Szabó Magda idén lenne 100 éves. Bizonyára örömmel látná, hogy 1970-ben megjelent regénye milyen népszerűségnek örvend. Hiszen készült már az Abigélből tévésorozat, hangoskönyv és musical is. Prózai darabként azonban a győri színpadon mutatják be először. Pozsgai Zsolt adaptációjában egy gyönyörű, költői előadást láthatunk, mely úgy vezet végig bennünket a főszereplő, Vitay Georgina (Dunai Csenge) sorsán és lelki állapotain, hogy átélhetjük vele minden viszontagságát, örömét és fájdalmát. Ezt segítik a jeleneteket átkötő, felvételről felcsendülő Karády Katalin dalok is, Szalóki Ági előadásában.

Gina jómódú pesti lány, aki korán elveszítette az édesanyját. Édesapja (Csankó Zoltán) nagyon szereti, és igyekszik őt kárpótolni. Sokat utaznak, a lánynak már fess udvarlója is van, a gyermekkori barát, Kuncz Feri (Fejszés Attila) személyében. Ám a polgári idillt szétrombolja a második világháború. 1943 őszén a tábornok apa hirtelen minden magyarázat nélkül egy vidéki református leánynevelő intézetbe viszi Ginát. A szeretteitől elszakított, magányában sebesülten hadakozó lány mindenkit gyűlöl, apját és legfőképpen az árkodi Matulát. Az intézet első ránézésre szörnyű börtönnek tűnik számára. Egyszerűen képtelen elfogadni az érthetetlen okból bekövetkezett változást, mindenkivel összeveszik, osztálytársaival is megutáltatja magát. Végül úgy dönt, hogy megszökik a Matulából.

Szerencsére a pályaudvarra rohanó szökevényt időben megtalálják és visszaviszik. Ám ezek után apja kénytelen felfedni előtte az igazat, hogy megelőzze a bajt, az újabb szökési kísérletet. A háború feltáruló fájdalmas valósága felnőttet farag Ginából, ráébreszti a szeretet fontosságára. A titok birtokában lassan megérti, kikre számíthat igazán, és hogy az emberség nem mindig onnan érkezik, ahonnan számítunk rá.

Igazi ünnepi ajándék a Győri Nemzeti Színház romantikus szépségű, katartikus előadása, ami olyan értékeket elevenít fel, olyan érzelmi húrokat pendít meg, melyeknek egyre inkább szűkében vagyunk. Reméljük, minél többen megismerkednek majd Abigél történetével, és akár kedvet kaphatnak a regény elolvasásához is.

„Száz panasz ég a dalomban, bennem a vágy muzsikál,
nincs kinek elpanaszoljam azt, ami fáj.
Könny szitál itt a szememben, neked köszönhetem én,
nincs egyebem, csak a könnyem, ezt adom én.”

(Részlet az előadásban elhangzó Karády Katalin dal szövegéből)

Szabados Éva
Fotók: Molnár György

Fotógaléria: Abigél a Győri Nemzeti Színházban

93 kép