – Beatles emlékzenekar már nemcsak hazánkban, hanem külföldön is egyre nagyobb (el)ismertségnek örvend. A négytagú bandából az ötletgazda-alapító Derecskei Zsolttal (a kép jobb szélén) és Bakó Balázzsal (a képen jobbról a második) többek között arról beszélgettünk, hová tehető a beat zene hely(zet)e manapság, mekkora mozgástere van a fejlődésre egy megszabott irányt és palettát követő zenekarnak, valamint véget érhet-e egyszer a Beatles-kultusz.

Több, mint fél évszázaddal ezelőtt alakult a nagy liverpooli négyes, minden idők egyik – ha nem a – legismertebb beat-pop-rock együttese. Mi indokolja, hogy még mindig életben tartsák világszerte nemcsak a banda dalait, ikonikus figuráit, de azt az eszményt és korszakot is, amit képviseltek? Mi rejlik a Beatles-titok mögött?

Derecskei Zsolt: Van ebben tudatos és tudatalatti dolog is. Úgy gondolom, hogy előbb tudat alatt a négy liverpooli srác akart valamit nagyon, és nem akartak beállni a sorba. Lázadtak mind zeneileg, mind a zene közvetlen vonzásában (pl. öltözködés, színpadi viselkedés), ami átterjedt a hétköznapjaikra is; ahogy (Kasléder) Albert szokott fogalmazni: nem akartak megfelelni senkinek, hanem teljesen őszintén és hitelesen saját magukat adták. Saját dalaikat ők maguk írták, és adták is elő, így az előadásmód is sokkal hitelesebb volt, mint a kor összes többi előadója (ide értve pl. Elvis Presley-t is, mert ő sem a saját dalaival futott be, sőt szerintem egyetlen egy dalt sem komponált, ő előadóművész volt). És aztán jöttek a tudatos dolgok: főleg Brian Epstein, a Beatles menedzsere által. Ő kreálta az angol „úriszabós” öltözködést (a gombafrizura már megvolt a Beatles tagok hamburgi barátja, Astrid Kirchherr jóvoltából), ő tette őket rendbe a színpadon, és bár – mint később kiderült – nem volt a világtörténelem legjobb menedzsere, de abban a korban rettentő és követendő kreativitással újította meg a zenei menedzsment szakmáját, amiből a Beatles profitált.
Természetesen nem mehetünk el amellett sem, hogy a Lennon-McCartney szerzőpáros ontotta magából a jobbnál jobb dalokat, George Harrison is írt néhány nagyon szép számot a Beatles munkássága alatt, és George Martin producernek – akivel mindvégig dolgoztak – gyakorlatilag az életévé vált a Beatles és a velük való együttdolgozás az EMI stúdiókban, az Abbey Road-on, és rengeteg stúdiókísérletet végzett a Beatles-számok feljátszásakor már a kezdetekben. És még sorolhatnánk a tényezőket, hogy miért volt ekkora hatással a Beatles a korra és az utókorra is, mert a társadalom is igényelte ezt, mert politikai propagandák is bújhattak a Beatles-jelenség mögé, stb., stb. Ma pl. Liverpoolban (vagy akár azt is lehet mondani, hogy egész Angliában) egy komplett iparág épül a Beatlesre a legkülönfélébb módokon, persze főleg a turizmusra telepedve.

Olvasom, hogy a The Bits-szé összeálló négy tag mindegyike különböző zenekarokból érkezett. Hogyan találtatok egymásra, és mi volt az a szikra, amely miatt Beatles emlékzenekarrá szerveződtetek? Esetetekben a tyúk volt előbb vagy a tojás?

Bakó Balázs: Amennyiben Zsoltot nem tekintjük tyúknak, úgy a tojás volt előbb. A The Bits irányzottan azzal a szándékkal jött létre, hogy csináljunk egy hiteles Beatles tribute koncertzenekart. Zsolt fejében született az ötlet, én már korábban zenéltem együtt Zsolttal egy másik bandában. Gyakorlatilag négy különböző irányból érkeztünk, a közös pont a Beatles-szeretet volt. Egyébként most is mindenkinek van más zenekari érdekeltsége a The Bits mellett.

