Impresszionizmus a zenében címmel folytatódott március 10-én a Remekművek sorozat második tétele, amelyben a korszak két kiemelkedő zeneszerzőjének, Debussy és Ravel műveit hallhatta a közönség. Mire számíthatunk a következő alkalommal?

Ahogyan a cím is jelzi, valóban remekművek hangzottak el az impresszionizmus jegyében. Az esten a legszebb hárfaközpontú kamarazenék csendültek fel. Debussy Vonósnégyesét, Két táncát, Triószonátáját, Ravel Duó hegedűre és gordonkára, valamint Bevezetés és allegro című műveit Drahos Bélával (fuvola), Szatmári Zsolttal (klarinét) és a Kelemen Kvartett (Kelemen Barnabás, Kokas Katalin, Homoki Gábor és Fenyő László) tagjaival adtam elő. Fantasztikus csapat, a közönséggel együtt élhettük át az egymásért zenélés csodálatos világát. A sorozat harmadik állomása egy Saint-Saëns-est lesz december 14-én, szintén a Zeneakadémia Nagytermében. Ez alkalomból fantáziák és versenyművek hangzanak el, mely műsor azért is különleges, mert felépülő sorrendben mutatja be Saint-Saëns munkásságát. Az est vendégei Várdai István gordonkaművész és Szabadi Vilmos hegedűművész lesz, valamint Vajda Gergely vezénylésével közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara is.

Drahos Bélával nagyon régóta dolgozik együtt. Egy korábbi interjúban arról mesélt, hogy különleges az együttműködésük, nagyon hasonlóan vélekednek a zenei darabokról, már az első hangok megszólalásától kezdve.

Amikor először találkoztunk, Mozart fuvola-hárfaversenyét próbáltuk. Én úgy terveztem, ahogyan ez máskor is lenni szokott, hogy megbeszélünk, újrajátszunk és így tovább. Eljátszottuk az első, a második, a harmadik tételt, majd Béla becsukta a kottát, és azt mondta: „rendben van”. Annyira együttmuzsikáltunk, hogy nem maradtak zenei kérdések, minden természetesen jött. Teljes mértékben össze tudtunk hangolódni. Gyakorlatilag együtt vesszük a levegőt. A darabok megfogalmazásában ő a mozgatórugó, és ez azóta is töretlen. A Bevezetés és allegro című művet korábban már játszottam vele, a Kelemen Kvartettel való közös produkció azonban újdonság. Velük is szeretek együtt dolgozni. Mindenki számára öröm, hogy remekműveket adhatunk elő. Úgy gondolom, a közönségnek is az volt, hiszen nemcsak a kompozíció vagy a harmóniavilág szempontjából érdekesek, hanem slágergyanús, felismerhető motívumokat is felfedezhetnek bennük, amelyeket az ember már első hallásra megjegyezhet, és magával tud vinni. Az egész sorozat ennek a jegyében készült.

Az évről évre egyre szélesebb réteget megszólító Gödöllői Hárfafesztivál alapítója és művészeti vezetője, amelyet 1999-ben hagyományteremtő céllal hoztak létre. Idén milyen újdonsággal készülnek?

Mindig tartogatunk meglepetést és újdonságot a közönségnek. Volt olyan hangverseny, ahol kimondottan a fesztivál kedvéért kértünk fel zeneszerzőt, hogy írjon egy új darabot, de a tradicionális hárfamuzsika és kamarazene legkiválóbb műveit is műsorra tűzzük. Alapvetően klasszikus művekkel foglalkozunk, de nemcsak a közönség által ismert darabok, hanem igazi ritka csemegék is előkerülnek a hárfa különböző korszakaiból. A népi változatok kifejezetten érdekesek számunkra, de a dzsessz világából is érkeztek híres előadóművészek. Idén is lesz hangszerkiállítás, illetve a legtehetségesebb kis muzsikusok is bemutatkoznak. A fiatalok tehetséggondozását nagyon fontos feladatnak tartom. Több, gyermekeknek szóló programmal is kedveskedünk a látogatóknak. Az ismeretterjesztő előadások alkalmával testközelbe kerülhetnek a hangszerekkel, és megtudhatják, miért így néznek ki, miért ilyen a formájuk, a hangzásuk. Nagyon szokták szeretni, mivel nem csupán egy történetet hallhatnak, hanem élőzenével is illusztráljuk a mondandónkat. A nagyobbaknak és a szakma képviselőinek pedig tematikus tudományos előadásokkal készülünk, amelyek során egy-egy kort, kulturális időszakot vagy szerzőt veszünk górcső alá. Tavaly például Gulyás Csilla tartott nagysikerű prezentációt, aki a 19-20. század fordulóján élt nagy hárfaművészeket mutatta be. Az érdeklődők köre valóban évről évre bővül, sokan már nemzetközi meeting pointként, a szakma gyűjtőtengelyeként tartják számon a fesztivált. Az elmúlt 17 évben kialakult egy biztos törzsközönség, akik minden alkalommal eljönnek, de új arcok is folyamatosan feltűnnek.

