Könyvtárosok a Könyvfesztiválon

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete – interjú és beszámoló

Amikor a 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál látogatói a B épület galériáján jártak, tapasztalhatták, hogy a sok kiadó és a könyvszakma egyéb képviselői között egy nonprofit szakmai testület is megjelent: a Magyar Könyvtárosok Egyesülete. Mit keresnek a fesztiválon a könyvtárosok, hiszen ők nem eladják, hanem veszik és szolgáltatják a műveket? Erről kérdeztük Barátné dr. Hajdú Ágnes elnök asszonyt.

Az MKE mióta vesz részt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon?

A kezdetektől, 1994 óta. Az első alkalommal egy nemzetközi konferenciával kapcsolódtunk, mely az időszaki kiadványok aktuális kérdéseivel foglalkozott. Az angol, német és osztrák könyvtárosok mellett az Országos Széchényi Könyvtár két munkatársa, Tószegi Zsuzsanna és Nagy Anikó képviselte Magyarországot. A következő évtől kezdve pedig partnerként szerepeltünk, és szerepelünk mind a mai napig három helyszínen: vannak nagytermi programjaink, Könyvtáros Klubunk és standunk. A szervezésben szinte semmi nem változott, mert ez így jól működik.

Mekkora számban vannak az Egyesületnek rendezvényei a két helyszínen? Vannak párhuzamosan zajló programok is?

Idén 23 programmal jelentünk meg, melyek tematikus blokkokba vannak szervezve, és sajnálatos módon vannak egymással ütköző rendezvények is. Pénteken például moderátor voltam a Supka Géza teremben, miközben a Könyvtáros Klubban a szívem szerelméről, az olvasókörökről volt szó… Ez a probléma persze a kollégákat is érinti, hiszen a könyvtárosok általában széles látókörű emberek, s nem kizárható, hogy több téma iránt is érdeklődnek; de dönteni kell: vagy kevesebb a program, és nincs ütközés, vagy több a program, de párhuzamosan futnak. Szerintünk még mindig ez utóbbi a jobb megoldás, mert nagyobb a választék.

Gondolom, az egész országból érkeznek könyvtárosok, ami azt jelenti, hogy nemcsak szakmai programokon vehetnek részt, hanem ez jó alkalom arra is, hogy egymással találkozzanak.

Hogyne. Mindenhonnan jönnek, a négy napban megfordulnak itt majdnem minden könyvtár képviselői. A két rendezvényhelyszínen kívül ezért van egy standunk is: itt zajlanak a találkozások, megbeszélések, információcserék. Én komolyan hiszek abban, hogy a könyvtáros társadalom második legjelentősebb rendezvénye – a vándorgyűlés után – a Könyvfesztivál. Sokszor előkerül a kérdés, hogy van-e itt helyünk? Hogy is kerülünk ide? Elárulhatom, hogy nem egy olcsó dolog ebben részt venni. Megéri-e az egyesületnek? Sajnos erre nincsenek pályázati források, saját erőből kell megoldani. De minden évben azt látjuk, hogy van érdeklődés. A szekciók jelentkeznek programokkal, s ezek általában telt házzal mennek le. Kapcsolatok épülnek mind a könyvtárosok, mind a könyvszakma más képviselői között. Láthatóan megéri, és van helyünk itt.

Foglalkoztok-e a nem szakmabeliekkel is, vagy kizárólag a könyvtárosoknak szólnak a programjaitok? Elvégre a 4 nap alatt megfordul itt 60.000 ember…

Azt gondolom, hogy a rendezvényeink sokkal szélesebb érdeklődésre is számot tartanak. Azt láttam, hogy a hallgatóság egy számottevő része nem kollégákból áll. Ehhez persze az kell, hogy olyan programokkal is előálljunk, amelyek nem csak a szűk szakmát érdeklik. Igyekszünk megmutatni magunkat kifelé is. A stand látványosabbá tétele, a roll-upok és más figyelemfelhívó eszközök mind azt szolgálják, hogy információkat adjunk magunkról.

És mi lesz a jövő? Minden így megy tovább a jól bevált módszerekkel?

Alapjában véve igen, a szervezésen nem változtatunk, hiszen hatékony. De minden évben igyekszünk előállni valami újjal. Nem minden évben lesz például IFLA-kiadvány, mint most, de majd lesz valami más. Muszáj mindig a legaktuálisabb témákat megtalálni, mert akkor van közönség.

Kimondottan a szakmának szóló rendezvénnyel nyitott az Egyesület, amikor Projektek és szolgáltatások – lehetőségek és megvalósítás címmel a Könyvtári Minőségi Díj és a Minősített Könyvtár témáját járta körbe. Elsőként azok a könyvtárigazgatók adtak képet intézményük munkájáról, amelyek 2016-ban elnyerték a Minősített Könyvtár címet, illetve megkapták a Könyvtári Minőségi Díjat, majd a megvalósítás lehetőségeiről volt szó a Nemzeti Kulturális Alap és a Széchenyi 2020 ismertetésével. Ezzel párhuzamosan futott egy már a nagyközönséget is érintő téma – az olvasókörök – köré csoportosított előadás és kerekasztal-beszélgetés Élő hagyomány – olvasókörök múltja és jelene címmel.

A 2015-ben Minőségi Díjjal kitüntetett egri Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár programsorozata, a Kipróbáltuk, ajánljuk! a kamaszok a könyvtárban témával foglalkozott: egyrészt a náluk jól működő irodalmi kamaszdélutánt mutatta be, másrészt a tiniolvasókat, s a velük való jó kapcsolat kialakításának és megtartásának problémáit és lehetőségeit. A pedagógusokat és szülőket is érdekelhető fiatalos és modern rendezvény után megint egy nagyon speciális témacsoport, a jogi szakkönyvtárak következtek: „Justitia szolgálatában” cím alatt egy három részes program zajlott a Könyvtáros Klubban. Először a Kaposvári Törvényszék Könyvtára mutatkozott be, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Könyvtára, végül a Bírósági történelem és hagyományápolás projekt keretében megjelentetett kiadványokat mutatták be.

A későbbiekben hallhattunk még statisztikákról: Mogyoróhéjban: az olvasás, könyvkiadás, könyveladás statisztikája – régen és ma címmel, és megismerkedhettünk a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárával mint kiadóval, valamint az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóság kiadásában megjelent új kiadványokkal. Bemutatták Szabó Károly Napló és tanulmányok című kötetét, a Vajdasági Magyar Helytörténeti Egyesület Évkönyvét, A Kulturális emlékeink a Kárpát-medencében című könyvet, a Könyvtári reneszánsz című kiadványt, valamint az Immanuel Alapítvány Kiadóját, az Immanuel S(z)ószórót. Informálódhattunk az Akadémiai Kiadó új online szolgáltatásairól, valamint a Napvizit orvosi tudástár alkalmazásról.

A Barangolás a gyermekírók és gyermekkönyvek világában blokkban megint nyitva állt a Könyvtáros Klub ajtaja a nem szakmabeli érdeklődők előtt, hiszen ez a téma szülőket, nagyszülőket, ill. minden lelke mélyén gyermeki énjét megőrző felnőttet érdekelhet. Először az MKE elnökét hallhattuk egy IFLA-projektről, melynek eredményeképpen egy olyan kiadvány született, melybe 52 ország 10 legjobb, a 0-11 éves korosztálynak szóló képes gyermekkönyve kerül be. Magyarországot Csukás István, Janikovszky Éva, Gazdag Erzsi, Kormos István, Szepes Mária, Marék Veronika, Bálint Ágnes, Boldizsár Ildikó, Szegedi Katalin egy-egy könyve, valamint a legjobb, Fazekas Anna Öreg néne őzikéje képviselte a The World through Picture Books-ban, mely a gyermekkönyvtárosok szerint legjobb 10 magyar képeskönyvvel együtt ki volt állítva az Egyesület standjánál, éppúgy, mint a Fitz József-könyvdíjjal jutalmazott művek. Ezt a díjat 1988 óta könyvtárak, könyvtárosok szavazatai alapján az előző évben Magyarországon megjelent legjelentősebbnek tartott könyvnek ítélik oda.

Ezután Vig Balázs meseírótól interaktív író-olvasó találkozóiról és Todó kitálal – az oviról nem csak ovisoknak című legújabb mesekönyvéről hallhattunk, majd a Könyvmolyképző Kiadó Aranymosás tehetségkutató projektjéről számolt be a projektvezető, Varga Beáta, amelyből megtudhattuk, honnan kerülnek elő az új szerzők.

Egy új kiadó, a Betűtészta Kiadó is lehetőséget kapott a bemutatkozásra két könyvvel: Kelly Jones Unusual chickens for the exceptional poultry farmer című könyvének magyar fordítását, ill. a Helka trilógia 3. részét, a Kamor – Helka menyegzőjét hozták el az érdeklődő közönségnek. A Könyvtárostanárok Egyesülete is népszerűsítette A Könyvtárhasználati óravázlatok című kiadványának 1-2. kötetét, melyet mind könyvtárosok, mind pedagógusok jól használhatnak olvasóvá nevelő munkájuk során.

Bemutatkozott a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Mezőgazdasági Könyvtára is, a zenei könyvtárosok pedig – meg persze a nagyérdemű közönség is – meghallgathatták A lant vándorútja Európában című előadást. A From Hungary with love és az Egy Széchényi varázsa című könyvek is bemutatásra kerültek, majd kitekintettünk külföldre, ugyanis jól működő külföldi egyetemi könyvtárak gyakorlatával ismerkedhettünk meg. Léleklapozgató címmel pedig a biblioterápiáról hallhattunk előadást, valamint részt vehettünk egy foglakozáson is.

Úgy tűnik, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete mindent megtesz, minden lehetőséget és forrást kihasznál az olvasóvá nevelésért és az olvasásfejlesztésért, hiszen az a fő cél, hogy az olvasás „ne menjen ki a divatból”.

tmoni
Fotók: Vas Balázs, tmoni

2016.04.26