Szülővárosa történelmét párhuzamosan ismerte meg családja múltjával Szabó Magda, ahogy ő maga fogalmazott: „büszke debreceninek neveltek…, mártogattak városom múltjának leginkább nevelő emlékeibe”. Számos regényében megidézte szülővárosát, például a Freskóban, a Régimódi történetben vagy épp az Ókútban.

Mindkét szülői ágon voltak olyan rokonai, akik verseket, novellákat írtak, például apai nagyapjának versei jelentek meg a Vasárnapi Újságban, anyai nagyapjának pedig kiadták novellás és verses köteteit is. Közelebbi és távolabbi rokonai egyaránt írtak, ahogy édesanyja és édesapja is papírra vetette gondolatait elbeszélés, karcolat és más formákban. Szabó Magda szülei nem kész műveket olvastak fel lányuknak, hanem maguk „szőttek közösen meséket, s hol egyikük, hol másikuk folytatta különös fordulatokkal a történetet”. Óvodáskorától verseket mondott, még alig tudott írni, de már saját költeményeit szavalta, később regényes történeteket írt le füzeteibe, sőt még drámákat is alkotott. Édesapja megtanította latinul beszélni, így ezen a nyelven társalogtak. Tanulmányait a debreceni Dóczi Leánynevelő Intézetben végezte, ahol korán „felfigyeltek fogalmazási készségére”, és már elsősként versenyt is nyert. Szondy György nevű tanára, aki egyben ifjúsági író is volt, foglalkozott vele sokat. 1940-ben szülővárosa tudományegyetemén latin-magyar szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett, 1940 és 1942 között debreceni alma máterében, majd három éven át Hódmezővásárhelyen tanított.

1945-ben Budapestre költözött, ahol 1949-es elbocsátásáig a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban dolgozott: először filmügyi referensként, később az irodalmi főosztály munkatársaként, majd az államtitkári hivatalban miniszteri titkárként. A kor jelentős íróival és művészeivel a minisztériumban vagy a Centrál kávéházban ismerkedett meg. Az Újhold nevű írói körhöz tartozott, fiatal írókkal, költőkkel (Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János), esszéistákkal együtt. „Az irodalmi életnek ahhoz a polgári szárnyához tartozott, amelynek nem volt körüljárható társadalmi programja… Úgy vélték, hogy a művészet akkor tölti be hivatását, ha tágasabb, a mind megújuló „örök emberi” vagy általános emberi létproblémákra keresi a választ”. Szabó Magda ekkor még „legsajátabb kifejező formájának a verset tekintette”.

1947-ben férjhez ment Szobotka Tibor (1913-1982) íróhoz. Első verseskötetei Bárány és Vissza az emberekig címmel 1947-ben és 1949-ben jelentek meg. Ekkor Baumgarten-díjat kapott, amelyet aztán azonnal vissza is vontak. Innentől kezdve egészen 1958-ig nem jelentek meg írásai nyomtatásban. A minisztériumi állásából is szinte azonnal elbocsátották, gimnáziumban sem oktathatott, csak általános iskolában.

A hallgatás ideje alatt műfajt váltott, a versek helyett már regényeket alkotott. A Sziget-kék című meseregényt követően születtek a Freskó, Az őz, a Mondják meg Zsófikának és félig a Disznótor. Az asztalfióknak és beteg édesanyjának írt műveit azonban 1958-tól elkezdték kiadni: két év alatt hét kötete jelent meg, óriási sikert aratva. Ettől kezdve vált főállású íróvá.

Regényei

Első két regénye Freskó és Az őz címmel 1958-ban és 1959-ben jelent meg, nagy sikert aratva mind itthon, mind külföldön. Utóbbit például a jeles német író, Hermann Hesse ajánlotta az olvasók figyelmébe, végül összesen 35 nyelvre fordították le. Az írónő mind a két regényben „nem öncélúan pszichologizál, hanem a társadalmi körülmények adta ellentétek koordinátarendszerében helyezi el a szembenálló póluson megrekedt figuráit”. Belső monológra épített technikával írta meg regényeit, „a belső monológok egyre mélyebbre, örvények forgójába visznek le bennünket, hogy mind ismeretlenebb lélektani rétegeit ismerhessük meg a szereplőknek”.

A kritika kevésbé fogadta lelkesen két következő regényét, az 1960-ban kiadott Disznótort, valamint az 1963-ban megjelentetett Pilátust. Ez utóbbiban választ keresett arra is, hogy két nemzedék, öregek és fiatalok találhatnak-e közös nyelvet egymás megértéséhez. Az 1964-es A Danaida volt az első olyan regénye Szabó Magdának, „amelyben nem a beleélés, az azonosulás szubjektivitásával közelít hőseihez, hanem a megértésre törekvő kívülálló objektivitásával, aki láttatja, ábrázolja, de nem éli a regény szereplőinek sorsát. Az új aspektus miatt írói módszere is gyökeresen megváltozik.” „Az író megfigyeli, szemléli, leírja, láttatja hőseit, de mindvégig fenntartja kívülállásának jogát – vagyis változtatja objektívjeit, s nemtetszését, bírálatát kiemeléseivel, hangsúlyaival közli, sőt szatirikus éllel is leleplezi figuráinak jellemhibáit, helytelen, ostoba cselekedeteit.”

