100 éve született Charles Bronson amerikai filmszínész

Bogár Erika írása

charles-bronson

100 évvel ezelőtt, 1921. november 3-án, Charles Dennis Buchinsky néven született Charles Bronson litván származású amerikai filmszínész. Művésznevét a Paramount Filmstúdió egyik bejáratának neve, a Bronson Gate után választotta.

Szénbányász apja korai halála után egy testvérével együtt maga is szénbányában dolgozott, hogy segítsék a családot, ahol tizenöt gyermek született. A II. világháborúban lövészként szolgált a légierőnél, ahol megkapta a Bíbor Szív kitüntetést. Hazatérése után alkalmi munkákból és ökölvívásból élt. Tanult, hogy díszlettervezőként dolgozhasson a filmiparban, de végül a színészet felé fordult. Több kisebb színpadi szerep után 1951-ben mutatkozott be a filmvásznon.

Akira Kuroszava A hét szamuráj című filmjének western feldolgozásában, A hét mesterlövészben (The Magnificent Seven, 1960) Yul Brynner, Steve McQueen, Horst Buchholz, Robert Vaughn, Brad Dexter és James Coburn mellett Charles Bronson a gyermekszerető, önfeláldozó Bernardo O’Reilly-t alakította. Eli Wallach játszotta a mexikóit falut rettegésben tartó rablóbanda vezérét. A filmet John Sturges rendezte, Bronson és Buchholz számára ez a mozi hozta meg a hírnevet.

Az angol mellett beszélt litvánul, oroszul és görögül is, szívesen vállalt szerepet európai filmekben, vagy európai felmenőkkel rendelkező karaktereket testesített meg. A hadifogságba eső Wolenski őrnagyot alakította A halál ötven órája (Battle of the Bulge), a II. világháború idején zajló ardenneki ütközetről szóló filmben. A bemutatót 1965. december 16-án tartották Hollywoodban, az ardenneki csata 21. évfordulóján.

Az 1967-es A piszkos tizenkettő (The Dirty Dozen) című háborús akciófilmben Joseph Wladislaw-ként láthattuk. A Volt egyszer egy vadnyugat (C’era una volta il West) Sergio Leone, az olasz „spagettiwesternek” rendezőjének egyik legismertebb filmje. A Clint Eastwood főszereplésével forgatott „dollár-trilógia” után készült, 1968-ban. A forgatókönyvet a rendező több munkatársával együtt írta, köztük a későbbi Oscar-díjas Bernardo Bertoluccival. A kegyetlen bandita szerepében Henry Fondát láthatták a nézők, a sztár nehezen vállalta a pozitív főhősök után az antagonista szerepét, barátja, Eli Wallach beszélte rá. A női főszerepet Claudia Cardinale alakította, és főszerep jutott Jason Robardsnak is. Mellettük formálta meg a hallgatag, beszéd helyett inkább harmonikázó fegyveres szerepét Charles Bronson. A film zenéjét, mely az ikonikus harmonikás betéttel – a filmmel együtt és külön is – világhírűvé vált, Ennio Morricone szerezte. A zeneszerző a forgatás kezdete előtt megkomponálta művét, a főszereplőkhöz külön témákkal, és a rendező a zenében rejlő lehetőségeket kihasználva építette fel a jeleneteket.

A Bosszúvágy (Death Wish) sorozat első része 1974-ben készült Michael Winner rendezésében, melyben Charles Bronson a felesége halála miatt önbíráskodó Paul Kersey bőrébe bújt. A Paul Garfield azonos című regényéből készült alkotáshoz még további négy rész készült. A film népszerűvé vált, és Bronson színészi karrierjének is fontos állomása lett. Ám míg a növekvő bűnözés miatt a közönség kedvezően fogadta az erőszakos jeleneteket is felsorakoztató történetet, a kritikusok erkölcsi okokból támadták, illetve a hatása miatt a társadalomra veszélyesnek tartották. Az 1986-os Murphy törvénye (Murphy’s Law) című akcióthrillerben Jack Murphy nyomozót (ő volt Bronson) az általa korábban letartóztatott autótolvajjal bilincselik össze. A film érdekessége, hogy a tolvaj egy lány, Kathleen Wilhoite alakításában, és a film főgonosza is női karakter, akit Carrie Snodgress formált meg.

Színészi alakításait a számos film és szerep ellenére sem követte díjeső, csak 1971-ben kapott Golden Globe-díjat mint a világ legnépszerűbb színésze. Az általa megformált karakterekre emlékezve a franciák „le sacre monstre” (szent szörnyeteg), az olaszok „Il Brutto” (a csúnya) néven utaltak rá. Csillaga van a hollywoodi Hírességek sétányán. Második felesége, Jill Ireland 1990-ben bekövetkezett halála utána a rákkutatás aktív támogatója lett. Élete végén Alzheimer-kórban szenvedett. 2003-ban tüdőgyulladás következtében hunyt el, Kim Weeks, a felesége mellette tartózkodott. Lori Jonas újságíró hat gyermek szerető apjáról és egy csodálatos színészről emlékezett meg.

A rendező Michael Winner, akivel számos filmet forgatott, „összetett” emberként jellemezte, akire hatással volt korábbi szénbányász munkája. Nagyon közeli barátjának tartotta, és sajnálta, hogy Charles Bronson színészként nem kapta meg a neki járó elismerést, pedig „csodálatosan karizmatikus jelenség volt a képernyőn, mely ritkán fordul elő a mozi történetében”.

Bogár Erika

Forrás: origo.hu, hu.wikipedia.org, 24.hu, news.bbc.co.uk

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2021.11.03