„A motiváció az, amikor az álmaid munkaruhát öltenek.”

Benjamin Franklin szegény család tizedik fiúgyermekeként született (Boston, Massachusetts, 1706. január 17. - Philadelphia, Pennsylvania, 1790. április 17.). Apja, Josiah Franklin (1655-1744) szappanfőző és gyertyaöntő iparos volt, aki 1682-ben vándorolt ki Angliából az Újvilágba. Fiát papnak szánta, de jövedelméből nem tudta taníttatni, ezért maga mellé vette a műhelybe. Később bátyja, James nyomdájában betűszedéssel kezdett foglalkozni. Munkája mellett sokat olvasott, és kitartó szorgalommal állandóan gyarapította ismereteit. Testvére lapjánál, a New-England Courantnél (Új-Angliai Futár) jelentek meg első cikkei Silence Dogood álnéven.

1724-ben Londonba ment, és a Watts-féle nyomdában kereste kenyerét. 1726 júliusában hazatért Philadelphiába, ahol 1728-ban önálló nyomdát alapított. A műhely mellett könyv- és papírkereskedést is nyitott. Rövidesen Philadelphia köztiszteletben álló polgárává emelkedett. 1729 körül az ő nyomdája állította elő a bankjegyeket Pennsylvania és néhány más gyarmat részére. Ekkor kezdte kiadni a Pennsylvania Gazette című újságot, és 1732-től a Poor Richard’s Almanack-ot, amely 1757-ig évente megjelent. Az olvasók legszélesebb rétegei számára készült, melyben a gazdálkodással és a közélettel kapcsolatban ad praktikus tanácsokat, és tömören megfogalmazott, egyszerű bölcsességeket közöl. A kalendáriumot maga Franklin írta és szerkesztette Richard Saunders álnév alatt.

„Aki úgy gondolja, hogy a tanulás drága, próbálja ki, milyen a tudatlanság.”

1730-ban családot alapított. Feleségül vette Deborah Readet. Két fiuk és egy lányuk született: William, Francis (négy éves korában meghalt) és Sarah.

„Az emberiséget három nagy csoport alkotja: a mozdíthatatlanok, a mozdíthatók és azok, akik mozdulnak.”

A köz érdekében folytatott fáradhatatlan munkásságának számos eredménye jelentős és emlékezetes: 1731-ben Franklin alapította Amerika első közkönyvtárát, 1738-ban az első tűzoltó társaságot. Korszerűbbé tette a tűzoltás szervezetét, rendbe hozatta a közutakat, megszervezte a közvilágítást, rendszeresítette az utcák takarítását. 1744-ben létrehozta az Amerikai Filozófiai Társaságot, a földrész északi felének első tudományos egyesületét, 1751-ben pedig a Philadelphiai Akadémiát, később ebből jött létre a Pennsylvaniai Egyetem. 1752-ben nevéhez fűződik az első philadelphiai kórház létrehozása.

Franklin élete során számos intézményt, egyesületet hozott létre. Vezető szerepet játszott az észak-amerikai angol gyarmatok függetlenségi mozgalmában, a Függetlenségi Nyilatkozat (1776) megfogalmazásában, az angolokkal kötött versailles-i békeszerződés (1783) létrejöttében. Az Egyesült Államok franciaországi követeként sokat tett hazája nemzetközi elismertetéséért. 1785-ben tért vissza Philadelphiába. Életének utolsó szakaszában, 1787-ben pedig annak a nemzetgyűlésnek lett a tagja, amely az USA alkotmányát kidolgozta. A rabszolgaság eltörlése érdekében több ízben is fellépett.

„Ha azt akarod, hogy olyan szolgád legyen, aki hűséges hozzád, és akit szeretsz, úgy szolgáld ki magadat.”

Nevéhez a természettudományok területén is jelentős felfedezések fűződnek, főként az elektromosság kérdéseivel foglalkozott. Feltalálta a villámhárítót (1752), amely az egész világon ismertté tette nevét. Fontosabb találmányai még az energiatakarékos Franklin-kályha és a bifokális szemüveglencse. Ő az első név szerint ismert amerikai sakkozó. Üveggömbökből készült hangszerrel is kísérletezett. Franklin a hangszer elkészültekor ezt írta egyik barátjának, a turini Beccaria professzornak: „Talán némi örömet tudok szerezni önnek, hiszen hazája a zene országa. 32 üveg félgömb felhasználásával új hangszert készítettem. Úgy érzem, valamicskével gazdagítottam ezzel a legbűbájosabb tudományt, a muzsikát, amelynek mindannyian rabjai vagyunk. Hangszerem szava édes a fülnek, egyaránt zeng halkan és erősen, s ha egyszer behangoltuk, megtartja pontosságát. Az ön országának tiszteletére olasz nevet adtam találmányomnak, úgy hívják: armonica.” Az üvegharmonikán nagy nyilvánosság előtt először a bécsi udvarban játszott Mária Terézia és József trónörökös jelenlétében Marianna Davies művésznő. Mozart is komponált zenét erre a hangszerre.

