Általuk az egyébként feledésre, avagy soha meg nem ismerésre ítélt költemények a szélesebb közönség elé vihetőek. Ez a felismerés vezethette és vezetheti mind a mai napig a megzenésített versekkel jelentkező muzsikusokat, együtteseket. Egyik legjelesebb hazai képviselőjük a Misztrál együttes, amely rendkívül gazdag, burjánzó zenével egészíti ki, helyezi új dimenzióba klasszikus, illetve a kortárs költőink sorait. Sokan nekik köszönhetően ismerkedtek meg alaposabban Dsida Jenő, Janus Pannonius, vagy éppen Balassi Bálint költészetével. A kortárs verselők közül ugyancsak sokan általuk jutottak el a nagyközönséghez, s lettek soraik dúdolható, megjegyzett szavak – így például Kárpáti Tibor, Szepesi Attila, Thándor Márk…

A Misztrál legutóbb megjelent lemezét, a Babits verseket feldolgozót nemrégiben hozta el Győrbe. Az együttes egyik frontembere, Török Máté ezt követően adott interjút a Győri Szalonnak.

A közelmúltban tartottátok Babits-lemezetek bemutatóját Győrben, a Kozi-bárban. Maga az album azonban már karácsonyra megjelent, s a tavaszon a fővárosi nagyszabású bemutató koncert is megvolt. Milyen a fogadtatás? Mennyire vagytok Ti elégedettek?

Igen, a lemez 2013. november 26-án jelent meg, Babits Mihály 130. születésnapjára. Sokáig készültünk a lemezbemutatóra, mert szerettük volna úgy előadni a megszületett dalokat, ahogy azok a lemezen szólnak. Ehhez számos muzsikustárssal össze kellett próbálnunk. A bemutató végül a MOM Művelődési Központban volt, most tavasszal, május 4-én. A fogadtatásra azt mondanám, hogy meglepően jó volt, pedig volt bennünk egy nagy kérdőjel e tekintetben, hiszen ezen a lemezen eltértünk az eddig megszokott Misztrál hangzástól. De ezt úgy tettük, hogy nem lettünk hűtlenek korábbi munkáinkhoz sem. Nagyon érdekes és értékes időszak áll mögöttünk, mind kreativitásban, mind pedig megvalósításban. Nagyon sokat próbáltunk, sokat csiszolódtunk, és sikerült olyan dolgokat kipróbálnunk, ami mostanra érett meg bennünk. Hiszünk abban, hogy ez a Babits lemez valamilyen módon átértelmezi magát a költőt és a verséneklés műfaját a hallgatóságban is.

Babits, mint költőóriás él a köztudatban, de csak az elvek szintjén, hiszen a kötelező iskolai megismerésén túl általában nem jut az ember – azaz nem szerepel a népszerűségi listákon. Miért pont Ő?

Annak idején, még 2012 elején Gryllus Dani felkért minket, hogy az Ő verseiből készítsünk egy lemeznyit a Hangzó Helikon sorozat számára. A munkát elvállaltuk, de időközben a sorozat megszűnt, így végül saját kiadásban látott napvilágot. Dani szívesen megjelentette volna ugyan külön lemezként is, de Ő is megértett bennünket, hogy végül inkább magunk jelentetjük meg.

Így kezdődött, aztán a végére alig bírtuk abbahagyni. Két esztendeig készítettük, s annyi dal született, hogy rá se fért a lemezre az összes. A megjelent korongon végül mindössze 35 másodpercnyi szabad hely maradt az elvileg feltehető mennyiségből.

Máskor is – például a Dsida-verseknél – ilyen hosszú alkotói folyamat előzte meg a megjelenést, vagy ez az átlaghoz viszonyítva egy „nehezebb szülés” volt? Ha igen, akkor mivel magyarázható ez?

