Úgy éreztem, ez a hányatott sorsú, rövid életű fotóstársunk megérdemli, hogy azok is tudjanak róla, akik nem lehettek jelen a megnyitón, ezért megkértem a kutatót, küldjön egy lényegre törő összegezést életéről, munkásságáról.

Ezt kaptam, s tárom Önök elé, megköszönve a küldeményt:

„Talabér Gyula (1924–1962) dunántúli középnemesi családból származott. Édesapja, az idősebb Gyula saját birtokán gazdálkodott a Zala vármegyei Sárszegen. Az ifjabb Gyula a helybéli polgári fiúiskolában tanult, majd a Székesfehérvári Magyar Királyi Szent István Középfokú Gazdasági Tanintézet és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomáson folytatta tanulmányait. E mögött vélhetően az a szándék húzódott meg, hogy átveszi a családi birtok irányítását, amit igazolni látszik az is, hogy ezt követetőn a Magyar Agrártudományi Egyetemre járt. Közben kitört a második világháború, amelynek utolsó évében Talabér Gyula katonaként szolgált.

A háború után folytatta tanulmányait, majd az egyetemet befejezve 1948-ban Szilasbalháson feleségül vette Borbáth Ilonát, akitől három gyermeke született. 1951-től állattenyésztési előadóként dolgozott az Állami Gazdaságok Veszprém Megyei Központjában, majd mint kertészeti kutató a Balatonakali Kísérleti Telepen. Érdeklődése ekkor addigi hobbija, a fényképészet irányába terelte. Lakhelyén, Füreden az 1950-es évek derekán már felfigyeltek tehetségére. 1954-ben Zákonyi Ferenccel, az 1945 utáni Balaton-kultusz meghatározó alakjával dolgozhatott fotósként. Ennek eredményeként jelent meg az Utazás a Balaton körül Kenesétől Keszthelyig című diafilm. 1955-ben ez a munka folytatódott: az újabb film a Tihanyi félsziget címet viselte.

Az 1950-es évek végétől országos szinten kapcsolódott be az amatőr fotós mozgalomba és lett a MADOME tagja, rövidesen elismerés övezte, külföldön is kiállították képeit, díjakat nyert, és csak rohamosan hanyatló egészségi állapota gátolta meg abban, hogy ki tudja bontakoztatni tehetségét. Talabér célja láthatóan az őt övező hétköznapi élet elszálló pillanatainak megörökítése volt. Nem nevezhető tehát klasszikus értelemben vett művészfotósnak, az absztrakció távol állt világától, alkotásai nagyon is emberközeliek. Témái a mindennapokból táplálkoznak, akár embereket, akár épületeket, akár természetet fotózott: mindhárom témához szívesen nyúlt, fekete-fehér képeinek egyik fontos jellemzője a fény-árnyék ellentét bravúros kezelése, a közeli és távoli egyszerre történő megjelenítése.

1958-1960 között a fotózásban elért sikerei megelőlegezik, hogy nemzetközi szinten is jegyzett fotós karrier várhatott volna rá. Talán a legsikeresebb képe volt a Valentyin Katajev szovjet író ifjúsági regénye után címét kapó Távolban egy fehér vitorla. Egy olyan pillanatot örökített meg, amikor a Balaton fölött repülő két sirályt és a vízen úszó, azon visszatükröződő vitorlást egyaránt sirálynak látja az emberi szem. Eltelik némi idő, amíg az eltérés érzékelhetővé válik. Ahogy Kállai László – aki Talabér képeinek kidolgozását végezte – fogalmazott egyik levelében: „Kíváncsi vagyok, hogy a prágai kiállításon lesz-e sikere, hiszen nem ’feltűnő’ kép, és így csak a ’Feinschmeckerek’-nek nyújt igazi élvezetet.”

Talabér a korabeli Füred számos apró rezdülését örökítette meg, ezen felül azonban „nemcsak” a füredi élet részleteit lelhetjük fel, hanem a korai Kádár-korszak hajviseletének, ruházatának, gesztusainak, tárgyi kultúrájának is gazdag tárháza e fotók sora. Éber figyelme nem csupán a turisták által látogatott nyári Füredre terjedt ki: fotózta a település fölött meghúzódó Koloska-völgyet, Arács falusias házait, a hajókat, a halászokat és kocahorgász kisfiúkat, a hajógyári munkásokat, vagyis Füred azon arcát, amely kevésbé volt szem előtt. Érdeklődése kiterjedt a falusi részre is, ahol többek között a piacot, a kofákat, a vásárlókat örökítette meg, a pályán a sportoló fiatalokat. De egyes tárgyakat is előszeretettel fotózott: egy poharat, egy horgonyt, a piacon árusított kalapokat.

A sors kiszámíthatatlansága folytán Talabér Gyulának és feleségének szomorú sors jutott osztályrészül: előbb ő halt meg 1962-ben, alig 38 évesen, majd öt évvel később, 39 évesen felesége is követte a sírba. Balatonfüredi hagyatékának zömét apró, a nagy egészet, mint cseppben a tengert visszatükröző mozaikok alkotják.

2015. szeptember 5-én nyílt első alkalommal önálló fotókiállítása a füredi Vaszary Galériában: halálától első kiállításáig 53 év telt el.”

A mai, a fotók színes csodavilágához szokott emberek számára nem túl látványos, de a fél évszázaddal előtti Balaton körüli világot tükröző fotók érdekes élményt kínálnak a látogatóknak.

A tárlat a balatonfüredi Tempevölgy folyóirat támogatásával és szervezésében látható április 8-ig, hétköznapokon 9-18 óráig (Győr, Révai u. 5.).

Molnár György művészetbarát,
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Talabér Gyula retrospektív tárlata a VOKE galériájában

31 kép