270

Kissé túllőttek a célon

Valerian és az ezer bolygó városa – filmkritika

valerian-es-az-ezer-bolygo-varosa01

Luc Besson filmje olyan lett, mint az Avatar jobb és Az ötödik elem gyengébb pillanatinak keveréke. Minden idők legdrágább francia mozija ez egy nagy látványorgiával és egy kicsit széteső forgatókönyvvel, amelyben még Rihannának is jutott egy szerep.

Iszonyatosan vártuk ezt a filmet, mert hát Luc Bessont mégiscsak szeretjük, hiszen a Léon, a profi is felejthetetlen, Az ötödik elem világa meg megunhatatlan. A Valerian és az ezer bolygó városában azonban nincs meg az a vagányság és eredetiség, amit reméltünk. A rossztól messze van, de csak olyan egyszernézős 3D-s mozi marad, ahol annyira belebolondultak a látványvilágba, hogy elfelejtettek szövegeket írni a karaktereknek, akiket tökre bírunk, de nem csodálunk. Az egész amúgy egy francia képregényen alapul, ami leginkább csak náluk ismert. Hároméves előkészülete volt a forgatásnak, és a 200-féle űrlényt felvonultató műhöz Besson írt egy 600 oldalas könyvet is, amiben részletesen kifejti, hogy melyik fajra mi jellemző, szóval meló az van benne bőven. Lehetett volna ez egy csodás és izgalmas űrkaland is, de sajnos több sebből is vérzik.

A történet röviden annyi, hogy van két szuperügynök, Valerian (Dane DeHaan), aki egy szemtelen nőcsábász, és folyamatosan megpróbálja eltekerni a munkatársnője (Cara Delevingne) fejét. Mind a ketten baromi jók abban, amit csinálnak, így elég fontos küldetéssel bízzák meg őket, amihez az Alphára kell menniük, abba az intergalaktikus városba, aminek 17 millió, mindenféle fajú lakosa van, akik együtt élnek tudásukat és kultúrájukat megosztva. Azonban az embereket mintha veszély fenyegetné, miközben az elején még látunk egy másik (borzasztóan avataros) bolygót is, ami úgy néz ki, mint egy hologramos vattacukor. Ennek a bolygónak a története lesz még fontos a későbbiekben, de addig is főhőseink rohannak egyik pontból a másikba teljesen összefüggéstelenül, de valahol mégis szórakoztató kalandokon át.

Felesleges a filmet Az ötödik elemhez hasonlítani, de talán mégis úgy lehet a legjobban szemléltetni a Valerian és az ezer bolygó városát, ha összevetjük a két filmet. Itt Bruce Willis-szel ellentétben Dane DeHaan a főszereplő, akiről nehéz elhinnünk, hogy egy szoknyavadász. Valahol szimpatikus, hogy nem egy amerikai blockbusteres kigyúrt fickó, hanem egy szomszédsrác típusú, fürge szereplő, de egyszerűen nem bír el ilyen volumenű főszerepet a hátán. Ő tényleg olyan független filmekben tud nagyon működni, mint Az erő krónikája. Aztán jöjjön a női főszereplő: hasonlóan Az ötödik elemhez, itt is egy már-már bosszantóan gyönyörű modell van a középpontban. Mondhatjuk, hogy a szépség relatív, de Cara Delevingne szabályosan gyönyörű és tökéletes testű, aki mellett nehéz bármilyen férfinak érvényesülnie. Látszik, hogy milyen komolyan veszi ezt a szerepet, iszonyat munkát fektetett bele, de valójában úgy tűnik, mintha csak simán magát hozná ezzel a kicsit flegma figurával, és színészi magasságokba nem tud emelkedni.

A közmondásos kémia nem nagyon lobban lángra a két fiatal közt, inkább csak baromi aranyosak, de szinte gyerekek maradnak végig, és képtelenek vérbeli nő, illetve férfiként funkcionálni, ami miatt szikra nincsen. Így a lángoló szerelem nem fogja tűzbe borítani a vásznat, maximum megmosolyogtat. Az meg nem az ő hibájuk, hogy nem kaptak értelmes szövegkönyvet. Pár jól sikerült, csipkelődős poénon kívül csak Coelho szintű bölcsességeket mantráznak a drámai csúcspontnak szánt jelenetekben. Mert hát a látványon van a hangsúly, aminek van stílusa, jó is lett az Alpha, csodásak a lényei, plusz az elején lezavart sivatagos akció baromi ötletes volt. Látszik is, hogy míg Az ötödik elemben 188 speciális effekttel dolgoztak, addig itt 2734-et csináltak. Ez azonban nem mentség arra, hogy a történet szétfolyik, és az epizodikus kalandok nehezen állnak össze egy egésszé, ahol valahogy mindig megfeledkeznek a fő szálról. Az űrváros kialakulásának bemutatása még nagyon izgalmas volt az első képkockákban, utána viszont már csak egy ledarált gyorstalpalót kaptunk, amitől nem éreztük magunkhoz közelebb ezt a világot.

A színészek közt felsorakoztathatnak olyanokat, mint Clive Owen vagy Ethan Hawke, viszont ha a karaktereik ennyire egysíkúak, és kiszámíthatóan viselkednek, akkor nincs miért izgulnunk, s ezzel a történet csavarjai sem tudnak nagy meglepetést okozni. Rihannát is fikázni fogják a kis mellékszerepe miatt, aminek szintén nem volt súlya, de ne legyünk gonoszak, azért elég szexi volt, és nem is nagyon kívánt meg mást a karaktere. Összességében kirívóan pozitívat nem tudunk mondani a Valerianról, és ezért kicsit csalódottak vagyunk. Úgy látszik, sok volt ez az ezer bolygó a készítőknek, elég lett volna akár egy is, csak hagyott volna bennünk mélyebb nyomot.

Sz. Ági
Forrás: langologitarok.blog.hu

2017.08.04