1164

A sevillai borbély

Vígopera koncert a Richter-teremben

A győri hangverseny-látogatókat évek óta megörvendeztetik egy-egy koncertszerű operaelőadással. Az elmúlt évek folyamán olyan komoly operák hangzottak fel a Győri Filharmonikus Zenekar közreműködésével, mint a Tosca, a Norma, A trubadúr, vagy épp a Traviata, amelyekben a Magyar Állami Operaház neves szólistái (pl. Lukács Gyöngyi, Wiedemann Bernadett, Sümegi Eszter, Fekete Attila) léptek fel vendégként.

2014-ben a Győri Filharmonikus Zenekar egy merész húzással új útra tért: egyrészt vígoperát tűztek műsorra, másrészt tán kevésbé ismert, ámde nagyon tehetséges és fiatal énekeseket hívtak meg Gioacchino Rossini A sevillai borbély című operájának főszerepeire.

A sevillai borbély szövegkönyvét Beaumarchais azonos című vígjátéka alapján Cesare Sterbini írta. Rossini a római Teatro Argentina 1816. évi farsangi szezonjára komponálta – körülbelül két hét alatt – remekművét, amely az 1816. február 20-i botrányos eseményekkel kísért ősbemutatón megbukott. A második előadástól kezdve azonban az egyik legjobb és legszellemesebb vígoperának számít.

A hangverseny előtt az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogyan érvényesülhet koncertszerűen egy olyan vígopera, amely tele van jellem- és helyzetkomikummal, valamint zenei humorral. Az olasz nyelvű előadáson – a feliratozás ellenére – a szövegkönyv humoros fordulatai sem tölthették be szerepüket. Azonban a zseniális vígopera a kiváló szereposztásnak köszönhetően koncertszerűen is nagy élményt jelentett a 2014. november 24-i előadás hallgatóinak.

A hely korlátozott adottságai ellenére valamennyi énekes törekedett arra, hogy a zenei megvalósítás mellett színházi élményt is nyújtson a publikum számára. A főbb szerepekre hívott vendégművészek évek óta alakítják az opera főhőseit a magyar és a nemzetközi operaszínpadokon. Különösen kiemelésre méltó Haja Zsolt Figaro szerepében, aki a szólam eléneklése mellett komplett színpadi alakítással is megajándékozott bennünket. Láthatólag még mindig élvezettel „lubickol” ebben a szerepben. Klasszikus buffo énekeseket idézett Tóth János, aki évtizedek óta játssza Don Bartolo-t, a zsémbes és szerelmes gyámapát. A győri estén is személyiségével valamint számos apró geggel és kiszólással megtöltve a szerepet talán az est legvidámabb pillanatait okozta. Almaviva gróf nehéz szerepét Klein Ottokár szólaltatta meg. A zenei humor talán az általa és a Tóth János által előadott második felvonást nyitó kettősben érvényesült a legjobban.

A pályakezdő Kálnay Zsófia Rosina szerepében debütált 2013-ban a Magyar Állami Operaházban. Ennek megfelelően a szólam hangi követelményeit teljesítette is, a színpadi játék és jelenlét egy kicsit halványabb volt talán a többiekénél, de ez biztos a számára tán még szokatlan előadási formának tudható be. Don Basilio szerepében a győri születésű basszbariton Bakonyi Marcell lépett pódiumra. Külalakjában és színészi játékában nem annyira a nagy buffó basszusokat idézte, a megszokottnál kicsit távolságtartóbb és visszafogottabb Don Basiliot láthattunk tőle, de méltán az est egyik legnagyobb sikerét aratta a híres Rágalom-ária előadásával. A fiatal Vincze Klára korban még messze van az idős házvezetőnő Berta szerepétől, ennek megfelelően az általa előadott ária inkább egy fiatal lány interpretációja volt, de abszolút illett az est hangulatához ebben a formában is. A hangversenyen szokás szerint a szólisták méltó társaként közreműködött a Győri Filharmonikus Zenekar és a Győri Nemzeti Színház Énekkara (karigazgató: Balogh Eszter), vezényelt Jean-Pierre Faber.

Azt gondolom, és a siker is azt bizonyította, hogy nagyon jó választás volt a sok-sok tragikus történetű opera után Rossini eme remekművének győri bemutatása. Remélhetőleg nemcsak az operarajongóknak jelentett fantasztikus élményt és igazi kikapcsolódást az előadás, hanem minden jelenlévőnek is. 

Ősze Mária

2014.11.26
10