A lelki egészség fontos szempont az emberek életében, hiszen riasztó statisztikai adatok vallanak népünk egészségi, s benne pszichés állapotáról. A cseppet sem hízelgő mutatók a morbiditás mértékét még alulprezentálják, tekintve, hogy nagyon sok – egyébként segítségre szoruló egyén – nem jelentkezik, ezért a kimutatások számára rejtve marad.

A mentálhigiéné a tudományos diszciplínák területén viszonylag fiatal, a XX. század kezdetére nyúlik csupán vissza. Integrált tudományterület, mely épít a pszichiátria, a pszichológia, a szociológia, a viselkedéstudomány ismereteinek és tapasztalatainak tárházára, hogy csak néhány fontos területet említsünk.

Hazánkban az Országos Pszichiátriai Intézet bezárásával kedvezőtlen helyzet állt elő. Egy olyan létesítményt szüntettek meg, amelyben mérhetetlenül sok szakmai tudás, tapasztalat halmozódott fel, mely szabályosan város volt a városban: személyzet, beteglétszám tekintetében tömegek voltak itt. A megszűntével támadt űrt csupán nehezen tudták áthidalni.

A mentálhigiénés szakmát folytatóknak legalább a három következő kompetenciának kell eleget tenniük: empátia, tolerancia, szakmaiság, ahol utóbbi nem csupán elméleti tudást ölel fel, de gyakorlati követelményeket is. Gondos szelekció alapján ítélik meg és alkalmazzák azokat a személyeket, akiket alkalmasnak tartanak erre a nemes feladatra. A kórházi ellátás mellett ambuláns formák is léteznek, önsegélyező csoportokra, ilyen jellegű klubokra is lehet támaszkodni. Működik a lelkisegély szolgálat, jelenleg is terveznek ilyen képzést szakorvosi vezetés mellett.

Magyarországon roppant magas az alkoholisták száma, sokan élnek a drogokkal is, számtalan ember szorong, tömegeket fenyeget a szakmai kiégés veszélye. A test és a lélek szoros összefüggéséről árulkodnak a szomatopszichikus és a pszichoszomatikus panaszok. Hazánkban, de Kelet-Közép-Európában is a történelmi megrázkódtatások különösen megviselték a népességet, forradalmak, háborúk, kényszerű területelcsatolások mind-mind traumatikus élményekkel sokkolták az érintetteket.

A kisebbségi lét, a diszkrimináció is traumatizálhat, ezenkívül családi, szakmai, munkahelyi frusztráció is manifesztálódhat pszichotikus tünetekben, nagy- és kispszichiátriai kórképekben, amely hatalmas kihívást jelent a pszichoterapeuták, emellett a gyógyszertári, élettani kutatások számára.

A társadalmi mobilitás pozitív hozadéka mellett számos káros egészségügyi hordalék is jelentkezik. A foglalkozás vagy lakhelyváltoztatási kényszer – gondoljunk a 45 utáni extenzív iparosításra – tömegeket szakított ki megszokott létfeltételeiből. Számos honfitársunk kényszerpályán mozog, lemondva az önmegvalósítás öröméről.

A modern kor egyre inkább elmélyítette ezeket a kedvezőtlen folyamatokat, a rohanás, a rövid határidők, a magánélet zárójelbe tétele, a preindusztriális társadalmak hagyományos közösségeinek felbomlása, a kiszámíthatatlanság egyre inkább meghatározza létünket. A szociális szintek diszfunkcionálása, a családi szocializáció gyakori zavara, egyre feljebbi szinteken rombolja a normális beilleszkedési sanszot.

Széles körben aggasztó a tolerancia. Miközben történelmi síkon a demokratizálódó állam- és társadalmi viszonyok mind több és több, a hagyományos társadalomtól eltérő szubkultúrákat eredményeztek, a köznapi életben egyre inkább csökken az embertársainkkal szembeni türelem, elfogadás, a valós vagy vélt sérelmek kivetítése alkalmi találkozások szenvedő alanyait eredményezheti.

A felsoroltak mindegyike éppen ezért kellően alátámasztja a mentálhigiéné létjogosultságát.

Csiszár Antal

A kép az everystockphoto.com szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.