Ezután az ország fő célja az volt, hogy újjáépítse saját magát, nemcsak infrastrukturálisan, hanem kulturálisan is – ezt a folyamatot pedig Ahmed Sékou Touré elnök irányította, aki mellesleg zenerajongó is volt. A kormány hamarosan rengeteg gitárt, szaxofont és egyéb fúvós hangszert küldött ki több, mint 35 prefektúra (közigazgatási egység) zenekarához az authenticité folyamatának keretén belül, azaz a gyarmatosítás kulturális nyomainak eltörléseként a hagyományokhoz való visszatérés fontos lépéseként. Ez a folyamat arra biztatta a zenészeket, hogy a hagyományos hangzást más kortárs ritmusokkal hozzák össze: főképp kubai és egyéb latin hangzásokkal. 1958-tól 1984-ig az állami támogatásból fennálló Syliphone lemezkiadó adta ki ezeket az egyéni hangzású bakelitlemezeket, a Radiodiffusion Télévision Guinée (az állami műsorszolgáltató) pedig országszerte játszotta ezeket a dalokat.

Most a British Library Endangered Archive programjának keretén belül (amelyről már korábban is írtunk) több, mint 8000, a Syliphone lemezkiadó (amelyet főképp a német alapokból támogattak) által kiadott dalt tesz közre a British Library Sound oldalán, amely a program egyik első hangokat megőrző digitalizálási projektje (az előzőekben a Golha rádió perzsa dallamokat és verseket tartalmazó programját digitalizálták). Erre különösképpen azért volt szükség, mert ezek a felvételek elveszőben voltak a hanyag kezelés és a cenzúra miatt. A korábbi kormány ebből a zenei anyagból összeállított archívuma 1985-ben elpusztult egy bombázás következtében – mondta Dr. Graeme Counsel, a digitalizálási projekt vezetője, aki először 2008-ban kezdte el ezeknek a felvételeknek a szakszerű rendezését és megmentését, de az időközben kitört polgárháború hosszabb időre megakadályozta ebben. Végül 2013 januárjában fejezte be a projektet, amikorra is több, mint 9410 dalt, azaz mintegy 50 000 percnyi felvételt digitalizált. Szinte a teljes anyagot Sékou Touré kormányfő idejében vették fel, így kicsit az ő uralmának emlékét is őrzik a dalok.

A Syliphone archívum gyűjteménye tehát az első Guinea Köztársaságot idézi fel. Hallgatva a felvételeket, érezni lehet a különbséget az 1960-1965 közötti időszakon, amelyen sokkal inkább tetten érhető a kubai hatás, 1968 után viszont inkább kísérletező kedv érezhető. Az 1970-es évek elején a guineai zenei kreativitás a csúcspontján volt, ezeket különösen érdemes meghallgatni. Az authenticité kultúrpolitikája 1984-ben Sékou Touré halálával befejeződött, és cenzúra miatt már a rádiók sem játszhatták az archívum zenéjét. A nemrég digitalizált gyűjteményben azonban olyan művészek koncert- és stúdiófelvételeit hallhatjuk, mint Kandia Sory Kouyaté, Bembeya Jazz National, Fodé Conté, Farba Tela, Mama Kanté, Binta Laaly Sow, Koubia Jazz és Kadé Diawara.

A teljes, 7780 dalt tartalmazó guineai gyűjtemény itt böngészhető, további érdekességek pedig itt olvashatóak.

Bakk Ágnes
Forrás: mandarchiv.hu