Újabb eredményes (színházi) éven van túl a RÉV Társulat: a tavalyi fődíj után idén nyáron szintén sikerrel szerepeltetek a komlói KASZT fesztiválon, ahonnan különdíjjal távozhattatok, valamint az év eleji, Győr város kulturális díjait átadó gálán ti állíthattátok össze az ünnepi műsort, amely talán mindenképpen egy következő lépcsőfokot jelez. Ráadásul meghívást kaptatok az első alkalommal megrendezésre kerülő Progress Sopron 2017 nemzetközi alternatív és amatőr színházi fesztiválra is. Azzal kezdtem, hogy ti a „nagyokhoz” hasonlóan szeptemberben új évadba kezdtek – meglátásod szerint és az imént elmondottak tükrében mennyire számítotok ti is immár a „nagyok” közé?

Először is a „nagyok” kifejezést kellene definiálni, hogy érvényesen tudjak válaszolni a kérdésre. Természetesen, ha győri viszonylatban nézzük, akkor a Győri Nemzeti Színház, valamint a Vaskakas Művelődési Központ közelében sem vagyunk például előadásszám, nézőszám, repertoár vagy épp költségvetés tekintetében. Nyilván nem is célunk versenyezni velük, hiszen nekik fix támogatásuk, kialakult jegyes és bérletes rendszerük van, míg mi, működésünk kezdete óta többnyire pályázatokból tartjuk fenn magunkat, illetve nekünk alapvető célkitűzésünk, hogy a résztvevő diákok ingyenesen vehessenek részt előadásainkon. Viszont reméljük, hogy ez a színházi hármas, a győri színházértő, színházszerető közönség lehető legnagyobb százalékát lefedi. Bízunk benne, hogy saját közegünkben, az öntevékeny (vagy hívhatjuk független) szférában is fontos helyet foglalunk el és ugyanez elmondható a színházi nevelési társulatok körét tekintve is. Például vidéken csak egy-két olyan társulatról tudunk, akik olyan előadásszámot tudnak produkálnak, mint mi.

Az elmúlt években többször hangsúlyoztuk, hogy nehéz a helyzetünk Győrben, hiszen a fent említett két, nagyon erős színházi társulat mellett nem egyszerű labdába rúgni, de mára már egyre többen tudnak, hallanak, kérdeznek rólunk. Ez leginkább a Generációk Házával és a Győri Önkormányzattal közös együttműködésünknek köszönhető, ami összesen 40 alkalmat foglalt magában az elmúlt két évben, ahol 40 osztály diákjai vehettek részt színházi nevelési előadásainkon. Emellett csodálatos és felelősségteljes feladatunk volt A magyar kultúra napjára készített műsorunk, amely a győri önkormányzattól érkezett felkérések sorában már a harmadik volt – nyilván ez kapott a legnagyobb visszhangot, ami talán nem is meglepő.

És persze országszerte igyekszünk eljutni produkcióinkkal és megmutatni magunkat „csupán” színházi közegben is, ilyen lehetőség volt például a III. Komlói Amatőr Színházi Találkozó (Liliom, rendező Korányi Bálint), ahova minden évben szívesen térünk vissza. Márciusban pedig kiléptünk az országból és szinte a kontinensről is, hiszen Oroszországban, Szibéria szélén elhelyezkedő Tyumenben képviseltük hazánkat (Irina, rendező Korányi Bálint) az Európai Ifjúsági Színházi Fesztiválon (az utolsó képen); életre szóló élmény volt egy ilyen kaliberű találkozón jelen lenni.

Hogyan telt a nyár, merre voltatok? Mennyi fellépésnek és meghívásnak kellett eleget tennetek a színházi év közben, vagy az azt követő, szünidei hónapokban?

Tudatosan lazábbra vettük az idei nyarat, mint az eddigieket, mert az évad rendesen megdolgoztatott bennünket, majd 90 előadást játszottunk, 3700 nézőnek / résztvevővel. Győrben, a Generációk Háza és a Rómer Ház falain belül léptünk fel túlnyomórészt, de megfordultunk a budapesti MU Színházban, RS9 Színházban, Magvető Caféban, a pápai Jókai Mór Művelődési Házban, a Soproni Petőfi Színházban, Komlón, Inárcson, Pécsett, Dunaszerdahelyen és még sorolhatnánk. Aztán tavasz végén úgy éreztük, hogy egy nagyobb szusszanásra lenne szükségünk a 17/18-as évad pörgése előtt.

