252

„Hosszabb távon megtérül, ha az ember bátor és kitartó”

Special Providence-interjú

special-providence01

Október 23-án jelenik meg a Special Providence ötödik albuma, a Will. A zenekar augusztus 3-án a Barba Negra Trackben adta idei egyetlen koncertjét, amelyen már az új album dalaiból is elhangzott néhány. Ez kitűnő alkalmat szolgáltatott a Lángoló Gitároknak arra, hogy beszélgessenek Markó Ádámmal, pláne, hogy a friss anyagba egy rövid ízelítő erejéig már bele is lehet hallgatni.

Az Essence of Change óta „csak” két és fél év telt még el, ráadásul a zenekarból szinte mindenki számos más produkcióban is érdekelt. Ennyire könnyen megy a dalírás?

Nagyon sűrű volt az elmúlt két év, a legutóbbi lemezzel a csapat komolyat lépett előre a nemzetközi prog szcénában. Nyilván ez óriási visszaigazolás, motiváló erő, és épp itt volt az ideje, hogy egy új anyaggal jöjjünk elő. Az ötödik sorlemez Will címmel október végén jelenik majd meg világszerte.

Hogyan születik egy-egy Special Providence-dal? Összejöttök a próbateremben, vagy ki-ki otthon dolgozik a dalokon?

A zenekar két fő szerzője Kaltenecker Zsolt billentyűs és Kertész Márton gitáros. Ők hozzák a már többnyire kész dalokat a próbákra, aztán mindenki hozzárakja a magáét. Ez egy jól bevált módszer nálunk. Erre a lemezre a basszusgitárosunk, Fehérvár Atti is írt egy remek dalt, egyszóval tele vagyunk zseniális szerzőkkel, ami óriási ajándék.

A zenétek hallhatóan nagy technikai felkészültséget igényel, mégis van egy erős örömzenélés jellege. Mennyire lehet spontán egy ilyen összetett zene?

Semennyire. Itt alapvetően minden megkomponált, minden történik valamiért. Természetesen a szólók és egyéb zenei részek teljes szabadságot élveznek, ott azért hagyunk teret a spontaneitásnak mindig.

Tudható, hogy itt egy igazi szerelemgyerekről van szó, vagy akár máshol már bizonyított zenészek közös játszóteréről. Szerinted ki mit tesz hozzá a tagok közül a zenéhez és a zenekar belső dinamikájához?

Így van, ez a zenekar számunkra a kreativitás és muzsikálás fellegvára, a saját gyermek. Mindenki más személyiség, ezáltal természetesen mást ad a zenekarnak, de ettől szép ez.  Mára már igazi család lettünk, mindenkinek megvan a saját kis szerepe. Rengeteget tapasztaltunk együtt.

A zenéteket hallgatva rengeteg különféle hatás fedezhető fel, a korai, alapvető progresszív, vagy mondjuk jazz/fusion zenekaroktól az olyan csapatokig, mint a Watchtower, a Cynic vagy akár a Blotted Science, bár utóbbiakat lehet, hogy csak én érzem. Ki milyen hatásokat visz a közösbe?

Sokféle zenéből táplálkozunk, mindnyájan mindenevők vagyunk. Az említett zenekarokat nem hallgattuk, de nyilván mindenki másra asszociál. A modern jazztől a popzenén keresztül a legdurvább progmetál zenék is ott vannak a hatásaink között, és ez alapvetően a kezdetektől így van.

Az új lemez dalai miben hoznak változást a korábbiakhoz képest?

Szerintem a Will az eddigi legprogosabb, egyben legkeményebb lemezünk, egyfajta érett és vad esszencia. Sosem készültünk ennyire tudatosan még lemezre, teljesen más lesz, mint az előzőek. Vannak emészthetőbb és elborultabb dalok is természetesen, szóval biztos nem egyszer hallgatós cucc lesz. Rengeteget léptünk most előre, azt gondolom.

Hol dolgoztatok ezúttal?

A dobfelvételek a SuperSize stúdióban készültek, minden mást Varga Zolinál vettünk fel a SongSong Production stúdiójában, természetesen a lemez hangmérnöke is ő volt.