A gyermekektől milyen visszajelzések érkeznek?

A gyermekek mindig nagyon nyitottak, és ezt az életkori sajátosságot érdemes jól kihasználni. Az ő lapjuk még nincs teleírva, csak úgy rácsodálkoznak a világ dolgaira. Ez minket is inspirál, a világsztárok, például Marielle Nordmann és Isabelle Moretti is szívesen leültek hozzájuk játszani. Mi, magyar hárfások is így vagyunk ezzel, az alapoktól kezdve a felsőfokú oktatásig.

Hogyan fogadta, amikor megtudta, hogy a Forbes magazin a legsikeresebb magyar nők közé választotta?

Meglepődtem. Az ember éli az életét, megpróbálja a legjobb tudása szerint tenni a dolgát, ahogy csak bírja, nem gondol ilyesmire. A legjobbak között lenni óriási megtiszteltetés számomra. Úgy élem meg, hogy elismerik mindazt, amit a művészi pályámon és a vezetés terén tettem. Ugyan minden szükséges tapasztalattal el vagyok látva, de egy intézmény első emberének lenni merőben más, mint a másodiknak. Nagy kihívás, olykor heroikus küzdelem. A Zeneakadémia elismertsége nemzetközi szintű, 140 éves múltra, tradícióra tekint vissza, ugyanakkor nagyon nyitott és innovatív iskola – Liszt Ferenc szellemének megfelelően –, amelyet ő maga alapított. Ebben a tekintetben az egész világon egyedülállóak vagyunk.

Alig egy hónapja megkapták az Európai Örökség-címet is.

Ez is olyan visszacsatolás számunkra, hogy jó irányt mutatunk, és olyan tartalommal van megtöltve ez a csodálatos szecessziós palota, amelyre már önmagában is büszkék lehetünk, hiszen Magyarország egyik ékköve. Célunk a klasszikus zenei örökség megóvása, amely Európából indult ki, ott gyökerezett, majd terjedt szét a világra. A díjátadó áprilisban lesz Brüsszelben, amelyre természetesen kiutazunk. Szeretnénk a munkánkat továbbra is ezen a színvonalon folytatni. Kulturális hidakat építünk.

Mely helyekről érkeznek a Zeneakadémiára külföldi diákok?

A világ minden pontjáról. Ezt szó szerint kell érteni, mert Ausztráliától kezdve Ázsián, Afrikán és Amerikán keresztül mindenhonnan érkeznek, természetesen Európa autentikus környezetéből is sokan. A Semmelweis Egyetem mellett százalékos arányban nálunk tanul a legtöbb külföldi diák. Elképesztően széles a skála, és nemcsak Budapesten, hanem Kecskeméten is jelen vagyunk. A Kodály Intézetben csak idegen nyelven, külföldiek számára folyik az oktatás. Nagy az érdeklődés, most próbáljuk campusszá fejleszteni az intézményt. A munka el is indulhat, amint megszületik a kormányhatározat. Kecskeméttel is kiváló az együttműködésünk, nagyon szeretjük a várost, Kodály szülőhelye ősi tradíciókkal rendelkezik, nagyszerű kulturális élete van, amelyhez mi is hozzá tudunk járulni.

