Gyerekkorát szülei nehéz anyagi körülményei erőteljesen korlátozták. A család az 1910-es mexikói forradalomig jól élt apjuk jövedelmező állami megbízásaiból, a forradalom után azonban a megrendelések csökkentek, így a család elszegényedett. Neki és három lánytestvérének már egészen fiatal korukban dolgozniuk kellett, hogy eltartsák magukat, s ha a szegénység még nem lett volna elég, Frida 6 évesen gyermekbénulást kapott, a fél lába eltorzult. Ennek köszönhető, hogy élete végéig csak hosszú, délnyugat-mexikói népviseletben, vagy egy időben férfias nadrágokban mutatkozott, de azokat is mindig tökéletes ízléssel választotta ki: ékszerei, kiegészítői, ruhái mindig a legszebbek voltak.

Frida Kahlo elit középiskolába járt, ahol kimagasló eredményeket ért el, és közel került a politikához is – baloldali érzelmekkel szimpatizált. Orvos szeretett volna lenni, de 18 éves korában sorsfordító, egész életét meghatározó szerencsétlenség érte. A busz, amelyen utazott, villamossal ütközött, a balesetben súlyosan megsérült a medencecsontja és a gerince. Hónapokkal később jelentkeztek csak a fájdalmas tünetek, melyek miatt kénytelen volt szoros, feszes gipszfűzőben élni nap mint nap.

Akkor kezdett festeni, amikor az unalom már teljesen kikezdte. Először magát festette le, később a hozzá látogatóba érkező rokonait, ismerőseit is. Két évig élt így, elszigetelten, festegetve. Mikor már jobban érezte magát, és ismét teljes életet élhetett, csatlakozott egy művészeti csoporthoz, itt ismerkedett meg a nála 21 évvel idősebb Diego Rivera festővel. 1929. augusztus 21-én házasodtak össze, pár hónappal az esküvőjük után Amerikába utaztak, és a következő három évet ott töltötték.

Frida Kahlo nagyon szeretett volna gyermeket szülni, többször próbálkoztak, de sajnos nem sikerült nekik, ez pedig a házaspár elhidegüléséhez vezetett. Amerikából hazatérve már nyílt házasságban éltek, férje Frida húgával kezdett szerelmi viszonyt. Ezt ő sem hagyta annyiban, számos híres férfival lépett intim kapcsolatba – talán a Mexikóba menekült Lev Trockijjal való viszonya volt a legérdekesebb.

Szerelmi hódításai hatással voltak művészi fejlődésére is. Képeit borsos áron kezdték megvásárolni magángyűjteményekbe, rengeteg megrendelést kapott. Festményeiben őt láthatjuk viszont: azt festette, ami történt vele, ahogy érezte magát, az életét, az igazságot. 150 képének közel fele önarckép, melyeken mindig az adott érzéseinek megfelelően festette le magát. 1938-ban önálló kiállítása nyílt New Yorkban, 1939-ben pedig Párizsban. Európai bemutatkozása nem hozta meg a várt sikert, de legalább itt is megismerték a nevét, sőt, a Louvre még képet is vásárolt tőle.

1939-ben elvált férjétől, Diego Riverától, de alig egy év múltán rájöttek, hogy egymás nélkül nem megy, így ismét összeházasodtak. Ekkor Frida Kahlo már önálló keresettel rendelkező, sikeres és híres festőnő volt, nem szorult férje segítségére.

A második világháború idején Frida Kahlo élete egyre aktívabbá vált: tanított, különböző művészklubok tagja lett. Gerince azonban ismét fájni kezdett, az orvosok pedig semmi biztatót nem tudtak mondani. Újból fűzőbe szorították a testét, amelyben jóformán mozdulni is alig bírt, majd műtétek hosszú sorozata kezdődött. New Yorkban a legjobb specialisták kezelték, mégsem tudtak sokat segíteni állapotán. Tolószékbe került, és állandóan fájdalomcsillapítókat kellett szednie. Hangulata, idegállapota megromlott, ami rögtön meg is látszott művészetén, képein is.

1953-ban betegsége olyan súlyossá vált, hogy a jobb lábát amputálni kellett, így nem hagyhatta el többé az ágyat. 1954 nyarán tüdőgyulladást kapott, nagyon súlyos állapotba került. Valamelyest aztán sikerült felépülnie, legalább annyira, hogy egy Amerika-ellenes tüntetésen részt tudott venni július 2-án. Tíz nappal később azonban meghalt: az orvosok tüdőembóliát állapítottak meg, de naplóbejegyzése alapján nem zárható ki, hogy öngyilkos lett.

Frida Kahlo volt az első nő, aki megkapó őszinteséggel festette le érzéseit; ő volt az első festőnő, aki méltán lett híres úgy is, hogy nem használt férfi álnevet. Tehetsége és félig üres, félig teli élete tette a képeit olyan beszédessé. A Kék Házat, ahol született, és ahol 1941-től haláláig lakott, Diego Rivera a mexikói államnak adta. Itt nyílt meg 1958-ban a Frida Kahlo Múzeum. Életéről Frida címmel forgattak filmet 2002-ben Salma Hayek főszereplésével.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, life.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.