Az itt látható stílustűt még 1921-ben találták meg egy fenékpusztai sírban. A Valcum-fenékpusztai településről és erődítményről itt már sok szó esett, most az avarok uralma alatti időszakot kell elsősorban vizsgálnunk, hiszen eme 9,6 centiméteres darabot a Krisztus után 6-7. századra datálták a szakemberek. A kutatások szerint avar népesség nem élt az egykori Valcum településen, viszont feltételezik, hogy az itteni romanizált őslakosság jelentős kézműipari tevékenységet folytatott, és továbbra is kapcsolatot tartott Itáliával. Az egyik sírban megtalált stílustű a korszakban továbbra is használatos fibulák mellett a felsőruházat rögzítésére, összefogására szolgálhatott. Persze az is lehet, hogy egy nagyobb hajkoronát komfortosított vele a viselője.

Mert ezeket a tűket már a korai bronzkortól használták eme két célra, a „fejüket” már akkor díszíteni kezdték. Sőt, sokszor ki is volt fúrva a két végük, amit így valami fonallal vagy szíjjal, szalaggal kötöttek össze, megakadályozandó a kicsúszást és az elveszést. Egyes kutatók az éghajlat hűvösebbé válását hozzák fel oknak a fibulák elterjedésére, a lényeg, hogy a késői bronzkorban jelenik meg a Kárpát-medencében is ez a már díszítettebb ruhacsat, hogy aztán a római hódítók megjelenésével (Krisztus előtt 12) átvegye az uralmat. A felsőruházatot a tunicához, „alsóinghez” rögzítő csatok egyben ékszerek és rangjelzők is voltak, valóságos divatcikké is váltak. Hogy aztán az idő előrehaladtával (a Rómát elűző hunok után megjelentek itt a gepidák, majd az őket a föld színéről eltörlő longobárdok, és végül jöttek a „hosszúszakállúakat” Itáliába kergető avarok) miért kerülnek ismét előtérbe a mégis csak praktikusabb fibulák mellett ezek a stílustűk, azt nem tudom. Ha valakinek van erről tudomása, kérjük, írja meg címünkre.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu