Ámonné Tóth Éva kiállítása a Nádorvárosi Ének-zenei Általános Iskolában


Ámonné Tóth Évának, a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség (GYAK), valamint a Győri Alkotók Napóra Egyesülete tagjának gyönyörűséges alkotásaiból április 11-én nyílt önálló kiállítása a Győr Nádorvárosi Ének-zenei Általános Iskola „hangversenytermében”.

A művésznőt az Ároni áldás c. énekszámmal köszöntötték az intézet pedagógusai: Fekecsné Czidor Melinda és Pappné Pór Mária, zongorán kísért Tomanicska Natália, a Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola tanára.

Köszöntőjében Pap Adrienn intézményvezető-helyettes  ismertette a művésznő tiszteletre méltó pedagógusi és művészi pályáját:

Tóth Éva 1947-ben Pécs közelében, Hirden született, gyönyörű természeti környezetben. Falujukban élt annak idején Bálint Gyula István festőművész, aki ezt megelőzően az egyiptomi Faruk király udvari festője volt. Az 5 éves Évát modelljének választotta, aki így már gyermekként részt vehetett egy alkotói folyamatban. 1955-ben családja Győrbe költözött. A rajz, az alkotás iránti érdeklődése elvezeti Alexovics László, Barabás László, Cziráki Lajos művésztanárok műhelyeibe. Osztályfőnöke, Z. Szabó László az irodalom és a képzőművészet együttes szeretetét oltotta belé, de fizikatanára, Kolozsvári Ernő műgyűjtő szenvedélye is erősen hatott rá. Ilyen sorsszerű találkozásai irányították útját a pécsi Tanárképző Főiskola magyar-rajz szakára, ahol 1970-ben végzett.

Tanári pályafutását a Győr-Sopron megyei Kónyban kezdte, majd 1974-ben a győri Móra Ferenc Iskolába került, s itt 20 évig tanított. Mint mondja, „remek kollégákkal, remek és próbára tevő gyerekekkel” dolgozott, még művészeti terápiát is tartott nehezen kezelhető tanulókkal.

1975-ben összeházasodott Ámon Andrással (a fantasztikumot líraivá szelídítő Ámon László testvérével), aki ebben az időben szintén tehetséges művészként animációs filmek alkotásával ért el nagy sikereket. Bálint fiuk 1983-ban született. A család legnagyobb tragédiája, hogy a mindkettejük művészi tehetségét öröklő fiú egy szörnyű betegség következtében 18 évesen elhunyt. Ezt túlélni csak a barátoktól, gyerekektől, kollégáktól kapott rengeteg segítséggel lehetett. 1998-tól a győri Péterfy Sándor Evangélikus Iskolában tanított, s „a világ legbensőségesebb búcsúztatója” után, 2004-ben innen ment nyugdíjba.

Tanári elhivatottságára jellemző, hogy aktív évei alatt nem alkot saját kedvére és szórakoztatására, munkái nagyrészt a tananyag illusztrálására szolgálnak. Tanítványaiban megkeresi a hajlamot a tehetség valamilyen irányú kibontakoztatására, majd ezen az úton vezetve, támogatva, gyakran jelentős sikerekhez segíti őket. Különösen azokra a tanítványaira büszke, akik tanári vagy művészi pályájukon értek el kiváló eredményeket.

Fia elvesztésén érzett mindennapi fájdalma leküzdésére a problémás gyerekeknél már bevált művészeti terápiát önmagán gyakorolja. Saját házában képzőművész szakköröket vezet, évente kézműves tábort szervez.

Barátainak és nem utolsósorban a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség (GYAK) tagjainak biztatására 2006-ban végre elkezdett alkotni. A művészet eszközeinek, alapanyagainak mélyreható ismeretében létrehozta azt az Ámon Éva-i világot, amit legelőször a győri Zrínyi utcai kórház Hét Szabad Művészet Szentélyében rendezett önálló kiállításán láthattunk. Megcsodálhattuk művészetének széles skáláját: fia emlékére készített „angyalos” képeit, briliáns rajztudását csillogtató grafikai lapjait, férjével közösen kifejlesztett vegyes technikával (festékszórással, különböző anyagok beillesztésével, takarással) megalkotott, óriási fantáziájából elővarázsolt mesevilág-képeit, találtkavics- portréit, textiljeit és szépséges, különleges festett üvegtárgyait.”

A kiállítás anyagának bemutatására Szombathelyiné Takács Márta rajztanár vállalkozott, majd Reider Szilvia intézményvezető-helyettes mondott megnyitó beszédet, és köszöntötte virággal Ámon Évát.

A Győri Alkotók Napóra Egyesülete részéről Kovács Ildikó köszöntötte a kiállító művészt.

A Nádorvárosi Ének-zenei Általános Iskola pedagógusai külön műsorral is megtisztelték Tóth Évát és a szép számú művészetbarát közönséget: kamarakórusuk (Pappné Pór Mária, Fekecsné Czidor Melinda, Horváth Gyöngyi Klaudia, Pap Adrienn, Gyökér Krisztina, Gaál Ferenc Szabolcs) D. Friderici Baráti kör című, valamint Ismeretlen szerző Tavaszköszöntő című művének előadása után Reider Szilvia a Tavasz c. saját versét mondta el.

A tárlat május 13-ig tekinthető meg munkanapokon 8-17 óráig.

Molnár György
a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség (GYAK) tagja

2016.04.13