A napló Andrássy Ilona Rómer Flóris Múzeumban őrzött irathagyatékában található. A Monarchia, később a függetlenné vált Magyarország Horthy-korszakának mérvadó arisztokrata családjáról van szó, akiknek az élete – házasság illetve rokonság révén – több történelmi családdal, így például a Károlyiakkal, a Zichy-ekkel, a Pallavicini-akkal szorosan összefonódott.

Bár az előadó programja fő céljának a hölgytagokat választotta, az előadás folyamán mégis nyitott könyvvé vált a férfiak élete és tevékenysége is. A kiegyezés utáni első magyar miniszterelnöki tisztet gróf Andrássy Gyula töltötte be – az a politikus, aki a reformnemzedék tagjaként politizált, kiváltván ezzel gróf Széchenyi István elismerését. A szabadságharc idején, Kossuth kormányzósága alatt miniszter volt, Konstantinápolyban követ, aki a szabadságharc bukásakor emigrált, távollétében halálra ítélték, majd végül amnesztiában részesült. Az akasztófa árnyékából a miniszterelnökségen át a közös külügyminiszteri bársonyszékig ívelt a karrierje.

Ifjabb Andrássy Gyula külügyminiszteri posztot töltött be a Wekerle-kormányban. A Szabadelvű Párt, majd az Alkotmánypárt tagja volt, elnöke a Keresztény Nemzeti Egység Pártjának, akit a királypuccs IV. Károly oldalán talált. Rövid időre le is tartóztatták. A törvényhozás tagjaként tevékenykedett, ám az 1926-ban megszervezett Felsőházba nem került be. A Bethlen-kormánnyal szemben legitimistaként politizált.

Andrássy Ilona Andrássy Gyula unokája, ifjabb Andrássy Gyula nevelt lánya volt, akinek – ismert és kevésbé ismert – három húga Borbála, Katalin és Klára keresztnévre hallgatott. A négy lány életútja ugyan változatosra sikeredett, de mindegyikük intenzív közéleti tevékenységet folytatott a keresztény szellemű nők összefogásától a sebesültápolásig, az antifasiszta mozgalommal való kapcsolattól a spanyol polgárháborúról történő tudósításig.

A nagyközönség jól ismeri a naplóíró Katalint – Károlyi Mihálynét, a „Vörös Grófnőt”, aki férjével, a tisztségéről lemondott gróf Károlyi Mihály köztársasági elnökkel vállalta a nehéz emigrációs életet. Kevésbé ismert azonban a naplóíró Borbála – őrgróf Pallavicini Györgyné, aki talán a legjobb tollú volt mind között, s eddig egyáltalán nem ismerhettük Andrássy Ilona írói ambícióit. Sajnos Klárának, ha – a családi hagyomány szerint – volt is naplója, máig nem került elő.

Károlyi Mihályné életén kívül még kevésbé ismerjük e figyelemreméltó asszonyok viszontagságokkal teli, fordulatokban, örömökben és tragédiákban gazdag életsorsát, amelyeken keresztülszántottak a huszadik század eseményei. Andrássy Ilonának a háborús napló mellett a hagyatékban megmaradt családi levelezése ad alkalmat az Andrássy-lányok felkavaró életének és halálának felidézésére, amelyet Kovács Lajos roppant érdekfeszítően prezentált előadásában.

Csiszár Antal

A fotó az Andrássy Ilona-hagyatékból származik.