489

A kis herceg nézőpontjából

Antoine de Saint-Exupéry repülőgépével nyomtalanul eltűnik – Ezen a napon történt

antoine-de-saint-exupery

A kalandos életű író és pilóta, akinek A kis herceg történetét köszönhetjük, 1944. július 31-én, utolsó légi küldetése során eltűnt. Sokáig hiába keresték a repülőgép roncsait, majd több mint 50 év után bukkantak rá. Számtalan legenda és tudományos kutatás ad különböző magyarázatokat, mi történhetett. A szimbolikus mese szellemében mindenesetre én abban bízom, hogy Saint-Exupéry lelke visszatért oda, ahonnan olyan tiszta szívvel rálátott a világra, a „B612-es kisbolygóra”.

A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökön-örökké magyarázgassanak nekik.

A kis herceg nézőpontjából látni a világot nagy lehetőség. Saint-Exupéry emblematikus hőse gyermekien tiszta, ugyanakkor a felnőtteket megszégyenítő komolysággal teszi fel kérdéseit. Az ő szemével kívülről nézhetünk rá megszokott életünkre, a modern társadalom furcsaságaira, hibáinkra. A kis herceg nem ítél el, hanem rácsodálkozik arra, ami nem természetes, és bölcshöz méltó megállapításokat tesz. Az ironikus hangú, szimbolikus mese élettapasztalatok sűrítménye, lehetőség a ráébredésre, a katarzisra. Égi ajándék, a szív üzenete, amelyet egy olyan ember tudott megragadni és formába önteni, aki imádott közel lenni a csillagokhoz.

Antoine de Saint-Exupéry egy régi, vidéki nemesi családban született. Már kisfiúként a repülés szerelmese volt, „feltalált” egy repülő biciklit és elhatározta, hogy egy napon pilóta lesz. A francia haditengerészet előkészítő iskolájában kezdte meg tanulmányait, majd a párizsi École de Beaux-Arts – Szépművészeti Iskola – építészet szakára iratkozott be. 15 hónapot töltött el a neves intézmény falai között, majd 21 esztendősen katonai szolgálatra jelentkezett. Már ekkoriban elszenvedte első repülős balesetét, mely azonban cseppet sem tudta eltántorítani szenvedélyétől, hamarosan civilként tért vissza a levegőbe.
Oroszlánrészt vállalt a polgári légiposta-szolgáltatás kiépítésében: előbb a Toulouse-Dakar útvonalon ingázott, majd egy spanyol gyarmati repülőteret irányított a Szaharában. 1929-től pedig az argentin állam alkalmazásába lépett. Ezekben az években, A pilóta című novellával vette kezdetét Saint-Exupéry írói pályafutása.

1935-ben André Prévot navigátor oldalán elindult a Párizs-Saigon repülőversenyen. Az út során a páros súlyos repülőgép-balesetet szenvedett Egyiptomban. Négynapi szörnyű nélkülözés után végül mindketten megmenekültek a halál torkából. Saint-Exupéry itteni élményei alapján írta meg a számos díjjal jutalmazott Az ember földje című regényt, mely 1939-ben jelent meg.
Ez a „halálközeli élmény” ihlette főművét, A kis herceget is, amely 1943-ban New Yorkban került nyomdába. Elképzelhetjük, hogy a háború borzalmai közepette milyen mély hatást gyakorolhatott olvasóira.

Saint-Exupéry még 1943-ban visszatért az európai hadszíntérre, hogy hazája felszabadításáért harcoljon. Ekkorra már betöltötte 43. életévét, messze túlhaladt azon a koron, amikor a szabályok lehetővé tették volna bevetését. Ő azonban elég elszántnak bizonyult ahhoz, hogy ismét szolgálatba léphessen. 1944. július 31-én egy Lockheed P-38-as típusú repülőgéppel indult el Korzika szigetéről végzetes küldetésére, melynek célja a Rhône völgyében állomásozó német csapatok helyzetének felmérése volt. Az író végül sohasem tért vissza a felderítésről. Néhány nappal később egy azonosítatlan holttestet fedeztek fel a partvidéken, melyet szeptemberben a már felszabadított Carqueiranne faluban temettek el.

Az eltelt évtizedek során számtalan elmélet született azzal kapcsolatban, hogy mi történhetett 1944. július 31-én. Két német háborús veterán – Robert Heichele és Horst Rippert – is azt vallotta, hogy ő lőtte le Saint-Exupéry gépét. De a Luftwaffe feljegyzései nem igazolták a katonák beszámolóit. Azt is feltételezik, hogy az író szívproblémái miatt veszítette el uralmát gépe felett.