Franklin íróként a kispróza, a szatirikus pamfletek és a könnyed filozófiai eszmefuttatás mestere volt. Ezeken kívül erkölcsi, történelmi és politikai iratai szintén megjelentek. Egy érdekes magyar vonatkozás, hogy Heckenast Gusztáv kezdeményezésére a Wiegand-, Heckenast- és Landerer-féle vállalatokból alakult Könyvkiadó és Nyomdai Rt. Franklin nevét vette fel. Az 1873-tól működő kiadói részt 1950-ben megszüntették, a nyomdai része Franklin Nyomdaként jelenleg is működik. A nyomda, névadója előtt tisztelegve, Franklin életét és munkásságát összefoglaló díszes minikönyvet adott ki.

Franklin legismertebb könyve a The Autobiography (Önéletrajz: F. B. számadása életéről), melyet 1771 és 1788 között írt, s mely 1791-ben jelent meg. Nem egyszerűen csak személyes beszámoló, hanem fontos dokumentum Amerika fejlődéstörténetéről és szellemi életének alakulásáról. Franklin nemzetközi tekintélyének és közéleti jelentőségének csúcsán volt az önéletrajz írásakor; az első rész Angliában készült 1771-ben, a forradalmat közvetlenül megelőző években, a második a forradalom után 1784-ben, amikor amerikai követként Franciaországban élt, a harmadik pedig Philadelphiába való visszatérte után 1788-ban. Addigra a már korosodó és rengeteg tapasztalatot maga mögött tudó államférfi nézett vissza saját életútjára. Eredetileg nem a nagyközönségnek s közzétételre szánta, hanem fia és unokái számára írta. Franklin eredeti célja önéletírásával az volt, hogy tanácsokkal lássa el fiát, unokáit. Röviddel halála után jelent meg önéletrajza, melynek világszerte nagy sikere volt. Franklin tanulságokban gazdag élete, népszerű önéletrajza révén, hosszú időn keresztül Magyarországon is kedvelt olvasmány volt, magyarul is többször kiadták.

„Lévén, hogy a szegény és ismeretlen környezetből, melyben születtem és nevelkedtem, fölemelkedtem a jólétbe, és néminemű világi tisztesség övez; valamint elmondhatom azt is, hogy életemben mindeddig szerencsével jártam és kerekét Isten áldásával hasznomra forgattam – föltehető, hogy utódaim tudni szeretnék, miként cselekedtem mindezeket, s ha életrajzomnak némely részletét alkalmazhatónak ítélik adott körülmények között, akár okulhatnak rajta.”

Utolsó éveit lányával és annak családjával töltötte. Piac utcai házát és berendezését Sarah-ra hagyta, egyéb vagyonát közalapítványi célokra adta. Amikor 1790-ben, 84 éves korában meghalt, Philadelphia a város történetének legnagyobb temetési szertartásával búcsúzott tőle. A 18. század kiemelkedő tudományos és politikai egyénisége volt.

Benjamin Franklin számadása életéről (részlet):

„Úgy kívántam élni, hogy ne vétsek soha, s legyőzzem a természeti hajlam, szokás és társaság kísértéseit. Mivel tudtam, vagy legalább azt hittem: tudom, mi jó s mi rossz, elgondolkodtam, miért is ne cselekedhetném mindig az egyiket, és miért ne kerülhetném el a másikat messzi. Azonban hamarosan látnom kellett, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. Míg minden igyekezetemmel egyik hibámat tartottam szemmel, észrevétlen becsusszant a másik; a szokás rajtaütött a figyelmetlenségen; a hajlandóság néha erősebbnek bizonyult a meggondolásnál. Végül megbizonyosodtam afelől, hogy magammal kötött elvi megállapodásom, mely szerint az erkölcsösség egybevág legszemélyesebb érdekeimmel, nem elegendő ballépéseim megakadályozására; megcsontosodott rossz szokásokat kell letörnöm, majd jókat megszereznem és elplántálnom, mielőtt viselkedésem egyenletes helyességében megbízhatnék. E célból a következő módszert dolgoztam ki.

Tizenhárom erény címszavába gyűjtöttem mindazt, amit magam elé mint szükségest vagy kívánatost tűztem, majd minden címszóhoz mellékeltem egy rövid utasítást az erény mibenlétéről. Az erény címszavai s a hozzá fűzött címszavak így hangzottak:

    1. MÉRTÉKLETESSÉG
Ne egyél a tunyulásig, ne igyál a részegségig.
    2. CSÖND
Csak úgy szólj, ha a magad vagy mások javát szolgálod; kerüld a fecsegést.
    3. REND
Legyen meg minden holmid helye; legyen meg minden tevékenységed ideje.
    4. HATÁROZOTTSÁG
Határozz, mit kell tenned; hiánytalanul tedd meg, amit elhatároztál.
    5. TAKARÉKOSSÁG
Csak úgy költekezz, ha mások vagy a magad javát szolgálod; ne pocsékolj.
    6. SZORGALOM
Ne veszíts időt; hasznos dolgon munkálkodj mindig; mellőzz minden fölös tevékenységet.
    7. ŐSZINTESÉG
Bántó módon senkit félre ne vezess; jámboran s méltányosan gondolkodj, s ha szólsz, ekképpen szóljál.
    8. IGAZSÁG
Senkit igaztalanul meg ne sérts; iránta való kötelességed el ne mulaszd.
    9. MÉRSÉKLET
Kerüld a végleteket; de légy türelmes a legvégső határig azok iránt, akik megsértenek.
    10. TISZTASÁG
Ne tűrd sem tested, sem ruhád, sem környezeted tisztátalanságát.
    11. NYUGALOM
Állj ellent az apró bosszúságnak; a hétköznapi és elkerülhetetlen hibák ne zavarjanak.
    12. MAKULÁTLANSÁG
Ritkán élj a kéjjel; céljának egészségedet vagy a nemzést tekintsd; csömörig, erőd fogytáig, mások vagy magad békéjének, jóhírének rovására ne űzd.
    13. ALÁZAT
Kövesd Jézust és Szókratészt.

Lévén szándékom mindezen erényekből életmódot formálni, úgy véltem, nem volna tanácsos, ha figyelmemet egyszerre osztom meg valamennyi között, hanem egyenként építem őket életembe; s mikor az egyik már véremmé vált, akkor térek a másikra, és így haladok tovább, míg végére nem járok mind a tizenháromnak. Minthogy pedig némely erények előbbi elsajátítása könnyítheti dolgomat a továbbiakban, e célszerűségi sorrend szem előtt tartásával formuláztam meg az erények lajstromát.

Elsőül állítottam a Mértékletesség-et, mert az elmében hűvös tisztaságot teremt, mely oly fontos, ha résen kell állnunk megcsontosodott szokásaink szüntelen vonzása és az örökös kísértések ellenében. Emez erény teljes birtokában könnyebb megfelelni a Csönd parancsolatának. Vágyam az volt, hogy tudásom is gyarapodjék, míg erényeimet öregbítem, és meggondolván, hogy a beszélgetések során több tudományra tehet szert az ember a füle, mint a nyelve útján: igyekeztem tehát letenni a fecsegés, szójátékfaragás, tréfálkozás szokásáról, mely csak a semmirevaló társaság előtt kedves, épp ezért az erények sorában második helyre a Csönd-et tűztem. Ettől, s a soron következő Rend-től reméltem, hogy több időt biztosítanak mind erénytervezetem valóra váltásához, mind tanulmányaimhoz. Ha pedig a Határozottság egyszer véremmé válik, megerősíti majd akaratomat a további erények birtokba vételéhez; Takarékosság és Szorgalom megszabadít megmaradt adósságaimtól, majd jóléthez és anyagi függetlenséghez segítvén megkönnyíti az Őszinteség és Igazság gyakorlását, etc., etc.

Majd eszembe vettem, hogy Püthagorasznak az Arany Versek-ben adott tanácsához híven önvizsgálat volna szükséges naponként; ehhez pedig a következő rendszert dolgoztam ki. Kötöttem egy kis könyvet, melyben minden erénynek külön lapot nyitottam. A lapokra hét-hét hosszanti vonalat húztam, megjelölvén mindeniket egy-egy erény kezdőbetűjével. E keresztvonal mentén, a hét megfelelő napjánál kis fekete ponttal jelölhettem, milyen hibát találtam a napi önvizsgálat során.

Úgy határoztam, hogy egyheti szigorú figyelmet szentelek minden soron következő erénynek. Ilyenformán az első héten legfőbb gondom az volt, hogy legcsekélyebbet se vétsem a Mértékletesség ellen, a többi erényt pedig sorsára bíztam, csupán a táblázaton jelöltem esténként a nap egyéb vétkeit. Az első héten sikerült is tisztán tartanom első soromat, melyet az M betű jelölt, s föltehettem, hogy az erény immár szokássá erősödött bennem; megkíséreltem tehát figyelmemet a második erényre terelni, hogy a következő héten már a két első sorom tisztán álljon. Ily módon járván az erények végére, egy tanfolyamot tizenhárom hét alatt fejeztem be, s minden évben négy tanfolyamra jutott idő. S miként a kertész sem esik a gyomlálásnak kertszerte, mert erejéből nem telnék minden dudvára-gazra, hanem sorra veszi az ágyásokat, hasonlóképpen reméltem bátorítást és erőt a lapok fokozatos megtisztulásától az erényekben való öregbedésemhez, míg majd néhány tanfolyam után boldogan lapozgathatok makulátlan könyvemben naponkénti önvizsgálataim során.”

Összeállította: Szabados Éva

Forrás:
http://www.sk-szeged.hu/statikus_html/kiallitas/franklin/index.html, Wikipédia.hu, citatum.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.