1967-ben jelent meg a Mózes egy, huszonkettő, amelyben a „serdülők bőrébe bújt”. Két évvel később adták ki Katalin utca címmel „minden addigi regényének eredményét összegző művét”. Az 1970-es Ókút önéletrajzi regény, élete első tíz évét idézi meg: „honnan jött, milyen körülmények fogták közre gyerekkorát, miféle élmények érték, s egyáltalán milyen hatások súlya alatt növekedett ember formájúvá”. Az 1973-as Szemlélők „vallomás a hazaszeretetről, az együvé tartozás erejéről”, amelyben „mindenekelőtt a nemzeti kérdések körül örvénylő problémákat akarta átvilágítani, a jellemek ábrázolását is ennek rendelte alá”.

1977-ben új szakasz indult a pályafutásában. Édesanyjáról, Jablonczay Lenkéről és az ő családjáról írt regényt, amelyet hosszú ideig tartó, alapos kutatómunka előzött meg: „leveleket, feljegyzéseket, újságcikkeket, könyveket, fényképeket, legendákat dolgozott fel”, mindezt pedig úgy kellet megírnia, hogy olvasói is eligazodjanak a korban, a szereplők sokaságában és a családi kapcsolatokban. „A Régimódi történet félig regény, félig a 19. és 20. század első két évtizedének vidéki dzsentri-polgári története.” 4 éven át írta egyik legjobb regényét, amelyben „nem az érdekelte pusztán, hogy önmaga milyen sokágú gyökerekből sarjadzott, hogy mit hozott magával születésekor, hanem, hogy miféle önálló, ismeretlen jellemek bontakoznak ki a homályba vesző, kontúrtalan elődök arcképeinek összerakásából, s milyen volt az a valóságos, mondhatni hétköznapi élet, melyet azok az emberek küszködtek végig, akikről … az utókornak … sommás ítéletei vannak néhány évtized távlatából”.

A Régimódi történet óriási sikert aratott a közönség körében, napjainkig az egyik legnépszerűbb Szabó Magda regénynek számít. A Madách Színház, felismerve a regény nagyszerűségét, színdarabot készíttetett a műből, amelyet Sulyok Mária és Almási Éva főszereplésével mutattak be 1977 decemberében. 2006-ban tévésorozat is készült a mű alapján Gubás Gabi, Egri Kati, Nagy Ervin és Cserhalmi György főszereplésével. A regény kiadását követő évben pedig az írónő Kossuth-díjat kapott.

Szobotka Tibor 1982-ben hunyt el tragikus hirtelenséggel. Az özveggyé vált Szabó Magda a fájdalomtól összetörve hónapokig nem hagyta el lakásukat. Férje naplói, összeállított tartalomtervezetek és már elkészült részek alapján megírta az életrajzát azzal a céllal, hogy „visszavezesse őt az irodalmi köztudatba”. A biográfiát 1983-ban adták ki Megmaradt Szobotkának címmel. Szabó Magda halálát követően jelent meg Liber mortis címmel 1982 és 1990 között vezetett naplója, amely „a gyászmunka megrendítő, intim, vallomásos dokumentuma, amely egy már-már mitológiai szerelemnek állít emléket”.

1987-ben adták ki újabb óriási sikert elérő művét Az ajtó címmel, amely az egyik legnagyobb hatású és legjelentősebb írása. „Minden ember – akár közel áll hozzá, akár idegen – szuverén, zárt világ”. Ez a regénye „e dimenzió felfedezésére vállalkozik”. „Szabó Magda a megismerés folyamatában az egyes lépcsőfokokat bejárva jut el ahhoz a felismeréshez, hogy semmiféle modell szerint nem ismerhető meg az ember, mert minden személyiség különböző. De beskatulyázó szemlélettel, általánosításokkal, konfekcionált szabásmintával semmiféle eredmény nem érhető el. Ez az eredménytelenség, a tévesen megközelített probléma, maga a bukás a regény tárgya”.

1990-ben jelent meg A pillanat címmel „ókori történetbe bujtatott esszéregénye, amely a 20. század második feléről vall: művészetről, filozófiáról, történelemről, politikáról, személyes sorsról és hazáról – hol bölcsen, hol szkeptikusan és kiábrándultan”. A könyv nem könnyű olvasmány, szükséges hozzá Vergilius Aeneis című eposzának ismerete, de „megfejtése olyan intellektuális élvezet, mintha ismeretlen nyelv hieroglifáit értené meg az ember”.

2002-ben adták ki Für Elise címmel az írónő „utolsó nagyszabású életrajzi vonatkozású könyvét”, amely Szabó Magda életének kisgyermekkorától az érettségiig tartó életszakaszát mesélte el. Az írónő ígérte a folytatást, azonban az mindannyiunk sajnálatára már nem készült el.

