Milu Milanovich Ildikó festőművész, művésztanár, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja, az ART 9000 művészeti csoport alapító tagja, a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének tagja egy interaktív játékkal indította a megnyitót:

„Egy játékkal egy rögtönzött performance keretében szeretném Önök elé tárni a kiállításon szereplő képeket, így a szemlélő saját nézőpontjából tudnánk megtekinteni a kiválasztottakat. Ezért egy kis összehajtogatott nézőkét osztottam ki a játékunkra vállalkozóknak, akiket szeretnék megkérni, hogy ezeket az eszközöket kinyitva olyan kép elé álljanak, amely megtetszett Önöknek. Úgy beszélünk tehát a képekről, hogy Önök is részt vesznek ebben. A nézőkével válasszák ki azt a részletet, amelyiket szeretnék, ha elemeznénk, s amikor odamegyek, akkor elmondom, hogy a képből kiválasztott részletnek milyen értékei vannak, mennyire szépen tudja csillogtatni a fényeket, mi az, ami kiemelésre került a nézőkével.
Az első kiválasztott kép címe Kastély a parton. Ez a természeti kép egy épületet ábrázol, egy dombok közé rejtett kis kastélyt, melyet víz övez. Ön ebből a képből emelte ki és keretezte be a fényben fürdőző kastélyt. Az itt levő képen az összes szín szürke, visszafogott, amit ellensúlyoz a kastélyra vetülő fény, kiemelve az épület ragyogását, ekképpen éles kontrasztot alkotva, a figyelmet erősen magára vonja…”

A kiállított képek titkainak közös megfejtése után nyitotta meg Milu a kiállítást:

„Engem Lajos olyan kiállításmegnyitóra kért fel, amelyben legyen minden olyan, ami ízelítőt ad a munkájából, ami felkínálja magát, és egy olyan tálcát nyújtsunk át Önöknek, amelyiken a képei szerepelnek. Mindezt egy picit próbáljuk meg szépen és gusztusosan tálalni, hogy ezeket a képeket Önök úgy tudják befogadni, amilyen nagy szeretettel az alkotójuk készítette ide, erre a kiállításra.
Minden képre már nagyon régóta tekintünk úgy, ahogyan az ősi világban a mítoszoknak a képi megjelenítésére, amelyik a lelkünket foglalja képi keretbe.
Nicéphore Niepce volt az, aki az első fotót elkészítette, amelyet még nyolc órán át exponált, amikor a szobája ablakából látható szomszédos házfalat próbálta rögzíteni a fény segítségével. A fotózás fejlődésével megjelent a dagerrotípia az első fotográfiai eljárás, melyet egy Magyarországi emlék, az 1840-es években készült Petőfi Sándor portré is bizonyít. Ahogy rohamos fejlődésnek indult ez az új művészeti ág, úgy egyre inkább komoly hátteret biztosítottak a gyártók, és bővült a felszerelések választéka.
A fotózás egy csodálatos világ, örök szerelem, amelybe most bepillanthatunk a képeken keresztül.
Az alkotónak, amikor most a falakra nézünk, a kiállítás egy olyan kitárulkozási lehetőség, amikor a szerző a teljes valójában feltárja előttünk képi gondolatvilágát, megmutatja Nekünk érzékeny lelke minden rezdülését. Az itt kitett képeken megnyilatkozik, hogy az alkotó a hajnali sétákon, a városnéző utakon mindig a témára vadászott, és vizuális barangolásai eredményeként egy olyan érzékletes világot tár elénk, amivel most ezeken a képeken szembesülhetünk.”

A megnyitón Gősi Vali költő, a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség (GYAK) tagja saját verseivel kedveskedett a megjelenteknek.

A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Bakonypölöske település képviseletében Eszterhai Csaba alpolgármester és Meilinger István, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke. Elhozták magukkal azokat a régebben készített felvételeket (és így a falra kerültek), melyeket a Bakonypölöskei Szent Márton tiszteletére szentelt templomban fényképezett Virág Lajos.

A megnyitórendezvényen Erdős László, a Győri Fotóklub Egyesület tagja készített fotókat.

Virág Lajos gondolatai a kiállítással kapcsolatban: „Alkotóként, a Győri Fotóklub Egyesület tagjaként már több, a fotóklub által szervezett közös kiállításon vettem részt képeimmel. De most, a fotózást kedvelők és különösen a szakmai közönség előtti önálló bemutatkozásom nagyobb felelősséget jelent számomra, mivel a fotós személyiségének minden rezdülése a képeken keresztül átérződik, és mindez a személyes találkozáskor azonnal visszatükröződik, közvetlenül érzékelhetővé válik.
Így ez a kiállítás remek találkozást kínál a nézőnek és a szerzőnek egyaránt, mert itt, ezen a helyen egy időben van jelen a mű, az alkotója és a kép szemlélője. Ebben a „kapcsolatban” az alkotó feltárulkozó személyisége találkozik a néző személyiségével, értékítéletével és érzelmi megnyilatkozásaival, vagyis hatással vannak egymásra.
A képeknek, mint minden művészeti alkotásnak, több rétegük van (az érzelmek szintje, az elvonatkoztatás szintje, az idő síkja, valamint a képi elemek és a térszervezés), mely rétegek külön-külön és együttesen is hatnak, befolyással bírnak az egyénre, megváltoztatják a nézők szemléletét, hatást gyakorolnak az egyéniségre.
Külön hatásról beszélünk, mert az alkotás egyes elemei különböző erősségű ingerekkel hatnak ránk. Együttesen hatnak, mert az alkotásokban levő formai elemek (pontok, vonalak, alakzatok, a textúra, a mintázat, a tónusok és a színek) szinergikus, erősítő hatása érvényre jut, amivel befolyásolja viszonyulásunkat az alkotáshoz.
Tehát megállapíthatjuk, hogy a fotó komplex módon hat a tudatunkra, befolyással bír, és összetett képi üzenet formájában közöl aktuális vagy nem időszerű eseményeket.
A kiállítás nézője egy jól összeválogatott és szépen elrendezett, az eddigi munkámnak egy szeletét bemutató színes és monochrom képek között mindezt átélheti és megtapasztalhatja.”

A kiállítás október 13-ig tekinthető meg naponta 10 óra és 17 óra között a VOKE Arany János Művelődési Házban (9021 Győr, Révai u. 5.).

Molnár György
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: „Az érzékelt világ” a VOKE galériájában

20 kép