Középiskoláit 1830 és 1835 között a pesti piaristák hatosztályos gimnáziumában végezte, majd három évig a müncheni művészeti akadémián tanult. Azt követően olaszországi, franciaországi, valamint németországi tanulmányúton vett részt.Münchenbe többször is visszatért. Utazásai során számos rajzot, vízfestményt készített. 1844-ben tért haza végleg, és Pesten telepedett le.

1849-ben feleségül vette Hoffmann Reginát, akitől 2 gyermeke született: Regina (1849-1870) és Frigyes (1850-1910). Utóbbi később építési vállalkozó lett. Reginakorai halála után, 1858-ban másodszor is megnősült, felesége Quandt Vilma (1827-1902) lett.

1845-ben az Országház tervezésére kiírt jeligés pályázaton I. díjat nyert újszerű, romantikus tervével. 1851-ben a Dohány utcai zsinagóga tervpályázatán vett részt, s noha ezt Förster bécsi építész nyerte meg, a templom kupolás szentélye 1858-59-ben az elképzelése szerint készült el. 1855-ben a bécsi Votivkirche felépítésére nyújtott be pályázatot.

1851-től Gerster Károly és Kauser Lipót építészekkel társulva több nagy pesti, illetve budai beruházást valósított meg, mint például a Nádor utcai Oszvald-ház (1846-51), a Rákóczi úti Glósz-ház (1847), a Budakeszi úti Kochmeister-villa (1852), a vízivárosi kapucinus templom (Szent Erzsébet-plébániatemplom) és rendház (1852), valamint a Dunagőzhajózási Társaság Duna-parti raktárházai (1856). Az ő munkája volt Zichy Manóné síremléke a Kálvin téri református templomban, az Alagút krisztinavárosi bejáratának kiépítése, a kiskörúti (volt) London és Continental Szálloda, valamint a Lövölde téri nyári színház.

Fő műve az 1859 és 1865 között épült Pesti Vigadó, amely az 1849-ben elpusztult Redoute helyére került. Az első terveket Hild József készítette, de a bírálat után Feszlt bízták meg a munkával. 1865. január 15-én nagy bállal avatták a hazai romantika legegyénibb, egyetemesen is jelentős művét.Az épület az akkori főváros legfontosabb kulturális, művelődési intézménye lett. Mindezek ellenére az épület nem váltott ki különösebb elismerést, a kritika értetlenül fogadta, Hansen bécsi építész például kikristályosodott csárdásnak nevezte az alkotást.

A rossz kritikák és az illetékes hatóságokkal való konfliktusai visszavonulásra késztették. Ezután csak a Pest, Buda és Óbuda egyesítésére 1871-ben kiírt városszabályozási tervpályázaton szerepelt, ahol második díjat nyert. 1867-ben ő építette meg a koronázási dombot. Az 1870-es évek második felében több pesti elemi népiskola építése fűződik a nevéhez.

Élete utolsó húsz esztendejét szinte maradéktalanul a historizáló eklektikauralta, ellentétben a köztudattal, mely szerint mindvégig kitartott a romantika mellett.
Ötvösműveket, akvarelleket is alkotott. A fővárosi törvényhatóság tagjaként tevékenykedett, valamint a Magyar Mérnök- és Építészegylet alapítója is ő volt.

Az 1850-es évektől kezdve egyre jobban kötődött Kőbányához, egyre többet tartózkodott ott, és a Vigadó befejezése utáni évektől gyakorlatilag teljesen kőbányai lakossá vált. Élete utolsó éveiben sokat betegeskedett, cukorbajban szenvedett, s a lábán 1884 márciusában keletkezett üszkösödés miatt hosszan tartó szenvedés után, hatvanhárom éves korában, 1884. július 25-én halt meg.Július 27-én temették el a Kerepesi temetőben.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, mtva, Komárik Dénes : Feszl Frigyes. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1993.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.