Virág Lajos Vizuális Barangoló és Fényvadász munkái mellett vendégkiállítóként Haller Mária, a Mosonmagyaróvári Fotóegyesület tagja és Bucsák Krisztina „Fényfestő”, az Artantiq művésze szerepel. A tárlatot Milu Milanovich Ildikó festőművész, művésztanár, az ART 9000 alkotója nyitotta meg a földszinti galériában, ahol szép számmal gyűltek össze az érdeklődők, egyesületi társak, barátok és ismerősök. Játékra invitálta a megjelenteket: arról kellett tanúbizonyságot adniuk, mennyire fejlett a megfigyelőképességük. Az elhangzottakat követően Filó Dóra, a Széchenyi István Egyetem zeneművészeti karának hallgatója (felkészítő tanár Roth Ede) színvonalas gitármuzsikával örvendeztette meg a jelenlévőket, amely szervesen illeszkedett a kiállítás atmoszférájába, sikeresen mélyítette el az alkotások üzenetét. Virág Lajos mélyenszántó gondolatai pedig újabb szellemi táplálékot nyújtottak.

A kiállítás anyaga rendkívül változatos. Az emberi erőfeszítésre, a „Soha ne add fel” attitűdre mutat példát Patkás Tamás Rocky. Két lábának elvesztése sem jelentett számára végzetes törést, akaraterejével felülkerekedett a nehézségeken, mondhatni aktívan sportol, úszik (Balaton, Adriai-tenger, Duna), méltán tekinthetünk rá úgy, mint a válságos élethelyzetben kiutat találó személyiségre. Rendszeresen segíti, támogatja a hasonló gonddal küszködő embereket. A tárlaton ezen túl különösen a fényviszonyok megjelenítése és a témaválasztás ragadták meg figyelmemet. A gyümölcsfás kép korsóval a Hangulat címet kapta – ihletője Zakynthos szigete: a cserépkorsó és a pázsit Csokonai Vitéz Mihály anakreóni verseit idézik. Egy másik fotón az őszben magányos fa emlékeztet Verlaine Őszi dalára: „Ősz húrja zsong, / Jajong, busong / A tájon, / S ont monoton / Bút konokon / És fájón” (Tóth Árpád fordítása).

A többi alkotás is ösztökéli asszociációs készségünket, elmeműködésünknek, nem engedve lazítást. A Csillogás című kép abszurditásával vonzó, feje tetejére állított üvegpoharakat tár elénk, alátét és tárgy helyet cserélnek, mintha a fotóapparátus mögött egy örkényi egyperces születne. Tájkép és épületrészlet mind-mind különös nézőpontból tekintenek ránk. A fényképek elhelyezése is művészi kiállítás-rendezői tudatosságot tükröz. Az olajgyári kémény felrobbantását négy felvonásban tárja elénk, mintegy szimmetriatengelyként a kémények közé emelt csigavonal, amely a győri ETO csónakházának lépcsőjét ábrázolja. A gyárkémény ledöntésének sorozata a Memento I.; Memento II.; Memento III.; Memento IV. címet kapta, de számomra egy jelképes „szenvedéstörténet”, út egy másik Golgotához, ami nem vitatja az eredeti cím helyénvalóságát. A fázisokat nyomon követve mintegy győri ipartörténeti rekvizitum kimúlását láthatjuk, jelképes búcsút véve tőle. A történelem más képekről is visszaköszön: érdemes az amerikai Truman-mozdony hajtóművét megszemlélni.

A konkrét tárgyi valóság mellett eszmei üzenetek is megfogalmazódtak, például az analógia vagy az egyik szem lencsevégre kapásában. Vajon hova tekint a szem? – kérdezhetnénk. Haller Mária és Bucsák Krisztina képei is gazdag üzenettel rakják meg szellemi hátizsákunkat, elősegítik a pozitív élményekkel való töltekezést. A fán fakuló színkép mintegy a múló idő rétegeire emlékszik, az Aratás előtt című alkotás pedig a tovatűnő nyarat idézi, de jelképesen a kiállítás mottója is lehet: az alkotók művészeti produktumai beértek a megtekintésre, csodálatra; ebben az értelemben „elérkezett az aratás”, a termés teremtőjük számára jogos elégedettséget, további inspirációs töltetet jelent, a közönség pedig a szimbolikus aratás szellemi élményeivel távozhat. A kiállítás megtekintését mindazoknak ajánlom, akik becsülik a művészi invenciót, vizuális beállítottságúak, akik „látva néznek”, s nem áll távol tőlük az elvonatkoztatás, művészien szép fotók után vágynak.

Csiszár Antal
Fotók: Vas Balázs

Fotógaléria: Színek és formák – Virág Lajos fotókiállítása a VOKE Arany János Művelődési Házban

23 kép