A nyarat ennek ellenére azért két fesztivállal köszöntöttük, a KASZT mellett az inárcsi barátaink, a KB35 Társulat szervezésében megrendezésre kerülő Színkavalkádon voltunk, ahol szintén a folyamatos visszatérő társulatok közé sorolhatjuk magunkat. Alapvetően ez egy szemle, ahol nézzük egymást, kérdéseket vetünk fel és beszélgetünk, hozzászólunk egymás produkcióihoz, de a minősítés elkerüli a produkciókat, ami nagy szabadságot ad a rendezvénynek.

Június végén egy próbafolyamatba is belekezdtünk, hiszen az évadunk első bemutatója egy színházi nevelési előadás lesz, 1-2. osztályos gyerekeknek készítjük, ami nem kis kihívást jelent a társulatnak, hiszen ilyen piciknek még nem készítettünk foglalkozást. Aztán jött a megérdemelt pihenés, ami elképzelhetetlen gyorsasággal szállt el... hihetetlen, hogy már szeptember van, na de állunk elébe!

Változatlan társulat-összetétellel futtok neki a 2017/18-as szezonnak? Kell-e, lehet-e esetleg bővíteni a kereteiteket akár a létszám, akár a repertoár, műsorstruktúra tekintetében?

A repertoárunk változik, hiszen vannak olyan produkcióink, amiket már úgymond kijátszottunk. Két fesztivállal és egy különdíjjal búcsúztattuk a Liliomot, amit 2014 decemberében mutattunk be és 21 alkalommal volt lehetőségünk előadni. Nagyon jó szériát futott a szintén ’14-ben bemutatott Kovács János felnövekedése és bukása 14 stációban elmesélve (26 ea.), de sajnos elég mostoha sors jutott Kovácsjánosnak, hiszen két kardinális változtatást is meg kellett tennünk tagok kilépése okán, nagy valószínűséggel ettől az előadástól is elbúcsúzunk. A Mezsgye, a Komfortzóna (koprodukcióban a dunaszerdahelyi Vekker Műhellyel), az Irina, a Kívül-belül (a címlapképen) és a Massza (a fenti képen) megy tovább.

Társulati fronton jó ideje keresünk olyan színésznőt, akivel bővíthetnénk a RÉV-et, és most ez meg is valósul, Lakatos Dorina (a lenti képen) szeptembertől csatlakozik a társulathoz (ő már a Kívül-belül és a Massza c. előadásainkban is látható volt). Az operatív stábot Schmidt Orsolya erősíti majd, aki tavaszig a pápai Jókai Mór Művelődési Ház szervezőjeként tevékenykedett, innét az ismeretség a társulat és Orsi között.

Milyen darabbal, darabokkal készültök az új évadra?

Készülünk egy komplex színházi nevelési előadással, amit a legfiatalabb iskolás korosztálynak készítünk, Mátyás király mesék és improvizációk alapján; az igazságtalanság és a hallgatás lesz a témája Nem állunk meg című produkciónknak, amit a Mezsgye után ismét a Kerekasztal Színházi Nevelési Központtal koprodukcióban hozunk létre. Az előadás rendezője Hajós Zsuzsa a Kerekasztaltól, a dramaturg és a színházi nevelési konzulens Patonay Anita, a Káva Kulturális Műhely munkatársa, színész-drámatanárként pedig Bálint Betty, Nagy Zsolt Zsozsa, Szántó Dániel és én működünk közre.

Január közepén pedig első budapesti premierünket is megejtjük. A MU Színházban mutatjuk be Köztünk marad munkacímű színházi előadásunkat, amit az inárcsi KB35 Társulattal együttműködve hozunk létre. A színészeket a két társulat adja, az előadás rendezője Vidovszky György, a budapesti Kolibri Színház rendezője, írója pedig Tasnádi István lesz, aki sokadik alkalommal dolgozik Gyurival együtt, és akit színházi munkái mellett sikeres hazai sorozatok (Terápia, Aranyélet) forgatókönyvírójaként is ismerhetünk. Valamint az évad végén biztosan dolgozunk Tárnoki Márkkal, a budapesti FAQ Társulat művészeti vezető-rendezőjével, de itt még a folyamat elején vagyunk, később körvonalazódnak majd a projekt részletei.

A júniusi Ünnepi Könyvhét szombati napján a győri Európa Kulturális Fővárosa nyílt napon a megyei könyvtár megbízásából több flashmobot is előadtatok a Széchenyi téren és a Baross úton. Tudjuk, hogy a rögtönzés is remekül fekszik nektek, hiszen a RÉV és az Import Impró Társulat részben átfedésekkel működik. Mennyire szeretitek az ilyen jellegű fellépéseket, szívesen kaphatóak vagytok-e efféle népszerűsítési megoldásokra?

