„Himnusz a Holdhoz, avagy a gyógyító képzelet”

Képriportunk Sophie Pasqualetti kiállításáról

Május 15-én nyílt meg Sophie Pasqualetti „Himnusz a Holdhoz, avagy a gyógyító képzelet című kiállítása a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum Napóleon-házban (Győr, Király u. 4.). A tárlat június 11-ig tekinthető meg, hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között.

„Himnusz a Holdhoz, avagy a gyógyító képzelet – különösnek tűnhet ez a cím, vagy éppen melankolikusan holdkóros álmokat idézhet, valamiféle homályt, elhomályosítást, ami a dolgokat a meg nem értésből vagy félreértésből fakadó sebek begyógyítására irányítja: a feledés, a világtól mint megoldatlan problémától való elfordulás külön világába.

Ám a cím csalóka, vagy a Holdhoz fűződő viszonyunk nem elég jól körülhatárolt. A Nap mint entitás, sokkal egyértelműebben és racionálisabban testesít meg mindent, ami hasznos, ami előremutató és kiszámítható. A Hold ellenben maga a kiszámíthatatlanság, a rettegett irracionális erő! Magnetikus vonzását a földöntúli erőkhöz hasonlítjuk, olyan erőkhöz, amelyeket bárhogy szeretnénk is, de még a hipermodern társadalmakban sem vagyunk képesek irányítani.

Én mégis azt mondom, hogy ez a kiszámíthatatlan, a sötétben mégis világító Hold megtaníthat bennünket, hogy lássunk a sötétben, figyelve kiszámíthatatlanságában is gyönyörű útjait! Átengedve magunkat a szépség erejének, képzeletünket ennek a figyelemnek az útjain járassuk! Mert a képzelet a fantáziával ellentétben a valóságból indul ki, és nem letérni akar erről az útról, hanem a figyelem építette kreativitás segítségével új és szebb és remélhetőleg igazságosabb világot teremteni! Nem elvakítania, hanem megvilágítania kell a Holdnak a sötétet, hogy a ma talán elképzelhetetlen mégis elképzelhetővé váljék!”

Sophie Pasqualetti 1955-ben, egy kisvárosban született a Jugoszláv határ közelében, egy nagy olasz-magyar művészcsalád sarjaként. Apja zenész volt, anyja művésztanár. A „valamit létrehozás” vágya már kora gyermekkorától kiemelt szerepet játszott életében: állandóan színek között volt, amit csak lehetett, festett-kifestett; alkotó, tevékeny világot hozott létre maga körül, ezzel máig nem is hagyott fel. Az első ihletet anyja nyújtotta a számára, aki nemcsak megismertette vele a legnagyszerűbb műalkotásokat, de ugyanúgy rámutatott a természet szépségeire is. A lélegző környezet iránti csodálata nem engedte meg Sophie-nak a természet puszta másolását, Isten teremtményeként apró pontnak érezte magát – így vált lassan absztrakt művésszé.

Fotók: Vas Balázs és Hatvani Klára

2017.06.01