Az Atelier Művészeti Folyóirat 2015-ben fennállásának immár a 18. évfolyamát éli – az eddigiekhez hűen mindenkor a kultúra szellem(iség)ében. A szlovák-magyar lap fő profilja a szlovákiai magyar művészek és munkásságuk bemutatása, valamint minél szélesebb körben történő tudósítás Szlovákia – határokon is átnyúló – művészettel kapcsolatos eseményeiről. A magazin főszerkesztője (és egyben grafikai szerkesztője), Kopócs Tibor festőművész így fogalmazta meg törekvéseiket: „A lap a kortárs képzőművészet – elsősorban a szlovákiai magyar, de szélesebb értelemben a Kárpát-medencében élő kortárs magyar képzőművészek – prezentálását és publikálását szándékozik megvalósítani, bemutatni”. A felerészben színes megjelenésű magazin felépítésére jellemző a tematikus szerkesztés: a (borítóval együtt) 50 oldal terjedelmének első felét egy kiválasztott téma tölti meg, míg a más(od)ik részében kapnak helyet az aktualitások: alkotók, alkotásaik, galériák, kiállítások, színházi kritikák, könyvek bemutatása. Az Atelier általában könyvesboltokban, galériákban, kiállító helységekben kapható, de magánszemélyek is terjesztik.

A magazin 2015-ös harmadik, novemberi számában a központi témát a 750 éves Komárom város szolgáltatja. A 2014/4. lapszámban Rév- és Dél-Komárom kulturális értékei kerültek bemutatásra a 10 éves EU-tagság kapcsán, ezúttal pedig a város történelme és építészete adja a vezérfonalat, illetve a 80 éves Nagy János szobrászművész életútja, aki 1965 és 72 között tudhatta alkotóműhelyének Komáromot. A valóban színes és tömény történelmet magáénak tudható várost középpontba állító lapszám a bevezetőben már említett IV. Béla rendelkezéssel, az 1265-ös Villa Camarummal kezdődik, majd 8 oldalon keresztül vonulnak szemünk előtt a hét és fél évszázad birtokolta események kisebb-nagyobb mérföldkövei. Mácza Mihály okleveles történész írása Németh István archívumának fotóival kelti életre Komárom kronológiába szedett históriáját, majd a múltidézés után Stubendek László polgármester köszöntőlevele szólítja meg a helyi és nem helyi olvasókat.

Az 1935. június 17-én, Rákosszentmihályon született Nagy János szobrász- és éremművész előtt kerek 10 oldalon tiszteleg a folyóirat. Kezdésként Kopócs Tibor 2015. augusztus 12-i exkluzív interjúja során ismerhetjük meg a gyermekkorát Komáromban töltő Nagy Jánost, aki saját szavaival formázza elénk az életútját, művészi pályáját, alkotásainak történetét és sorsát, személyes beállítódásait, még valóra váltásra váró álmait. Az elismerésre méltó gondolatok után elismerő szavakként olvashatjuk Orbán Viktor miniszterelnök levelét Nagy Jánoshoz, majd Kaposi Endre képzőművész, az Esztergomi Művészek Céhének elnöke köszönti a művészt. Az ember, aki önmagát faragja címmel Szakolczay Lajos művészeti írótól közöl részletet a lap, aztán Batta György Nagy János két kiemelkedő alkotását, a Bulcsú Vezért és Esterházy Jánost tárja elénk a lélek tükrében. A 80 éves jubileum apropójának kapcsán Viola Pál gondolatokat és kérdőjeleket fogalmaz meg a Tatai-tó partján, hogy a tollat újabb köszöntésnek adják át az oldalak: Dr. Keszegh Margit, a Jókai Egyesület elnöke szól Nagy Jánoshoz. Az építész illúziójaként jelenik meg egy 750 éves város víziója, amelyben Csémy Olivér építész fogalmazza meg gondolatait.

