A zenei tanulmányokkal is rendelkező szerző (akinek ez már a hatodik kötete) legújabb könyve hátoldalán a következő mondatokat írja könyvéről: „Don Giovanni szolgája, Leporello – körülményesen hajtogatott papírjain – szorgalmasan jegyzi urának szerelmi kalandjait. Én hasonlót teszek: leírom azokat a kalandokat, amelyeket egy hétköznapoknál többre vágyó házasságban élő nő és egy fiatal lány él át Prágában – mindketten a maguk Don Juanjának bűvöletében. Ráadásul egy olyan hétvégén, amikor Mozart híres operájának, a Don Giovanninak modern bemutatójára kerül sor az ősbemutató legendás helyszínén. Kalandjaikon túl megörökítem azokat az utcákat, tereket, épületeket, ahol mindez megtörténik, vagyis Prága nevezetességeit. S nem utolsósorban bemutatom Mozartot és elbűvölő zenéjét. Regény, útikönyv és zenei kalauz ötvöződik. pereg e leporelló lapjain.”

A beszélgetés során – mint hangsúlyozták – nem a tartalmat kívánták ismertetni (erre ott van a könyv), csupán gusztust akartak csinálni elolvasásához azzal, hogy Mozart kora, illetve legismertebb művei kapcsán idéztek fel érdekes, nem sokak által ismert humoros momentumokat.

Ismertebb tény, hogy II. József, a „kalapos király” patronálta Mozartot. A Figaro házassága bemutatója után a mester megkérdezte az uralkodót, tetszett-e neki a mű. – Igen, igen, Mozart úr, csak sok benne a hangjegy. Mire Mozart így válaszolt: Felséges úr, pont annyi van benne, amennyi kell. (Egy görög bölcs szerint egy remekműhöz sem hozzátenni, sem elvenni belőle egy szót, egy hangot sem szabad.) Abban az időben egy ilyen előadás alatt az úri közönség beszélgetett, evett, ivott (pont úgy, mint egy mai multiplex mozielőadáson a kevésbé úri közönség).

Szó került arról, hogy Mozart nem kedvelte a trombitát, mert szerinte túl harsány hangszer. Ezzel kapcsolatban Reményi Attila (aki finom humoráról ismert) megkérdezte a közönséget, tudják-e, ki az abszolút úriember. Hát, aki tud trombitálni, de nem teszi.

A beszélgetés közben Kovácsné Varga Violetta és Siska Ádám művészek előadták Mozart e-moll hegedű-zongora szonátáját. Később, az írónő buzdítására Reményi Attila zongorához ült, és eljátszott egy másik Mozart-szonátát. A tetszésnyilvánítások után megkérdezte a közönséget, volt-e valaki számára ismerős részlet a darabban. Mivel senki nem jelentkezett, eljátszotta azt a részletet, amiben az ismerős dallam volt. Ekkor egy bizonyára vájt fülű jelenlévő félénken megkérdezte: Nem a happy birthday-re gondol a tanár úr? De igen, halványan az volt.

Az összejövetel baráti beszélgetésekkel, dedikálással, illetve az írónő népes családjának fotózásával végződött.

Számomra, aki sajnos kevéssé vagyok művelt komolyzeneice, ez egy nagyon élménydús és tanulságos este volt. A közönség tapsaiból az derült ki, hogy mások számára is.

Molnár György
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Prágai leporelló – könyvbemutató

42 kép

 

A Mozart kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.