A magyar hallgatók részéről is nagymértékű a mobilitás?

Hallgatóink számos állami ösztöndíjat vehetnek igénybe. A tapasztalatok szerint nagyon jól tudják kamatoztatni a szinergiát. Szélesen kiterjedt nemzetközi kapcsolathálózattal büszkélkedhetünk. Közös projekteket hozunk létre, például ilyen a most már minden évben külföldi egyetemekkel együtt megrendezett Opera Fesztivál. Jelentősek a kamarazenei produkciók is. Nagyon sikeres volt legutóbb februárban a „Reconnections”, amikor a Jerusalem Academy of Music and Dance izraeli egyetemmel közösen egy héten át próbáltak a hallgatók, majd egy gálaestet tartottunk a Zeneakadémia Nagytermében, ahol nemcsak magyar és izraeli zene csendült fel, hanem nemzetközi együttgondolkodás jött létre.
A Zeneakadémia sok szempontból különleges, például a kiválasztás folyamatában is. A zene nagyon meghatározó szakterület, gyakorlatilag már hatéves kortól elszántan kell erre a pályára készülni. Aki elhatározza, hogy muzsikus lesz, annak már késő ezt a gimnáziumban eldöntenie. Hosszú gyakorlási folyamat előzi meg, a gyerekek naponta órákat töltenek a zenéléssel, hogy később felkészülten érkezhessenek a felvételi vizsgára. A megméretés ötkörös, ami önmagában talán riasztóan hangzik, de szükség van erre a szigorú rostára. A felvételi követelmények nagyon határozott pontokban fejtik ki az elvárást. Évente körülbelül 1300-an jelentkeznek, és csak tíz százalék kerül be. A rendszer beváltotta a reményeinket, mert ugyan nehéz bejutni, de nincs lemorzsolódás. Természetesen azt nem tudjuk előre megjósolni, hogy hány tehetséges zongorista vagy hegedűs születik egy évben, ez mindig változik. A művészet összefügg a tehetséggondozással. Feladatunk, hogy kiszűrjük, kiben mi lakik, majd segítsük pályájukon a hallgatókat. Nagyon szoros mester-diák kapcsolat alakul ki közöttünk. Mindenkit ismerünk, nem fordulhat elő olyan, hogy végigmegyek a folyosón, és nem ismerek fel egy tanítványt. Ez családias intézmény, melyben nem tömegképzés folyik. Egy teremben egy hallgatóval olykor több tanár is foglalkozik. Nagy hangsúlyt fektetünk az egyéni fejlesztésre, természetesen ez a költségeket is megdrágítja, ám az eredmény nem marad el. A fiatalok minden évben nemzetközi versenyek díjait hozzák haza. Mindig megvizsgáljuk, hogy a felsőoktatásban általában mennyire piacképes az egyetemek diplomája, képzése. A zeneakadémisták diplomája nemzetközi szinten is benne van az első tízben.

Mely szakokra a legtöbb a túljelentkezés?

Nagyon változó a hangszerek eloszlása. Ha csak arra gondolunk, hogy a színpadon látunk egy zenekart, értelemszerűen több hegedűsre van szükség, mint fúvósra vagy zongoristára.

Mit tesznek a közösségformálás érdekében?

Állandóan együttműködünk, mindenki mindenkivel zenélhet. Az is nagyon szép dolog, hogy a közös zenélésnek nincsenek gátjai, például a nyelvi korlátok sem akadályozhatnak meg benne. Az emberek érzései és a zenéről alkotott elképzelései nyelv nélkül is meg tudnak valósulni, ugyanakkor rendkívül nyitottnak és rugalmasnak kell lenni ahhoz, hogy megértsük a másik üzenetét. Ez a mentalitás összekovácsolja a hallgatókat és a tanár kollégákat is. Mindenki úgy érzi magát ebben az iskolában, mint egy nagy család tagja. A tudást kézről kézre adjuk át egymásnak. A Zongora tanszéken például egészen Lisztig visszavezethető a családfa, az ő unokái, dédunokái és az ő leszármazottai tanítanak itt ma is. Azt a tudást, amely a kottában nem jelenik meg, ők egyenesen tőle örökölték és hozzák magukkal. Ez is olyan pont, amely óriási érdeklődésre tart számon a külföldi hallgatók körében.