A folyóirat második nagy egysége, az aktualitásokat tartalmazó rész Kortárs rovatában nyitányként Kopócs Tibor beszélget Czafrangó Sylvia grafikus- és festőművésszel, aki hat évvel ezelőtt alapította Művészeti Magán-alapiskoláját. A 2012/13-as iskolaévben megnyílt intézményben színjátszás, képzőművészet, tánc és zene szakokon tanulhatnak a diákok, a hivatalosan bejegyzett tanintézmény végzettségeit egész Európában elfogadják, mivel az iskola hivatalosan bejegyzett intézménye a szlovák oktatási rendszernek. Ezt követően Dr. Kiss Gyula egykori komáromi ügyvéd és újságíró írását olvashatjuk A XXIII. Zsoltár címmel, amely részlet a szerző Komáromi Almanach című, fakszimile kiadásából. Izzó korongok elnevezést kaptak Herceg János gondolatai Ács József zentai festőművészről, akinek alkotásai „holtig szegénységben élő népének lázadós társadalmi perspektívát” adtak. A folytatásban Spátay Adrianna Nyáridézése kapott helyet egy oldalon.

Bangó Miklós a Duna Múzeumban szervezett jubileumi kiállításáról írt Bárdos István, Csicsay Alajos pedig felteszi a kérdést: Mire képes egy kisváros múzeuma? – az érdeklődésre Juhász Gyula, a Barta Gyula Galéria vezetője felel (meg). A Kiállításokról rovat felvezetéseként Csáji Attila festőművész beszédéből olvasható részlet, aki Duncsák Attila festőművész budapesti kiállítását méltatta szavaival. Oelschläger-Őry Lajos építész életműkiállítása nyílt meg 2015. szeptember 4-én a révkomáromi Limes Galériában, az eseményről Szalai Erika tudósít a folytatásban. Szakolczay Lajos művészeti író Kungl György kerámiaszobrainak – Kogart-ban kiállított – kapcsán elmélkedik Groteszk giccs, avagy Táj és Ember a lélek burkában címmel. Ezután megint egy kérdés következik: ezúttal Kopócs Tibor boncolgatja, hogy Van-e a magyar festészetnek nemzeti karaktere? „Két határon túl” – szól az összefoglaló cím a következő 4 oldalon. Először vajdasági képzőművészek kerülnek terítékre Révkomáromban (Szabó Lászlóné), aztán Délvidéki képzőművészek Felvidéken (Szarka-Mándity Krisztina), majd Felvidéki üdvözlet érkezik a Vajdaságba, végül a 2015. október 19-én megnyílt kiállítássorozat tudnivalóit olvashatjuk.

Sajnálatos módon halálhírek és nekrológok sem maradhatnak el, hiszen az élet és annak a vége is megállíthatatlan: Vecsési Sándor festőművész, Tóthpál Gyula fotóművész és Farsang Sándor festőművész emlékére olvashatók írások dupla oldalon. Ezután sorjáznak a rövid kiállítás-ismertetők, körbenézhetünk a Pesti Vigadóban, a Műcsarnokban, a ljubljanai várban, a Kisgyőrben, valamint a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban megvalósult tárlatokon. Képeken örökítették meg az I. Nemzetközi Alkotó Szimpóziumot az Izsa melletti Bokros Panzióban. Szalai Erika Az ábrázolás bátorságáról ír Döbröntei Zoltán festőművész Limes Galéria-beli gyűjteményes kiállítása kapcsán, majd Görbülő irodalmi térképről értekezik Mészáros Márton. Molnár György, a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség (GYAK) tagja készített beszámolót az egri Agria folyóirat győri vendégeskedéséről, befejezésül pedig két oldalon böngészhetünk az aktuális kiállítások között.

A Könyvekről szóló utolsó rovat ezúttal is 3 kiadványt ajánl az érdeklődők figyelmébe: Dr. Kiss Gyula 1919-es Komáromi Almanach-ja vázlatokat, apróságokat lebbent fel egy kis város életéből (Spitzer Sándor kiadása). A Nagy János – Memento című kötet a szobrászművész ékes bemutatása, akinek „egyedisége abban is megnyilvánul, hogy munkássága felöleli a szobrászat csaknem minden területét” (KT Könyv- és Lapkiadó, 2012). Tóth László Határsértők címre hallgató könyve Önarckép – másokban Az emlékezet merevlemezéről (Gondolat, 2015). Érdemes tehát belelapozni az Atelier 2015-ös téli számába is!

Szilvási Krisztián