A művésznő Gerzson Pál növendékeként végzett a Képzőművészeti Főiskola festő szakán, miután a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizett – úgy tűnik, korán felismerte hivatását, és célirányosan haladt előre útján. Ez látszik a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban megrendezett tárlaton is: kronologikusan ismerhetjük meg Vojnich Erzsébet művészetét a főiskolás alkotásoktól napjainkig; nyomon követhetjük fejlődését, érdeklődésének, technikájának, látásmódjának változásait.

Állandónak látszik életművében, hogy általában épületeket, belső és külső tereket fest, valamint a nagy méretekhez való vonzódása. A Győr +-nak el is mondta, hogy legszívesebben óriási vásznakra dolgozik, és az évek során az alkotás folyamata sem változott nála: saját, illetve gyűjtött fotókról készíti el festményeit. Mindenesetre nagyon látványos, ezt bárki megállapíthatja, aki végigsétál a műalkotások sora előtt; s aki egy kicsit is figyelmesen tanulmányozza őket, az észreveheti a leheletnyi változásokat mind a témában, mind a színvilágban, mind a kifejezésmódban. A nagyobb, monumentálisabb épületek, a tágasabb külső terek inkább a korai munkákban dominálnak, az élénkebb színekkel is ugyanez a helyzet, a későbbi alkotásokban inkább a fekete, a fehér és a szürke kap nagyobb hangsúlyt. A formák is átalakultak egy kicsikét, a szűkebb terekhez, a színtelenebb világhoz a kontúrok élességének eltűnése, a kicsit elnagyoltabb ábrázolásmód kapcsolódik, ami azt sejteti, hogy a konkrét megfogható terek átadják a helyüket kicsit általánosítottabb, elvonatkoztatottabb, s ezáltal elgondolkodtatóbb tereknek.

Érdemes megnézni a tárlatot nemcsak kifejezetten Vojnich-rajongóknak – nekik kötelező, hiszen ez egy összegző kiállítás –, hanem mindenkinek, mert mindig érdekes egy alkotó pályáját egyben látni, arról nem is beszélve, hogy a képek nagy része már csak a méretüknél fogva is lenyűgöző.
 

tmoni
Fotók: Csendes Richárd

Fotógaléria: Vojnich Retrospektív

55 kép