Természet Anyánk ezúttal is kedvezett kiállítónak, nézőnek egyaránt. A hőmérséklet éppen kellemes volt. A fákra, táblákra, madzagokra akasztott vagy éppen a földre fektetett fotókat csak elvétve cibálta, hintáztatta meg egy-egy nem túl erős szélroham. A kiállítók és magukkal hozott családtagjaik – ha már piknikről van szó – jóféle itókával, üdítővel, pogácsával, finom sütivel (is) közelebb csalogatták a látogatókat, barátokat. (Vehofsics Zsóka tökmagos apró pogácsájának, szerintem, nincs párja). A filagóriában háromtagú zenekar játszott, Galgóczy György festőművész barátunk pedig még szép farkaskutyáját is elhozta műélvezni.

Liziczai Miklós, a klub elnöke, természetesen, most is összeterelte a résztvevőket közös fotóra, amelyről ezúttal, éppen más irányú fotós tevékenységem folytán, lemaradtam.

Engem az eseményen a 2013-ban már megalakulásának 60. évfordulóját ünneplő komáromi MOLAJ Fotóstúdió derűs jelenlévőinek kiállított anyaga fogott meg leginkább: szellemes volt a régi fotómasinákból alkotott kép, a felfüggesztett negatívok, melyek között át lehetett bújni, és egyéb ötletes dolgok, melyeket még a gyerekek is élvezhettek (32-38. fotók).

Dél közeledtével már éppen késésben voltam, hogy a városban találkozzam kedves párommal, amikor egy, szerintem üres fehér „festőállvány” mellett, összecsukható kempingszékeken derűsen üldögélő háromtagú csoportra lettem figyelmes. Le is fotóztam őket (50. fotó). Már éppen tovább akartam állni, amikor a csoport férfitagja rám szólt: – Nem nézed meg a fotót?
Jobban szemügyre vettem a fehér táblát, s végre felfedeztem két apró pontocskát a nagy fehérség bal alsó része közelében: egy hóbagoly szemeit (51. fotó).
Akkor már tényleg odafigyeltem, és az egyik ülőalkalmatosságukon megláttam két gyönyörű, döntően fehér alapszínű művészi kivitelű könyvet. Az egyik témája Japán volt, a másiknak a címe: A fehér szellem nyomában – bagolyfotózás Kanadában. Próbáltam megfeledkezni arról, hogy késésben vagyok, megkértem az alkotót, hogy pár képet csinálhassak róla könyvével együtt, udvariasan elhárítottam hölgytársai szíves kínálását, névjegyet cseréltünk, aztán futottam utamra.

Itthon, miután rákerestem Kércz Tiborra a neten és a FB-on (ajánlom mindenkinek!), megtudtam róla többek között a következőket is: a 2016-os Fine Art Photography Awards Vadvilág kategóriában különdíjjal értékelte a zsűri Japán téli vadvilága című fotósorozatát. A 2017-es francia PX3, Prix de la Photographie Paris nemzetközi fotópályázaton is sikert aratott, a Minim-owl című hóbaglyos sorozatával elhozta a Professional Nature/Wildlife kategória aranyérmét.

„A képek Kanadában készültek – tudtuk meg a fotográfustól –, ahol az északi-sarkvidéki tundrákon élő, költő hóbaglyok a hideg teleken lehúzódnak Kanada déli, mezőgazdasági területeire, ahol a farmok közelében vészelik át a fagyos időszakot, mivel itt találják meg fő táplálékaikat: az egereket, pockokat, egyéb rágcsálókat.

Mínusz 10-20 fokos hidegben, sokszor hóesésben, hófúvásban, ónos esőben, több napon át feküdtem a hóban, hogy minél több érdekes fényképet készíthessek e fotogén madárról. Ezalatt 12 hóbagoly került lencsevégre. A madarak kb. 3-4 hektárnyi területet birtokolnak, és villanyoszlopokról, magasabb kerítéspóznákról őrzik birodalmukat" – mesélte a természetfotós.”

Nagy tisztelettel és szeretettel gratulálok én is csodálatra méltó munkájához, boldog vagyok, hogy megismerhettem, s bízom benne, ismét találkozunk még élőben valahol!

Fotóim – nagyon remélem – visszaadják az esemény mindenki számára kellemes, derűs hangulatát.

Molnár György
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Győri Fotópiknik 2017

55 kép