277

''Túl keményen buliztunk, és ennek rossz vége lett''

Two Door Cinema Club-interjú – Sziget 25

two-door-cinema-club01

Összesen hat percük volt a Two Door Cinema Club tagjainak szigetes koncertjük előtt interjút adni, viszont legalább mindhárman eljöttek, így Alex Trimble énekes, Kevin Baird basszusgitáros és Sam Halliday gitáros együtt mesélte el a Lángoló Gitároknak, mi vezetett a banda csaknem feloszlatásához, hogyan hatott rájuk az indie rock hanyatlása, és miben más legújabb lemezük, mint az első kettő. Sziget-interjúk, negyedik rész.

Öt évvel ezelőtt játszottatok itt utoljára, mire emlékeztek arról a koncertről?

Kevin Baird: Arra, hogy a backstage tök hangulatosan volt berendezve, és nagyon finom kajákat kaptunk. Meg azt hiszem, a Horrors játszott előttünk, és a mi koncertünk is nagyszerűen sikerült.

Alex Trimble: Igen, fantasztikus volt a közönség. Ez volt az első alkalom, hogy Magyarországon játszottunk. Amikor először mész valahova fellépni, akkor nem igazán tudod, hogy mire számíts a közönség részéről, de itt az egyik legjobbal találkoztunk az egész turné során, úgyhogy nagyon jó élmény volt.

Azóta viszont jó sok minden történt veletek.

A.T.: Rengeteg. Abbahagytuk a turnézást egy időre 2013 végén, ami a legelső alkalom volt, hogy leálltunk a koncertezéssel azóta, hogy megalakult a banda. Azt hiszem, mindannyian felnőttünk egy kicsit ezen időszak alatt, és szükségünk volt arra, hogy más dolgokkal is foglalkozzunk, olyanokkal, mint a család vagy a barátok. És arra is vágytunk, hogy egy helyen legyünk viszonylag huzamosabb ideig, szóval hogy úgynevezett normális életet éljünk. Aztán pedig visszatértünk a stúdióba, felvettük a Gameshow című lemezünket, és lassan egy éve turnézunk már vele.

Sam Halliday: A nappalok hosszabbak lettek, mint régen. Évekkel ezelőtt általában korai időpontokban játszottunk a fesztiválokon, kevesebb időnk volt előtte pihenni, mostanában viszont estefelé játszunk, sokszor már sötétben, ami persze sokkal jobb, és így többet tudunk lazítani a koncertek előtt.

Hat évig folyamatosan turnéztatok a szünet előtt. Belefáradtatok ebbe?

K.B.: Igen, leginkább ezt lehet mondani. Túl sok időt voltunk távol az otthonunktól, és túl sok időt töltöttünk együtt. Egy kicsit túl keményen buliztunk, és nem vigyáztunk eléggé magunkra. Ettől pedig egyszer csak betelt a pohár, és akkor szétestünk. Úgyhogy kellett egy kis idő, hogy felépüljünk, és hogy kialudjuk magunkat.

És most már minden rendben?

K.B.: Igen. Megfogadtuk, mielőtt újrakezdtük, hogy csak akkor próbáljuk meg, ha tényleg van értelme, ha élvezni is tudjuk, és produktív, értékes időt tudunk együtt tölteni. Amint ez megszűnik, nem fogjuk tovább csinálni. Szóval ha nem működne, nem ülnénk itt most.

Az egyik vezető indierock-zenekar voltatok, hogyan hatott rátok a műfaj hanyatlása? A Gameshow már igencsak más stílusú album, mint az első, a Tourist History.

K.B.: Most már azért elég régóta, tíz éve csináljuk ezt, és bár a zenénk passzolt az indierock-hullámba a kezdeti években, szerintem már akkor is tartalmazott elég megkülönböztető elemet a dance-ből, a popból, a soulból vagy akár a funkból is. Sok zenekar akkor nagyon direkt és letisztult indie rockot játszott, és ez mára nagyjából eltűnt, ami nagyon szomorú, de mi elég szerencsések voltunk, hogy folytatni tudtuk, amit elkezdtünk. A változás egyébként egyáltalán nem volt tudatos, mindig azt a zenét csináltuk, amiben hittünk, és úgy néz ki, hogy az emberek ezt szerették.

És milyennek látjátok most a Gameshow-t?

A.T.: Ez egy érdekes kérdés. Úgy tűnik, hogy egy kicsit felnőtt az elmúlt egy évben a lemez, amióta turnéztatjuk, leginkább azért, mert nagyon más módon készítettük el, mint ahogy az előző kettőt. Az első lemezt gyakorlatilag már évek óta játszottuk, mielőtt felvettük, a másodiknak már a felét a stúdióban raktuk össze, de a harmadik teljes mértékben a stúdióban jött létre, és így ez volt az első alkalom, hogy láttuk, hogyan változik meg egy lemez élőben azután, hogy elkészítettük. Ez egy tök jó élmény volt, és így máig megmaradt frissnek és érdekesnek a lemez, még mindig nem tűnik unalmasnak vagy repetitívnek minden éjjel eljátszani ezeket a dalokat, mert bizonyos szempontból még mindig tanuljuk őket. Úgyhogy ez egy hosszabb életű lemeznek tűnik, mint a többi.

Mik a terveitek a következő időszakra?

S.H.: Szeretnénk megint új dalokat írni, amire az utóbbi időre nem nagyon volt időnk, mert állandóan turnéztunk, meg szeretnénk egy kicsit pihenni és újra a családunkkal lenni. Nem fogjuk már annyira kikészíteni magunkat, mint korábban.

M.ADI
Fotók: Kozmári Attila
Forrás: langologitarok.blog.hu

2017.08.31
3