Romain Rolland egy művelt családban látta meg a napvilágot, szülei nagy gondot fordítottak a taníttatására. Édesanyjának köszönheti korai zenei ismereteit. Már 11 éves korában szépirodalmi műveket kezdett írni. Érettségi után bejutott az École Normale Supérieure-re, amely ma is Párizs elit egyeteme.

Ő volt az első, aki doktori disszertációját zenetörténetből írta, Jean-Baptiste Lully és Alessandro Scarlatti zeneszerzők életét, munkásságát dolgozta fel. Párizsban először középiskolákban tanított, majd ő lett a zenetörténet oktatója a Sorbonne-on 1904-től 1912-ig. A tömegekhez közel álló színház (Le Théatre du Peuple) terve foglalkoztatta, s közben megírta Jean-Christophe című regényciklusát, amely 1904-1912 között jelent meg, egyből nagy sikere volt, s Európa-szerte ismertté tette az írót.

1914-ben, amikor kitört az első világháború, hangoztatta pacifista nézeteit, helytelenítette a fiatal nemzedék lemészárlását, ezen nézeteinek röpiratban is hangot adott 1915-ben, a röpirat címe: Au-dessus de la Mélée (magyarul: A dulakodás fölött). Ettől fogva Romain Rolland az európai értelmiség körében az egyik humanista szellemi vezérnek számított. Stefan Zweig „A világ lelkiismeretének” nevezte. 1915-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat, amelyet azonnal a Vöröskeresztnek adományozott.

1923-ban megindította Europe c. nemzetközi kulturális folyóiratát a francia kommunista párt égisze alatt. Levelezett Makszim Gorkijjal, többször járt a Szovjetunióban, helyeselte a forradalmat, de a forradalmi erőszakot elvetette. Mindig megmaradt a polgári humanizmus (szabadság, egyenlőség, testvériség) talaján, hirdette a francia-német barátság eszményét, de szembeszállt a hitleri fasizmussal. Franciaország német megszállását vidéken vészelte át, 1938-tól haláláig Vezlay-ban élt, nem sokkal Franciaország felszabadulása után 1944. december 30-án halt meg.

A két világháború közt egyike volt Európa legtiszteltebb embereinek, olvasóival óriási levelezést folytatott. Hazánkban az 1920-as években volt legnépszerűbb a magyarországi francia filológusok, köztük Benedek Marcell színvonalas ismeretterjesztői és fordítói tevékenysége által. Az 1956-os forradalom bukását követő konszolidáció idején reneszánszát élte hazánkban a Romain Rolland művek kiadása.

„Filozófus, író, drámaíró, esszéista és egyike a huszadik század nagy misztikusainak. Mélyen benne élt korának főbb spirituális, társadalmi és politikai eseményeiben, míg kivételes írói becsületessége az emberiség iránti szeretetéből fakadt. Monumentális regényéért, a Jean Christophe-ért, – amely egy teremtő zenei géniusz felejthetetlen eposza, azé, aki tele van nemességgel, bátorsággal, költészettel, s akit az élet szeretete inspirált, – valamint az Ütközet fölülről-ért, – amely szenvedélyes felhívás Franciaországhoz és Németországhoz, hogy az első világháború során vívott harcukban tiszteljék az igazságot és a humanitást, – 1915-ben Irodalmi Nobel-díj-jal tüntették ki. Számos nagy művében feltárja mély spiritualizmusát és őszinte pacifizmusát, valamint olyan csodálatos kinyilatkozásaiban, mint a Beethoven élete, Michelangelo élete és a Mahátma Gandhi. Romain Rolland volt az aki egész életében harcolt azért, hogy előmozdítsa az emberek közötti testvériséget és a népek közötti békét. Mindezt olyan kitűnő irodalmi műveken keresztül valósította meg, amiért számtalan barátja örökké hálás.”Edmond Bordeaux Székely

1928-ban, miután mélyen meghatotta az Esszénus Béke Evangélium, Edmond Bordeaux Székellyel együtt megalapította a Nemzetközi Biogenikus Társaságot, hogy annak Krédója szerint „mobilizálja az Élet összes erőit, a halál erőivel szemben.”

Hegedüs Géza szerint érdemes egymás után elolvasni Rolland könyvét Zweigről és Zweig könyvét Rollandról. Kölcsönösen még életükben életrajzot írtak egymásról. Ez a két könyv együtt a XX. század morális és politikai humanizmusának talán legszebb, egymást kiegészítő vallomása.

Idézetek Romain Rolland-tól:

„A művész igazi hivatása: eljuttatni a fényt az emberi szív mélyébe.”

„Holnap!... Akik majd utánunk élnek, el sem tudják képzelni, mennyi néma kétségbeesést, milyen határtalan szenvedést jelentett ez a szó a háború negyedik esztendejében... Olyan fáradt volt mindenki! Annyi remény vallott kudarcot! Száz és száz holnap követte egymást, mind olyan, mint a tegnap és a ma, s mind a semmi és a várás, mind a semmi várása jegyében. Az idő megrekedt. Olyan volt az esztendő, mint valami Sztüx, mely sötéten villódzó, súlyos fekete vizének gyűrűjébe zárja az életet, és folyása mintha örökre megállt volna. Holnap? A holnap meghalt.

De a két gyermek szívében föltámadt a Holnap.” Pierre és Luce

„Még abban a művészetben is, mely legbensőbb lényegem – a zenében – azokhoz a mesterekhez, Beethovenhez és Händelhez vonzódom, kiknek muzsikája cselekvést lehel.”

„Nem arra törekszem, hogy igazam legyen, hanem arra, hogy igazat mondjak.”

Néhány műve itt olvasható elektronikusan.

 Összeállította: Szabados Éva

Forrás: Wikipédia, literatura.hu, citatum.hu, mek.oszk.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt található.