Azóta eltelt hat esztendő – a Szerdai gyerekben pedig nincs sem Törőcsik Franciska, sem Péterfy Bori (e sorok írójának legnagyobb bánatára), de aminek szemtanúi lehetünk, az egy ügyes (itt-ott talán kicsit tökéletlen) nagyvásznas debütálása egy tehetséges filmrendezőnek.

A Szerdai gyerek központi részében a tizenéves, intézetben nevelkedett Maja (Vecsei Kinga) áll, aki közmunkából tartja fenn magát (takarít egy művelődési házban), együtt él egy mihaszna, illegális tevékenységekből magának pénzt szerző fiúval, és igyekszik kiváltani állami gondozásban lévő kisfiát azzal, hogy bebizonyítja: meg tud állni a saját lábán. A szerencse rámosolyog Majára, amikor lehetősége nyílik saját vállalkozást indítani – mosodát nyit, mely biztosítaná azt a fix és élhető jövőt kettejüknek (esetleg hármójuknak). Mindeközben főnökével, Jánossal (Thuróczy Szabolcs) is egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a szebb jövő reményét pedig folyamatosan megingatják Krisz állandó kilengései.

Részben szerelmes film, részben szociodráma, nagy részben fejlődéstörténet (coming-of-age) Horváth Lili filmje, melynek lényegi aspektusát javarészt az teszi ki, hogy Maja miként igyekszik megállni a saját lábán, de a körülmények folyton visszahúzzák. A centrális kérdés, hogy vajon képes-e túllendülni saját korlátain, és képes-e átlépni saját árnyékán, háta mögött hagyni hányattatott gyermekkorát, és olyan jólétben biztosítani kisfiát, amilyenben neki nem volt része. A forgatókönyv megállás nélkül akadályokat gördít hősnőnk elé, mely akadályokat hiába győzi le, mindig jönnek újabbak és újabbak – ilyen konfliktus mellett szinte feleslegesnek is hathat a két főszereplő közti szerelmi szál, ám meglepő módon kitűnő érzékkel vitte vászonra ennek a két magányos és jobb sorsra érdemes embernek a kapcsolatát. Szinte észrevétlenül, finom erotikától és érzékiségtől nem mentesen láthatjuk Maja és János viszonyát – főként pillantásokkal, apró gesztusokkal és érintésekkel érzékelteti a rendező, hogy kialakul közöttük valami kémia. Szerelmük persze eleve végzetre ítéltetett, ahogyan Maja jobb élete is: ott van a remény, ott van az a halovány „Mi lenne, ha...?”, de a megvalósulásra való esély rendkívül kicsi. Egy ilyen szanaszét szaladó, morálisan ingatag világban reménytelen a boldogság, csupán apró morzsákat dob elénk az élet.

Horváth Lili azonban nem húzza le teljesen nézőjét, legalábbis nem olyan szinten, ahogyan azt elvárnánk egy ilyen témájú filmtől. Meglepő humorérzékkel megáldott műről van szó – a legváratlanabb pillanatokban tör elő a humánusság, képi világa pedig bár nem nélkülözi a nyomornegyedek és a mélyszegénység precíz bemutatását, nem taszít, és nem tölt el undorral – a maga természetességében, furcsa mód szép, de ezt illetően nem esik át a ló túlsó oldalára. Ezt nézve hiányzik a filmből az a nyersesség, ami igazán gyomorba vágó moziélménnyé alakította volna a Szerdai gyereket, így „csak” szimplán egy jó filmmel állunk szemben, semmint egy kiválóval.

Horváth Lili ügyes rendezésének és a két főszereplő, Thuróczy Szabolcs és Vecsei Kinga alakításának köszönhetően hatásos és érdemes néznivalóvá varázsolja a Szerdai gyereket. Előbbi visszafogottan és a nézőből a játékidő előrehaladtával egyre inkább szimpátiát és empátiát kiváltó alakításával, utóbbi pedig keresetlen nyersességével és elő-előbukkanó, emberekbe vetett bizalmával hozza közel magát a néző szívéhez. Előbbi tanult profizmusa és utóbbi naturalizmusa (Kinga nem képzett színésznő) tökéletesen kiegészítik egymást – nélkülük sem lenne elveszve a film, de rengeteg erőt nyer belőlük. Ezzel pedig láthatóan Horváth Lili is tisztában van.

Kónya Sándor
Forrás: cinestar.hu