Zsolt: Régi vágyam volt, hogy Beatles zenekarban játsszak, eszerint választottam ki a tagokat, és nem volt nehéz dolgom; ahogy már Bali mondta, mindenki elsőre igent mondott a kérdésemre, mert annyira tetszett nekik is az ötlet.

Van köztetek főnök, hierarchia, egyet nem értés, különböző oldalak, vélemények és pofonok? Viccen kívül: a bulvársztorik helyett arra vagyok kíváncsi, vannak-e eltérő vélekedéseitek, beállítódásaitok, ízléseitek a Beatles-szel kapcsolatban? Vagy a Beatles csak egyféleképpen értelmezhető és érezhető?

Bali: Természetesen vannak, ettől tudunk mindig menni előre. A zenekarban nagyon hamar nagyon jó barátok lettünk, így egyrészről gátlások nélkül, nyugodtan belecsapunk komoly szakmai vitákba, másrészről mindent meg tudunk beszélni, és nem ugrunk egymás nyakának (csak kicsit néha…? ☺) Hierarchiailag demokráciában élünk – a szó valódi értelmében –, szervezésileg Zsolt viszi a dolgok elefántrészét, így ha fölmerül a zenekari vezető kérdése, reflexszerűen mind rámutatunk.

Mennyire népszerű a beat manapság, illetve mennyire kerül előtérbe a tiszta beatzene a belőle kialakult későbbi zenei irányzatokban napjainkban? Van egyfajta szezonalitás, egyfajta hullámzás a beatzenei divatban, vagy az 1960-as évek óta egyformán erőteljesen jelen van a szórakoztató könnyűzenében?

Bali: Erre a kérdésre gyakorlatilag minden koncertünkön választ kapunk, nagyon sokan szeretik a beatzenét és a Beatles-t, és a korosztály is nagyon vegyes és arányos; számszerűsítve, a koncertlátogatóink életkora 6-tól 80 év. Minden zenei időszakban felfedezhető a beat lenyomata. A mai – főleg angolszász – mainstreamvonalban is rengeteg híres banda zenéje táplálkozik a Beatles gyökereiből.

Zsolt: a beat-jelenséghez hozzátartozik az, hogy a zene, a zenei műfajok, korszakok – és ez csak a könnyűzenére vonatkozik – 15-20 évenként ismétlik önmagukat, reneszánszukat élik, valószínűleg ez a generációk felnövekedéseivel is kapcsolatban van. A 90-es években az Oasis volt egy hatalmas jelenség, Beatles utánérzés, és most megint úgy érzem, hogy tetőpont közelében jár a dolog; ha nem is a mai kortárs könnyűzene táplálkozik most a Beatles-elemekből (Magyarországon, természetesen nyugaton más a helyzet), emlékezés (és emlékzenekarozás) szinten most nagyon széles körben mozog a Beatles.

Dalaitokban általában ragaszkodtok a Beatles eredeti zenei alapjaihoz. Mennyire kell ezt szigorúan gondolnunk? A Beatles Unplugged műsorotokban például bátran igazítotok, módosítotok a dalokban ezt-azt, vagy azért ott is nagyjából kőbe vésett kották alapján szólaltatjátok meg a világslágereket?

Bali: Zenei tekintetben eléggé hagyományosan és hűen igyekszünk közvetíteni a Beatles zenéjét. Mi egy koncertzenekar vagyunk, így pl. nem öltözünk be, nem veszünk parókát, és nem másoljuk a külsőségeket. Nem lenne ezzel sem baj, de nálunk az előadás inkább a koncertről és a zenéről szól, nem a színházias külsőségekről. Felállás és hangszerelés tekintetében is igyekszünk autentikusak lenni. Korhű hangszereket és beállításokat használunk a hiteles hangzás eléréséhez, és – ahogyan az eredeti csapat, úgy – mi is ragaszkodunk a négyfős felálláshoz. Sok Beatles emlékzenekart láttunk, akik 5-6 fős felállásban játszottak, mi ebben is ragaszkodunk az eredetihez.