A jelenlegi, szinte már közhelyszerűen gyorsfogyasztásra berendezkedett zeneipar nem igazán kedvez az instrumentális zenekaroknak. Szerinted mivel tudjátok ti vagy a hozzátok hasonlóan nehezebb utat választó zenekarok megfogni a közönséget?

Járatlan utat választottunk, valami teljesen mást akartunk csinálni mindig. Szerintem így tud igazán eredeti és hiteles lenni valami. Hosszabb távon megtérül, ha az ember bátor és kitartó. Senki nem hitt bennünk az elején, de nem is akartunk bizonyítani senkinek, legfeljebb saját magunknak, hogy alkossunk valami újat, ami motivál, ami által jobb muzsikusok, jobb emberek lehetünk. Az idő minket igazolt, a zenekar megkerülhetetlenné vált a nemzetközi prog szcénában, majdnem húsz országban léptünk már fel. Olyan zenekarokkal turnéztunk, koncerteztünk, mint a Haken, a Spock’s Beard vagy akár a Dream Theater. Azt gondolom, a Special Providence sikere a dalközpontúság, eredetiség és a kitartó háttérmunka. A zenekar pozitív értelemben vett deviánssága, különcsége mára már védjeggyé vált, és szerencsére ezt a közönség is kedveli.

Az instrumentális zenekarok jutalma, hogy akik szeretnek egy zenekart, azok tényleg a zene miatt mennek el egy koncertre. Milyen közönség jár a Special Providence-re, illetve mennyire jellemző a fiatalabb generáció jelenléte?

Széles a skála, az egészen fiataloktól az ötven feletti generáció is képviselteti magát. Jó látni, hogy egyre több zenére nyitott emberrel találkozhatunk.

ÖTBŐL ÖT – MARKÓ ÁDÁM

Máskor is csináltunk már ilyet, miniinterjú az interjún belül. Asszociációs játék: öt szóra öt válasz.
1. Technika
Fontos, de nem minden.
2. Fúziós
Kreativitás.
3. Useme
Új szerelem.
4. Kartel
Iskola.
5. Endorsement.
Álom.

Volt már olyan, aki esetleg még a Kartelben látott téged, aztán elment egy Special Providence-koncertre, és ott ragadt? Van átjárás a produkciók közönsége között?

Bár a két műfaj nagyon messze van egymástól, de abszolút volt rá példa.

Szerinted mit jelent a szó eredeti értelmében az, hogy valaki progresszív zenét játszik?

Ahogy a szó jelentése is mondja, haladó, előremutató. Szerintem gyűjtőfogalma a kísérletező, klisémentes, merész, megújulást hozó zenéknek, műfajtól függetlenül.

A jelenlegi színtérről kik azok, akik téged is inspirálnak, vagy akiket jó szívvel ajánlanál a saját rajongóitoknak, akár itthonról, akár külföldről?

Akik nagyon egyediek és inspirálóak számomra, azok a TesseracT, az Animals as Leaders, a Periphery, a Dead Letter Circus, a Monuments, a Northlane és a Karnivool.

Mi volt az eddigi legnagyobb élményed a Special Providence kapcsán?

Egy svájci dobfesztiválon játszottam nemrég, és ott volt Craig Blundell, Steven Wilson dobosa. A kölcsönös bemutatkozás után elkezdett magától beszélni a zenekarról, az egekbe dicsért minket, ami szürreális volt. De mondhatnám azt is, amikor Mike Mangini a Dream Theaterből megkérdezte, milyen tagolású groove-ot játszom az egyik dalban.

Mik a terveitek a közeljövőre?

Ősszel lesz egy kisebb külföldi körünk, de a nagy turné 2018-ban várható, ezúttal az Egyesült Államokba is eljutunk, ami komoly előrelépés. A lemezbemutató koncert januárban lesz itthon, de az új anyag már most előrendelhető a honlapunkon.

Kovács Attila
Fotók és videó: Rosta A. Márk
Forrás: langologitarok.blog.hu

2017.08.05
0