Szabó T. Anna: Senki madara

A Kisfaludy Károly Könyvtár muzeális gyűjteményében tartott könyvbemutatót az ünnepi könyvhét nyitónapján, június 4-én Szabó T. Anna költő, író, műfordító. A kolozsvári születésű szerző Senki madara című kisregényét mutatta be. A kötet alapja egy távol-keleti mese, melynek feldolgozására a Viviandra Kiadó kérte fel Szabó T. Annát. Az írónő a mesét csak kiindulópontnak használta, több fontos részletet átalakított. A meseregény megírása előtt tanulmányozta a japán kultúrát, és hatással volt rá Reigl Judit, Tamamura Miju és Fabienne Verdier munkássága is. A történet szerint egy madárlány emberré változik, és beleszeret egy juhászfiúba, akit zavar, hogy a lánynak titkai vannak. A mese egy rendkívül fontos üzenetet hordoz: meg kell tanulnunk elengedni a másikat, szabad teret adni a társunknak. Szabó T. Anna többek között erről is beszélt a könyvbemutatón. Saját példaként elmesélte, milyen nehéz volt először letenni a gyermekét, miután megszületett. A szerző mindenkinek ajánlja a Senki madarát, aki életében megtapasztalta az első szerelem erejét. A kötethez Rofusz Kinga készített illusztrációkat.

Szigethy Gábor: Időtörés

Ahogyan Dr. Lukácsi Zoltán, a Győri Hittudományi Főiskola rektora fogalmazta, egy „szellemi és lelki ember együtt” foglalt helyet a középre igazított vendégszékben június 5-én, a megyei könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának olvasótermében. Az író, egyetemi tanár, színházi rendező, múzeumigazgató, egykori majdnem-politikus Szigethy Gábor könyvbemutatóján a szó szerint jobb oldali, másik beszélgetőpartner Dr. Somogyi Tivadar alpolgármester volt. A kereszttűzbe helyezés a meghívott személyisége, tevékenysége és világnézete szempontjából szükségtelen lett volna, Szigethy Gábor ugyanis nem az az ember, aki hagyja magát befolyásolni. Az ő tapasztalati tisztánlátása nyilvánul meg például Időtörés című kötetében is, amely egy rendkívül szerteágazó tematikájú esszéfüzér. A leírt történetek önéletrajzi ihletésűek: megélt élmények, találkozások, emlékek, családi dokumentumok, öröklött kéziratok, régi újságok – titkokat őrző múltdarabok. „Az én életemben nem volt (idő)törés, csak mindig megváltoztattam az életemet.” – jelenti ki Szigethy Gábor, s a Kortárs Könyvkiadó 2015-ben megjelentetett vallomások, emlékezések és töprengések sorát magába foglaló kötetét máshogyan nem is érdemes olvasni. Hinni és tudni valahol ugyanazon dolog két oldala, s hogy kinek mit mondanak a szerző életnyomai, érdemes mélyebben elmerülni bennük. Mert, ahogy hallhattuk: „Dehogy tört el az idő. Haladt, én meg benne voltam.”

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

Tóth Krisztina költő, író, műfordító 2014-ben 25 éves „jubileumi” kötetet válogatott több, mint 100 eddig megírt novellájából. A Pillanatragasztó választott címet a benne szereplő novellák egy-egy időpillanatnak a megragadása indokolta, ahogyan a szerzőnő elmondta a Kisfaludy Károly Könyvtár muzeális gyűjteményében zajlott kötetbemutatón. Amúgy a negyed évszázad nemcsak ok, hanem egyúttal szervezőelem is lett a válogatási szempontoknál: a 25 novella „egymással szóba álló” szövegekből felépülő egységet tesz ki, melyben több, tematikus hasonlóságú ciklus vonul végig a szerelmi történetektől a „csak hangokon” át a szürreális mozzanatokig. A választott, kedvenc műfajról Tóth Krisztina elmondta, hogy „nekem nagyon otthonos a novella”, ahol erős sűrítésben kap az olvasó egy történetet. Az általa írt rövidebb sztorik külön sajátossága, hogy akkor is ismerjük őket, ha nem történtek meg velünk, ha egyéni élmény, tapasztalat nincsen bennük. „Ezek közös történetek, azt hiszem.” S ha nincs is a leírtak végén happy end, de az ember végiggondolja az olvasottakat, abban van az a reménysugár, amelyet ezek a sztorik adnak. Tóth Krisztina mindig a jelenre próbál fókuszálni, emiatt se nem pesszimista, se nem optimista, mert az már egyfajta mérlegelést jelent. „Nem az a feladatom, hogy megoldást adjak, nekem nem az a foglalkozásom” – jelenti ki. Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint történeteinek minden pillanatában egyetérteni vele.

Iván Csaba: Jazztérkép

Nem szeretem a „hiánypótló” jelzőt, de ha egyszer valami az, akkor hazugság lenne elhallgatni. Pláne elhallgattatni. A győri újságíró, rádiós riporter, tanár Iván Csaba is ebből indult ki, bár a kezdetek kezdete jóval régebbre datálódik vissza, ahogyan ez nemsokára ki is derül. A Kisfaludy Károly Könyvtár muzeális gyűjteményében az ünnepi könyvhét zárásaként, június 6-án zajlott könyvbemutató elején Szikra József, a Győri Nemzeti Színház művésze olvasott fel egy prózai írásművet a jazz zenéről: „…Aki egyszer belekóstol a jazz szabadságába, többé nem akar másként élni…”. Iván Csaba zenéhez való vonzódásának gyökerei középiskolai eredetűek, maga a konkrét műfaj azért fogta meg végül, mert úgy látta, ehhez a stílushoz a hozzáállás eléggé hűtlen a média és a közvélemény részéről. A kötetbemutató más művészeti ágakat is felvonultatott: Joó István festőművész 3 alkotást hozott magával, melyek mindegyikét a jazz inspirálta; az egyik festmény például annyira friss volt, hogy „tegnap készült, de még holnap is fog”. Továbbá közreműködő vendégként jelen volt Drapán László zenész is, aki szintetizátoron és fúvós hangszereken festett auditív módon jazzt a helyiség falai közé. Kiderült, hogy Iván Csaba hosszú úton jutott el a Jazztérkép megszületéséig, s a végül megjelent kötet anyagmennyiségénél még talán két és félszer bővebb fel nem használt tartalmat őrizget a témában a számítógépén, szóval akár előtérbe kerülhet egy későbbi folytatás is. Werner Krisztina, az egykori kolléga összességében nagyon jó hangulatú, közvetlen, felszabadult beszélgetést generált, melynek során egy mindenképpen biztossá válhatott a közönség előtt: „Lehet, hogy a világ véget ér egyszer, de ha lesz túlélő, akkor a jazz is újraéled majd”.

Zsednai-Vas Erika (Szabó T. Anna könyvbemutató) és Szilvási Krisztián (minden más)