Ez a lemez készült eddig a legtovább. Ennek több oka is volt. Az egyik, hogy új, szinte „saját” stúdióban dolgozhattunk, ami nem diktált határidőt, a másik pedig az, hogy állandóan új és újabb ötletek jöttek, amiknek le kellett tisztulniuk ahhoz, hogy végül dallá változzanak. Voltak dalok, amelyek szinte azonnal megszülettek, s koncertrepertoárba kerültek, ilyen volt például a Mint forró csontok a máglyán című, melyben Babits a hivatásáról beszél, vagy a „Költő vagy, csupa szeretet,/szereted-e a legyeket...” kezdetű, melyben Babits közember és humoros oldala jelenik meg.

Ahogy készült a lemez, úgy tárultak fel Babits újabb arcai, mely sokszínűségét a zenei kompozíciókkal is próbáltuk érzékeltetni. Mindannyiunk máshogy találja meg vagy kapja meg a zenét a vershez, de az talán mindannyiunkra igaz, hogy ennél a munkánál Babits, mint társszerző, szövegíró jelen volt minden megszületésnél. A zene és szöveg állandó harmóniája dominál, vagy szeretne kidomborodni. Azért is különleges most ez a korong, mert az öt muzsikus mindegyike írt zenét rá, amire eddig nem volt példa.

Hogyan születtek a művek? Járkáltatok Babits-kötettel a zsebetekben, olvasgattátok, s vártátok, hogy a dal szülje énekesét, vagy ennél koncepciózusabb az előkészítés – pl. előre kiválasztottátok a majdan a lemezen szereplő verseket és „csak” egy szűkített kerettel dolgoztatok?

A munka elején nem volt irodalmi sorrendünk, s nem is szokott az lenni máskor sem. Mindenki hoz, amit hoz, aztán közösen mérlegeljük és hangszereljük. De nem mondanék teljesen igazat, ha azt mondanám, hogy minden csak úgy alakult. Sudár Annamária már régóta segít bennünket irodalmi szerkesztésben. Ő készített is annak idején egy 30-40 versből álló listát, amiben sok vers benne volt, ami végül megzenésítve a korongon is meglelhető. De az együttes egyik fő törekvése az volt, hogy olyan Babitsot mutasson be, amely nem csupán az iskolában megkapott posztamensen álló mogorva költőóriás képét tárja elénk, hanem az esendő, a köznapi, a humoros, hazáját szerető és szerelmes embert. Így nem törekedtünk arra, hogy a „nagy” versek mindenképpen rajta legyenek.

A Babits-lemez zenei szempontból nagyon sokszínű. Gyanítom, hogy régi, elfogult, a beharangozott lemezt nagyon váró Misztrál-híveket is meglepte, hogy a megszokott hangvételtől el-eltértetek – hangszerelésben (pl: Hammond orgona használata), de hangvételben is, egészen a kemény rockos megközelítésig (pl.: Fekete ország). Miért? A példánál maradva: jött a tervvel az említett zenét szerző Hoppál Misi – mint a „keményebb” zenei ízlés hordozója –, s Ti „no, jó legyen” jelleggel el- és befogadtátok – vagy eleve azért kapott szerepet a zenei megfogalmazásban Misi, vagy éppen Pusztai Gábor, hogy színesebb legyen a hangzás?

A hangzás színesítése nem volt eredetileg cél, de ezt kívánta Babits tőlünk. Az, hogy Guszti (Pusztai Gábor) írt három dalt, nagy dolog volt számára is, és nekünk is. Ez élete első 3 versmegzenésítése, s azt gondolom, sok Misztrál hallgatónak elállt a szava, amikor meghallotta őket, s nem feltétlen azért, mert elektromos hangszerek is megszólalnak, hanem azért, mert egy újabb világ tárul fel a Misztrálon belül. Ennek is nagyon örülünk. A Misi által megfogalmazott Fekete ország szövege pedig nagyon is kéri a kemény rockos, szinte metál hangzásvilágot. Valaki meg is jegyezte, hogy metál zenét ilyen minőségű szöveggel még nem csinált senki.