Egyéb prózai művei

A regények mellett Szabó Magda más műfajú prózai írásai, esszéi is megjelentek: 1965-ben úti jegyzetei Hullámok kergetése címmel, amelyben személyes benyomásait rögzítette Svédországról, Angliáról, Németországról, Szovjetunióról, Olaszországról. Ugyanezt a műfajt képviseli az 1968-as Zeusz küszöbén című írása görögországi útjáról. 1964-ben adták ki 18 novelláját tartalmazó Alvók futása című kötetét.

Drámái

Disznótor című regényéből készítette el élete első drámáját, amelyet a Jókai Színház mutatott be 1960-ban. 1964-ben született a Fanni hagyományai című színdarabja, amelyet „a magyar felvilágosodás gondolatának, mozgalmának dokumentumaira támaszkodva, valamint Kármán más munkáinak ismeretében és felhasználásával írt meg”. 1973-ban mutatta be szülővárosának színháza Kiálts, város! című drámáját, amely a 17. század első éveinek Debrecenében játszódik. 1974-ben keletkezett Az a szép, fényes nap című színdarabja, „amely Géza fejedelemről szól, akinek a múlttal és a jövővel egyaránt szembe kell néznie, és törekvéseiben senki sincs, aki támogatná.” A kritika nem fogadta lelkesen IV. Béla királyunkról írt dráma trilógiáját: A meráni fiú, A csata, Béla király. A macskák szerdája című színdarabjában pedig „új szempontból szemléli az irodalomtörténetben Csokonai-perként emlegetett eseményt”.

Gyermek és ifjúsági művek

A Bárány Boldizsár (1956) című verses mese, amely 1958-ban jelent meg, „sziporkázó ötleteivel, csengő-bongó rímeivel, a gyerekek szókincsét tudatosan bővítő kifejezéseivel, izgalmat fokozó szerkezetével, a jóság és a gonoszság példázatos… ábrázolásával… a játszva tanító gyerekkönyvek rangját szerezte vissza”. Ugyanezt a vonulatot folytatta két meseregényével, a Sziget-kékkel (1959) és a Tündér Lalával (1965).

Első ifjúsági regénye Mondják meg Zsófikának címmel 1959-ben jelent meg, ezt követte 1961-ben az Álarcosbál és 1962-ben a Születésnap. Szabó Magda legnépszerűbb és legjobb ifjúsági regénye Abigél címmel 1970-ben jelent meg először. „A fegyelmet és a tudást hangsúlyozó puritán protestáns nevelési módot ábrázolja benne, amely ha olykor kegyetlennek tűnik is, intellektuális és hitbéli szempontból eredményesnek látszik, hiszen közösségi, igazodási támpontokat plántál a kamaszkor fruskáiba, akik ha lázadnak is ez ellen, leckét kapnak az összetartozás, az együttérzés, a becsületesség, azaz az etikus magatartás, az emberség mindenhatóságáról.” A regény Gina érzéseit és gondolatait mutatja be, az ő szemszögéből látjuk a teljes történetet. 1978-ban vetítette a televízió a regény alapján készült sorozatot Szerencsi Éva, Piros Ildikó, Garas Dezső, Básti Lajos, Balázsovits Lajos, Ruttkai Éva főszereplésével. A forgatókönyvet maga Szabó Magda írta. A sorozat annyira népszerű volt, hogy állítólag a vetítés idején elnéptelenedtek az utcák. A regény musical változatát a Budapesti Operettszínház 2008-ban tűzte műsorára és azóta is töretlen érdeklődés kíséri.

Szabó Magda „protestáns felekezetére büszke kálvinista” volt, édesapja már gyermekkorában „sokat mesélt a reformáció fellegváráról, Méliusz Péterről, az erdélyi fejedelmekről, az innen indult tudósokról, írókról”. 1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és a zsinat világi alelnöke volt, 1993-ban a Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorává választotta.

Sikeres pályafutását számos díjjal (József Attila-díj, Debrecen Város Csokonai-díja, Déry Tibor-díj, Prima primissima díj, stb.), kitüntetéssel (Magyar Corvin-lánc, Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje polgári tagozat) ismerték el. 2003-ban a Győri Könyvszalon alkotói díját is megkapta. Ugyanebben az évben Az ajtó című regényéért az egyik legjelentősebb francia irodalmi elismeréssel, a Femina irodalmi díjjal tűntették ki. Budapest és Debrecen városok díszpolgára.

90. életévét még megérte, 2007. november 19-én hunyt el Kerepesen.

Szabó Magda regényei jelentős részében „a női lélek belső táját kutatta, s erős, teherbíró asszonyfiguráinak érzelmi és értelmi reagálását vizsgálta a külvilág eseményeire, behatásaira. Majdnem minden nőalakjából sugárzik az erő”. Kabdebó Lóránt pedig így fogalmazott: „Az ajtó és A pillanat című regénye a posztmodern próza legnagyobb teljesítményei közé sorolható”.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Kónya Judit: Szabó Magda : ez mind én voltam Jaffa K., 2008; pim.hu, europakiado.hu

A címlapkép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.