Ahogy a színházi munkáinkon is látszik, nagyon szeretjük azokat a lehetőségeket, amikor partnerként vagy partner szervezettel dolgozhatunk. Minden felkérést igyekszünk elfogadni, lehetőségeinken belül, mert minden kapcsolattal újabbnál újabb utakat nyitunk meg. Természetesen fontos, hogy amihez kapcsolódunk, az a mi elképzeléseinket, törekvéseinket is tükrözze, de a megyei könyvtárral kapcsolatban ennek ellenkezője még soha nem merült fel, és valószínűleg nem is fog. Az új kihívásoknak pedig állunk elébe, lekopogom, eddig nem maradtunk alul egyetlen feladattal szemben sem.

Amellett, hogy a RÉV-ben és az IMIME-ben is szerepelsz, szerepeltek, még diákszínjátszó csoportjaitok is vannak, amelyek szintén sikert sikerre halmoznak a különböző korosztályos fellépéseken. Lehet mondani, hogy Győrben egy olyan színjátszó háttér-bázist sikerült kiépítenetek, amely országos szinten is egyre jelentősebb?

A RÉV SzNT társulatának tagjai mindannyian gyermek és / vagy diákszínjátszókból lettek színészek-drámatanárok, csoportvezetők. Jelenleg az Arrabona Diákszínpad 4 csoportját, a Révai Miklós Gimnázium Színkörének szintén 4 csoportját vezetik „révesek”. Győrben (és azt gondolom, ezt minden műhely és minden csoportvezető nevében mondhatom) nem a színészképzés a fontos, hanem a közösségépítés, a készségek, képességek, kompetenciák fejlesztése. Emellett persze fontos állomás a tavasszal megrendezésre kerülő diákszínjátszó fesztiválok sora, ahol azok a színjátszós előadások kerülnek bemutatásra, amelyek a fejlesztést, az építést elősegítik. Ahogy fejlődik a Győri Színjátszó Műhely – közös táborozásnak, fesztiváloknak, tréningeknek köszönhetően –, úgy lesz az ország egyre erősebb és erősebb színjátszós bástyája Győr, de ez az építkezés már jóval előttünk megindult, mi „csak” továbbvisszük, továbbéltetjük azt. De a színjátszó háttérbázis azért is fontos, mert innét kerülnek ki olyan fiatalok, akik aztán a RÉV munkájába is be tudnak, kívánnak kapcsolódni, ahogy a mi, vagy állandó munkatársaink Bársonyosi Dávid és Bojkovszky Zsolt esetében is ez történt.

Merre tovább, ha a hosszú távú terveiteket nézzük? Mennyire előre van jövőképe a RÉV Társulatnak?

A társulatban újra-újra felmerülő kérdés, de persze ezzel nincsen baj, ennek köszönhető, hogy folyamatosan keressük az új kihívásokat, szakmai mérföldköveket. Saját utunkon épp három ilyen is érkezik az őszi szezonban, színházi és színházi nevelési fronton egyaránt. Irina című előadásunkkal meghívást kaptunk Sopronba, a már általad is említett Progress 2017 elnevezésű nemzetközi amatőr színházi fesztiválra: szeptember 20-án, 21 órakor lépünk színpadra a Petőfi Színházban.

Kalapos Éva azonos című ifjúsági regényéből készült, Massza című komplex színházi nevelési előadásunknak (rendező Tóth Miklós, forgatókönyvíró Romankovics Edit) köszönhetően abban a megtiszteltetésben lehet részünk, hogy 100 produkció közül bekerültünk a FÜGE Produkció szervezésében megrendezésre kerülő IV. Tantermi Színházi Projektre, amely szeptember 28-30. között lesz Budapesten, a Jurányi Inkubátorházban. És akkor a hab a tortán, hogy a 9. Gyermek és Ifjúsági Színházi Szemlén szintén ott lehetünk, szintén 100 előadás közül választották ki azt a 18 előadást, amely a versenyprogramban megmérettetheti magát idén októberben: a Massza ezek közé, Kívül-belül (rendező Pass Andrea) című előadásunk pedig a megnézésre és meghívásra ajánlott produkciók közé került be. Mindhárom lehetőség nagy öröm számunkra, felkötjük a gatyát és belevágunk!

A későbbiekben pedig, ahogy anyagi és színházi lehetőségeink engedik, szeretnénk még tovább bővülni mind társulatilag, mind repertoár terén, szeretnénk sok-sok együttműködésben részt venni Győrben és országszerte, rengeteg gyerekhez és fiatalhoz eljutni, továbbra is pályázati forrásból, önkormányzati és intézményi támogatásból.

És amit igazán szeretnénk, és már talán nem is vagyunk olyan túl messzire ettől a célunktól, hogy csak a RÉV-nek és a színházi nevelésnek élhessünk.

Szilvási Krisztián
Fotók: Illés Árpád (1. kép), Mezősi Kristóf (2-3. kép). A 4. kép forrása: Theatre Revolution 6