Az alvó kis hercegben a legjobban a virágjához való hűsége hat meg: egy rózsa képe, mely akkor is úgy ragyog benne, mint egy lámpa lángja, amikor alszik... és ettől még törékenyebbnek tűnt a szememben. A lámpákra nagyon kell vigyázni: elég egy hirtelen kis szél, hogy kioltsa őket.

A kis herceg, amely eddig 303 nyelven és dialektusban jelent meg 80 millió kiadott példánnyal, „a világ 50 legolvasottabb könyve” között szerepel. Örök érvényű erkölcsi és szellemi értékeket őriz. Egy különleges szőke kisfiú érkezik a Földre a távoli B-612-es kisbolygóról. Találkozik a pilótával, akit elrepít egy olyan világba, ahol még sohasem járt. Vagy mégis? Közös beszélgetéseik során ő is újra gyermekké válik, és újra felébred benne az élet őszinte tisztelete.
Talán a pilóta és a kis herceg, a tér és idő korlátain túl pillantva, nem is elválaszthatóak? Egyes források szerint a szőke, kócos, gyermek Saint-Exupéry-t Le Roi Soleil-nek, azaz Napkirálynak szólították.

Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg történetével vált világhírűvé. Ember volt, nem tökéletes. De képes volt érzékenyen felfogni a legmagasztosabb lelki magasságok üzenetét. Folyton az égbe vágyott, imádta a repülést. Szenvedélyes természete miatt sokat tapasztalt meg életében, többször zuhant le fizikai és lelki értelemben egyaránt. De mélyen tudta, hogy a valódi szeretet és bölcsesség, amiről A kis herceg is szól, felemel.

Egy részlet Rónay György fordításában – a kis herceg találkozása az üzletemberrel:

„- És mire jó neked, hogy birtoklod a csillagokat?
- Arra, hogy gazdag legyek.
- És mire jó a gazdagságod?
- Más csillagokat is megvenni, ha történetesen talál valaki.
„Ez körülbelül olyasformán okoskodik, mint a részegesem” – gondolta a kis herceg; de azért tovább faggatta:
- Hogyan lehet birtokolni a csillagokat?
- Kinek a tulajdona? – vágott vissza zsémbesen az üzletember.
- Nem tudom. Senkinek.
- Akkor az enyéim, mert nekem jutott eszembe először a birtoklásuk.
- És ennyi elég is?
- Természetesen. Ha gyémántot lelsz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Ha szigetre bukkansz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Ha kitalálsz valamit, ami még senki másnak nem jutott az eszébe: szabadalmaztatod, és a tiéd. Én pedig a csillagokat birtoklom, mert előttem soha senki nem gondolt rá, hogy birtokolja őket.
- Hát ez igaz – mondta a kis herceg. – És mit csinálsz velük?
- Kezelem őket. Megszámolom, aztán újraszámolom – felelte az üzletember. – Nehéz dolog. De én komoly ember vagyok.
A kis herceg azonban még ezzel sem érte be.
- Nekem, ha van egy selyemsálam, a nyakam köré tekerhetem, és magammal vihetem. Vagy ha van egy virágom, leszedhetem, és szintén magammal vihetem. De te nem szedheted le a csillagaidat!
- Azt nem. De bankba tehetem őket.
- Az meg mit jelent?
- Azt jelenti, hogy fölírom egy darabka papirosra a csillagaim számát; aztán ezt a papírdarabkát bezárom egy fiókba.
- Ennyi az egész?
- Mi kell több?
„Érdekes – gondolta a kis herceg. – Sőt költői. Csak éppen komolynak nem valami komoly.”
A kis hercegnek ugyanis egészen más fogalmai voltak a komoly dolgokról, mint a fölnőtteknek.
- Nekem – mondta – van egy virágom, azt naponta megöntözöm. Van három vulkánom, azokat hetente kipucolom; mert azt is kipucolom, amelyik kialudt. Sosem lehet tudni. A vulkánjaimnak is meg a virágomnak is hasznukra válik, hogy birtoklom őket. Te azonban nem vagy hasznukra a csillagoknak.
Az üzletember eltátotta a száját, de felelni egy mukkot sem tudott, a kis herceg pedig szedte a sátorfáját, és ment tovább.
„Szó, ami szó: ezek a fölnőttek fölöttébb furcsák” – gondolta útközben.”

Szabados Éva

Forrás: Wikimédia, citatum, rubicon.hu, mek.oszk.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.

2017.07.31
18