467

Nyomd, bébi, nyomd

Filmkritika

nyomd-bebi-nyomd

A Baby Drivert sokan kikiáltották a nyár mozijának, és nem is tévedtek nagyot. Az egész film egy nagy bankrablás ritmusra, ami kellően vagány, iszonyat laza és a legnagyobb főszereplője a soundtrackje. Állati jó szórakozást nyújt, követhető történettel, híres színészekkel, igazi feszültséggel teli jelenetekkel, de az egekbe magasztalni ezt a filmet egy kicsit túlzás.

Edgar Wright 2003-ban rendezett egy videóklipet a Mint Royalnak, amiben egy fickó végigpörög egy számot a kocsiban, mialatt arra vár, hogy a társai kirámoljanak egy bankot. A rendező félt is, hogy ezzel elpazarolt egy tök jó filmötletet, de aztán mégis elkészítette a Baby Drivert. A zene annyira fontos szerepet játszik ebben a filmben, a rocktól a punkig, a jazzen és a soulon át, hogy állítólag a soundtrack előbb készen volt, mint a forgatókönyv. Emiatt persze nem kell attól tartani, hogy túl videoklipesnek hatna a film, csupán annyit tesz, hogy minden ritmusra történik, ami elég egyéni atmoszférát kölcsönöz. Mindegy, hogy Barry White, a Blur vagy a Queen egyik száma üvölt, a képkockák ütemre mozognak. Amit még érdemes tudni a filmről, hogy nem használtak CGI-t az autós üldözős jelenetekhez, amiért őszinte tisztelet. Ezek az akciójelenetek valóban lekötik az embert, okosan vannak felépítve és adnak okot az izgalomra. A rendező, Edgar Wright, az a típusú ember, akinek már volt pár jó filmje, mint a Haláli hullák hajnala vagy a Scott Pilgrim a világ ellen, amivel bizonyította, hogy van egyénisége mind vizuálisan, mind humorban, és ezt szépen kamatoztatja a Baby Driverben is. Ennek ellenére azonban érzünk egy kis elamerikaisodást, ami nem feltétlenül negatív, de a stílusa mégis kiszámíthatóbb. Ez persze egyértelmű, hiszen olyan A-listás amerikai színészekkel dolgozik most, mint Kevin Spacey, Jon Hamm vagy Jamie Foxx. A történet egy kicsit népmesés és a karakterek sincsenek túlgondolva, ott van a fiatal jószívű srác, aki rossz útra tért, de meg akar javulni, a teljesen őrült bankrabló-társak, akik igazi „nincs holnap” stílusban nyomják az akciót és a rutinos öreg, aki kisujjból szervezi meg a bűncselekményeket, na meg a gyönyörű nők, akiknek tényleg annyi a dolguk, hogy rohadt szexik legyenek, és ezzel el is végezték a dolgukat.

A sztori amúgy annyi, hogy Baby (Ansel Elgort), a fiatal srác állandóan zenét hallgat, non-stop be van neki dugva a füles, miközben a Kevin Spacey által alakított gengszternek a sofőrje az aktuális bankrablásokhoz. A srác persze ki akar szállni, mert megismerkedik egy csajjal, és új életet akar vele kezdeni a végtelenben. A munkaadója ennek természetesen nem örül, a társai meg csupa őrült fazonok, akikkel szintén nehézkesen megy a párbeszéd. Pár valóban látványos és pazarul kivitelezett rablás után aztán döntenie kell a srácnak, hogy miként vethet véget ennek az életformának, és itt nem lesz elég tövig nyomni a gázpedált, hiába ő benne a legjobb.

A Nyomd, bébi, nyomd nem lesz egy kultfilm, bár simán el lehet belőle képzelni folytatást is (amire a rendező már célzott is erősen), de arra pont jó, hogy olyan igazi, nyári pörgős feel good érzést hagyjon maga után. Már eleve olyan baromi jól kivitelezett akcióval kezdődik, ami miatt egyből mindenkinek ingere lesz száguldozni egyet, amihez baromi jó kontrasztot ad a főszereplő csendes, állandóan napszemüveg és füles mögé rejtett titokzatos személyisége. Ansel Elgort, akit a Csillagainkban a hiba tinifilm tett sztárrá, abszolút felnőtt ehhez a feladathoz, és végig érdekes tud maradni. A többi szereplő ezzel szemben nem csinál semmi olyat, amit eddig ne tettek volna, nekik inkább csak rutin volt leképezni ezeket a karaktereket. Sky Ferreira-t még meg sem említettük, akinek bár nagy szerepe nincs, de legalább az egyik számával is feltűnik a filmben, csak hogy még markánsabb legyen a zenei felhozatal.

Vannak azonban a filmnek kisebb hibái, amiken kár rágni magukat, mert sokat nem vesznek el belőle, főleg úgy, hogy a humorra, a szövegre és a zenei megoldásokra nem lehet panasz, de például az erőltetett szerelmi szál kicsit hiteltelen marad, illetve néha túlhúzzák a menőséget. Nyilván az autós jelenetek sem lesznek végtelenül hihetőek, de ki nem szarja le, mikor ez a fő ízvilága a filmnek, és ebben simán tud újat és izgalmasat mutatni, viszont a szőrmebundában lazán lövöldöző, már-már túl szexi nő egy kicsit nevetségesnek hat, ha őszintén belegondolunk.

Azonban összességében működik. Edgar Wright ott lesz a megbízható és stílusos rendezők között, akinek kíváncsiak leszünk az új filmjére, nem csak stílusa, de már eleve a zenei ízlése miatt is.

Sz. Ági
Forrás: langologitarok.blog.hu

2017.07.19
15