190

Bábák és boszorkányok


babak-es-boszorkanyok01

A két világháború között minden nagyobb falunak volt bábaasszonya is. Eme írás szerzőjének apai nagynénje is ekként működött 1942-től, a szombathelyi Magyar Királyi Bábaképző elvégzése után. Manyi néni, ahogy a faluban hívták, ugyan a szülőotthonok megjelenésével munka nélkül maradt, de tudását továbbra is igénybe vette a falu. Ő adta be például a körzeti orvos által felírt vitamininjekciókat.

A tárgyalt időszakban, de már a Nagy Háború előtt is működtek állami iskolázású bábák a falvakban. A vármegyék székhelyén, bennlakásos módon négy hónaptól két évig terjedően lehetett tanulni ezt a fontos szakmát, hogy aztán általában a szülőfaluba visszatérve biztos kézzel vezessék le a nehezebb, „farfekvéses” szüléseket is. Az államilag képzettek mellett működtek még az úgynevezett cédulás bábák, akik valamelyik közeli kórházban kaptak rövid, 4-6 hetes kiképzést. Az ő működési engedélyüket a körzeti orvos állította ki. (A címlapképen a pécsi magyar királyi bábaképző látható.)

Ugyanakkor a történelem hajnalától kezdve mindig is voltak olyan sorstársaikon segíteni képes, tapasztalt nők, akiket odahívtak a szülni készülő asszonyhoz, hogy segítsenek a nehéz órákban. A bábák feladata a szülésre való érzelmi felkészítéssel kezdődött. Ők „rendezték be” a szülőszobát, készítették elő az eszközöket. Ha kellett, különféle fogásokkal beavatkoztak a szülési folyamatba, majd a köldökzsinórt elvágva, tisztára mosták a gyereket és az anyát is. Szokás szerint ezután még egy hétig minden nap meglátogatták a kismamát, és ellátták tanácsokkal. Sok helyen az ő feladatuk volt a keresztszülők felkérése, és a keresztelési lakoma megszervezése is. Ha pedig azt látták, hogy életképtelen az újszülött, hát ők voltak, akik gyorsan megkeresztelték, hogy az angyalok közé kerüljön majd a lelke.

Művészi igényű fertőtlenítőreklám

Mindezek mellett sokszor a női bajok és a gyermekbetegségek gyógyításával is foglalkoztak. Nem is furcsa hát, hogy különleges tudásuk és szerepük miatt a sötétebb korokban sokszor boszorkánynak tartották őket. Talán ezért sem véletlen, hogy Magyarországon először 1111-ben Könyves Kálmán nevesíti őket szigorú törvényeiben. Működésüket, képzésüket folyamatosan szabályozták a különböző korokban, míg az ötvenes években eljött a szülőotthonok ideje, a bábák jó része munka nélkül maradt. Hogy aztán 2011-től ismét lehet „törvényesen” is otthon szülni, az már egy másik történet. Már csak azért is, mert inkább a városokban zajlanak le az ilyen szülések, nem a lassan elfogyó falvakban.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

2017.08.04