Tamás (Tóbisz Tinelli Tamás), Mika (Heinczinger Miklós) vagy az én dalaimban is megszólalnak olyan hangszerek, amiket eddig nem használtunk. Jó kis játék volt. Több alkalommal elmentünk 3-4 napra, hogy együtt legyen az együttes, s közösen szülessen meg a hozott dalok hangszerelése, végső szerkezete. De voltak olyan dalok is, amelyek rögtön saját életre keltek, ilyen volt például a Zsoltár gyermekhangra, melynek zenéje 5 perc alatt fogant, s a hangszerelésnél is a legegyszerűbb lehetőségnél maradt, mert úgy éreztük, hogy így lehet a legtöbb.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Nyilván ezzel az anyaggal lehet körutakat, koncerteket szervezni egy jó ideig – de megvan-e már a következő jelölt? Ki, kik állnak mostanában érdeklődésetek középpontjában? Lesz-e ilyen nagy ívű összeállítás a közeljövőben?

Valóban most főleg erre az anyagra koncentrálunk. Több koncert lesz belőle a közeljövőben, többek között a Regejáró Misztrál Fesztiválon, Erdélyben vagy Kapolcson.

Ötleteink vannak a jövőt tekintve, s az évek során össze is gyűlt 1-2 lemeznyi olyan dal, amit szeretnénk rögzíteni, de várhatóan ezek csak jövőre realizálódnak. Most itt van Babits és az új dalok.

Júliusban már 13. alkalommal szerveztek fesztivált Nagymaroson. Ezúttal azonban csak két napos lesz a program, s tavaly is kénytelenek voltatok „családi napként” életre hívni a fesztivált. Miből, hogyan kerekedik a program? Az, hogy ez egy bejáratott, törzsközönséggel megáldott fesztivál, jelent-e könnyebbséget a szervezésben, figyelembe veszik-e a döntéshozók a pályázati források odaítélésénél?

Igen, idén is lesz Regejáró Misztrál Fesztivál Nagymaroson, méghozzá július 18. és 19. között. Sokáig gondoltam azt, hogy minél többször rendeznek, rendezünk meg egy fesztivált, annál könnyebb lesz támogatást szerezni rá, de sajnos kiderült, hogy nem így van. Évről-évre nehezebb. Ahogy a lemezpiacon egy-egy együttesnek szinte évente újabb anyaggal kell vagy kéne előállnia ahhoz, hogy fenntartsa a figyelmet, ugyanígy van ez a rendezvények tekintetében is. Amikor elkezdtük rendezni ezt a nyári koncertfolyamot, még nem volt ennyi fesztivál, mint ma. Nagyon felhígult ez a fogalom is, s az emberek sem tudják, hogy mely rendezvény mögött mi rejtőzik. Mi abban szerencsések vagyunk, hogy az elmúlt 12 esztendőben hozzánk ellátogatott sok ezer ember már tudja, mire számíthat, ha eljön Nagymarosra, de újabb közösségek megszólítása nem könnyű feladat. Ezzel együtt a magam részéről pozitív irányú elmozdulást érzek az emberek hozzáállásában. Látom a szikráját újra annak, hogy fontos lesz a hagyománytisztelet, a magyar kultúra, az ember és a közösség. Ezt segíti ez a fesztivál is. Családi hangulatban együtt töltött két nap lesz számos, jobbnál jobb koncerttel a nagymarosi templom hatalmas kertjében, ahol a színpad háttere a Visegrádi vár és a templom tornya.

Kiket hívtatok meg az idei fesztiválra? Milyen különlegességre számíthat a látogató?

Az idei év egyik fontos mondanivalója az lesz, hogy a következő, utánunk jövő generáció is felnőtt, s szenzációs muzsikákat játszik és képvisel. Ilyen a GóBé vagy a Forgó. De ott lesznek a nagy öregek, mint mindig, Tolcsvay Béla, vagy – igaz idén először – Kobzos Kiss Tamás. Vendégünk lesz Takáts Eszter és Török-Zselenszky Tamás. Jön Kanadából Savanya István, a Felvidékről a Kicsi Hang, a ChaBanda, és lesz három különböző Misztrál koncert. A teljes programot feltettük a misztralfesztival.hu oldalra.

Kiss Géza