Milyen arányban mennek tovább doktori képzésre hallgatóik?

A doktori képzés keretében a legkiválóbb diákok jutnak be PhD- és DLA-képzésre. Előbbi a zenetudomány ága, mely képzésen a Magyar Tudományos Akadémia tekintélyei is tanítanak, utóbbi pedig kifejezetten a hangszeres muzsikusokra vonatkozik. Több diákunk is úgy dönt, hogy szeretné tanárként folytatni nálunk. Koncertélet és oktatás elválaszthatatlan szimbiózisában élünk. A kettő azért is elválaszthatatlan, mert képzésünknek része a kötelezően előírt diplomakoncert. A gyakorlati tudásra kiemelt hangsúlyt fektetünk, hiszen már az első félév végi vizsgákon is ki kell állniuk a hallgatóknak a színpadra, és megmutatniuk, mit tudnak. Nálunk nincsenek fölösleges tantárgyak, stúdiumok, az életre nevelünk. Természetesen az értelmiségi tantárgyakat sem hanyagoljuk el, esztétikát, filozófiát is tanítunk, valamint fakultatív órákon lehet ismerkedni az önmenedzseléssel, a szerzői jogdíjakkal vagy éppen a portfolió készítéssel – mindenről, amit egy pályára lépő muzsikusnak tudnia kell. Nagy a kínálatunk, minden évben több, mint 160 tárgyat hirdetünk meg, csak válaszhatóként. Gyönyörű, de kemény követelményrendszerrel megáldott pálya a zenészeké. Diplomás pályakövetési rendszerünk kifinomult, napi kapcsolatban vagyunk a zenészekkel, pontosan tudjuk, mely hallgató hol helyezkedett el. Most egy új stratégiát is kidolgoztunk azok számára, akik még nem helyezkedtek el zenekarban. Ők a master képzés után még két évig ösztöndíjasként továbbképezhetik magukat, és élénkítik az egyetemi zenekari életet. Nagyon komolyan vesszük a hallgatók visszajelzéseit. A legnagyobb pozitívumnak azt írták, hogy minden este díjmentesen hallgathatják a Zeneakadémia Nagytermében zajló koncerteket, így testközelből tanulhatnak a legnagyobb művészektől. Életpályamodell-szerűen gondolkodunk a hallgatóinkról, nem engedjük el a kezüket.

Már 14 éves korától részt vett a Zeneakadémia képzésében, közben folyamatosan előrelépett. Tudatosan készült a vezetői pozícióra?

Ha valaki még 10 évvel korábban is azt mondta volna: én leszek a Zeneakadémia rektora, biztos, hogy nem hittem volna el. Nem tudatosan készültem a pozícióra, az élet hozott mindig olyan szituációkat, amikor egyre komolyabb és komolyabb feladatokban kellett megállnom a helyemet. Új dolgokat tanultam, és szerencsés helyzetben voltam, mert észrevették és elismerték a munkámat. Én végigjártam itt minden lépcsőfokot, óraadóként kezdtem tanítani, utána lettem tanár, tanszékvezető, rektorhelyettes és rektor. Hálával tartozom elődömnek, Batta András rektor úrnak, aki bizalmat szavazott nekem, és személyesen ajánlott a pozícióra. Rengeteg felelősséggel jár ez a poszt, de mindennap van sikerélmény, a Zeneakadémia hajója sikeresen evez.

Ennyi teendő mellett hogyan tudja összeegyeztetni a vezetést, a tanítást és a művészi pályát?

Amikor beadtam a pályázatomat, a családom véleményét is kikértem, akik mindenben támogatnak. Nem könnyű összeegyeztetni a hivatali teendőket a művészi pályával, a tanítással és a koncertezéssel. Gyakorolni az esti órákban és éjszaka szoktam, mert napközben itt kell lennem a fedélzeten.

Végh Nóra
Fotó: Felvégi Andrea
Forrás: kultura.hu