Zsolt: A „nem öltözünk be” olvasásakor azért nem arra gondolunk, hogy klottgatyában és strandpapucsban megyünk föl játszani. Minden tagnak megvan a saját stílusa, öltözete, amelyben a színpadon méltóképp megjelenik, és ez nem egységes, és nem is kell, hogy az legyen. Akkor tudjuk hitelesen előadni a dalokat, szórakoztatni a közönséget, ha mi is jól érezzük magunkat a színpadon, és feszengés és színészkedés nélkül magunkat vihetjük bele a zenébe.

Van mozgásteretek fejlődni? Nem zenei képzettség, hanem a zenekar evolúciójának tekintetében? Hiszen ott van a kész, komplett Beatles-bázis, a dalok, a zene. Van-e számotokra jövő a határokon kívül?

Bali: Mindenképpen! Mindössze 3 éves a zenekar, ezalatt közel 150 koncertet adtunk, koncerteztünk a Papp László Budapest Sportarénában, felléptünk a Syma Csarnokban és számtalan fesztiválon, városi rendezvényen. Egyre több külföldi invitálást kapunk, tavaly többek között meghívtak bennünket a liverpooli Beatle Weekre, a világ legjelentősebb Beatles fesztiváljára, ahol összesen 9 koncertet adtunk, és a világhírű Cavern Club színpadán is több koncerten léptünk fel, ahonnan anno a legendás négyes elindult.

Zsolt: vannak terveink erre az évre vonatkozóan is, mindig szeretnénk megújulni, és fenntartani a fejlődést és a változatosságot, ez nagyon fontos nemcsak a közönség, de a The Bits szempontjából is. Persze a dalok készen várnak minket, de ne felejtsük el, hogy van belőlük kb. 220 darab, és mi mostanában tartunk nagyjából 120-nál, szóval 3 év alatt megtanultuk a Beatles munkásságának több, mint felét. Azaz még legalább 3 éve van a zenekarnak (persze ez csak vicc). :)

A honlapotokon (The Bits – Beatles emlékzenekar) már ötféle különböző Beatles-műsort ajánlotok – különböző helyszínekre, közönségre és alkalmakra összeállítottakat. Mely(ek) a legnépszerűbb(ek) közülük, melyik(ek)et látja szívesebben a közönség?

Bali: A 3 év alatt rengeteg Beatles dalt játszottunk el a Nagyérdeműnek. 2015-ben egy rekordot is felállítottunk egy olyan különleges alkalommal, ahol egyetlen koncerten 100(!) különböző Beatles dalt adtunk elő. Immár harmadik éve állandó klubhelyszínünk Budapesten a Muzikum, ahol az ősztől tavaszig tartó klubszezonban minden hónapban koncertet adunk, és minden hónapban más és más tematikával, ötlettel készülünk. A legsikeresebb műsorainkat visszük turnéra, idén pl. egy nagyszabású Revolver turnéval emlékezünk meg a lemez 60. évfordulójáról. A nyári fesztiválokon is gyakran cserélgetjük a repertoárokat a helyszíntől, apropótól, hangulattól függően.

Mi a meglátásotok, a Beatles képes több, mint 50 év elteltével is beilleszkedni a mai pop- és könnyedebb rockfelhozatalba? Milyen reakciókat kaptok, láttok az elsősorban kevésbé rajongó vagy laikus közönség részéről?

Bali: Éppen a nagyon vegyes korosztály-összetétel a legjobb igazolás erre. Bármerre megyünk, nagyon lelkes közönséggel találkozunk – ez természetesen a Beatles érdeme elsősorban, nekünk pedig mindig hatalmas öröm eljátszani a dalokat.

Zsolt: én is azt vallom, hogy aki jól akarja érezni magát korosztálytól és zenei ízléstől függetlenül, az helyesen dönt, és erre az egyik legjobb eszköz a The Bits, mert mi egy olyan műfajt, zenét, érzést képviselünk és közvetítünk, ami nagyon széles körben ismert és kedvelt, és valóban mindenhol, ahová megyünk, egy-két vérbeli rajongó is felbukkan a „sima” zeneszerető és hallgató ember között.

Szilvási Krisztián

2016.06.08