A részben kínai felmenőkkel rendelkező szerző Ezer éve rólunk álmodom alcímet viselő regénye Kínában játszódik. Egyrészt a mai, konkrétan a 2008-as olimpiára készülődő Kínában, valamint a főhős, az ekkor harmincas éveiben járó Vang Csün múltjában, másrészt a több mint ezer évet felölelő történelmi Kínában. Tehát három idősíkban tárul elénk a cselekmény, illetve cselekmények, hiszen hat különböző, mégis összetartozó történet áll össze szerves egésszé. A jelenből indulunk, ahol megismerhetjük Vang Csün taxisofőr átlagosnak látszó, egyszerű életét, valamint nagyon jó korrajzot kapunk napjaink Kínájáról. A jelenből el-elkalandozunk a közeli múltba, amiből kirajzolódik egy sors: hogyan lett a jó családból való, ragyogó jövő előtt álló, elit egyetemistából fillérekért güriző, a napi betevőért küszködő, a taxin egy kollégával osztozó sofőr, aki családját csak felesége kétes jövedelmével kiegészítve képes eltartani.

Vang elszürkült, már-már elidegenedett életét, amelyben még mindig a helyét és önmagát keresi, váratlanul felforgatja egy különös levél. Először egy, aztán több. Egymás után érkeznek ezek a felkavaró irományok, melyek felzaklatják hősünket, de rá is kényszerítik, hogy szembenézzen önmagával. Rendkívül aggasztó, mégis vonzó és személyes írások ezek, melyek lelki társától érkeznek, aki azt állítja bennük, hogy minden egyes újjászületésükben összekapcsolódik a sorsuk. Ennek illusztrálására elküld öt történetet a kínai történelem különböző időpontjaiból (632, 1213, 1542, 1836 és 1966), melyekben állítólag ők ketten a főszereplők. És Vang valóban úgy érzi, hogy ezek a rémisztően véres, borzalmakkal teljes, erotikával fűszerezett és szenvedélyekkel teli sorsok valamiképpen tényleg érintik őt. Nyomozni kezd a titokzatos levélíró, lelki társának mai megtestesülése után, hiszen úgy érzi, felborította egész addigi önámító életét. Meg akar szabadulni tőle, hiszen úgy érzi, hogy még lányát, a nyolcéves Ekhót is fenyegeti. Mégis vonzza őt ez a misztikus világ, alig várja (bár ezt soha nem ismerné be magának) a következő levelet.

Ezekben a történetekben Vang sofőr és lelki társa különböző viszonyban állnak egymással (apa-lánya, barát-szerető, ágyas-rivális, jótevő-lekötelezett, barátnő-szerető), sőt nemük is különböző. Hol az egyikük, hol a másikuk a domináns fél, de mindegyikben tragikus véget ér kapcsolatuk, így vagy úgy (véletlenül, indulatból, előre megfontoltan), de egyikük mindig elárulja és elpusztítja a másikat; ami megmagyarázza, miért aggasztja hősünket, hogy jelen inkarnációjában is találkozzanak. Ami persze elkerülhetetlen, ahogy a vég is. Hiába nyomoz a levélíró után Vang, végig teljesen rossz nyomon jár… azt hiszem, ennyit elárulhatok anélkül, hogy spoilereznék.

Az első találkozásuk 632-ben, a Tang-dinasztia korában történik, mikor is a vérfertőzés bűne miatt anyja kasztrálja Vang első megtestesülését, Keserűgyökeret, és elküldi a császári udvarba, ahol szép karriert fut be eunuchként. Ám vérfertőző kapcsolatából egy lánygyermek születik, Éjhozó, aki felnőve prostituált lesz, s megkeresi őt. Sejthető, hogy a dolognak nem lesz jó vége…

Másodszor 1213-ban, a Csin-dinasztia korában születnek újjá, a mongol invázió idején, ahol mindketten még csak kamaszok, de egy élelem nélküli, ostromlott városba zárva már minden szörnyűséget láttak, sőt meg is tettek. Tarlórépa – Vang második megtestesülése – szerelmes barátjába, Tigrisbe, aki védelmezi őt; mégis, amikor hadifogolyként keresztülhurcolják őket a Góbi-sivatagon, és sikerül megszökniük, minden rosszra fordul…

A harmadik történet 1542-be, a Ming-dinasztia korába kalauzol bennünket, ahol a lelki társak Csia Csing, egy elképesztően perverz császár ágyasai, s egyben egymás alkalmi szexpartnerei. Fecske ágyas már régi, az uralkodónak gyermeket adó, megbecsült ágyas, míg Vang harmadik inkarnációja az újonnan érkezett, gyönyörű, okos és számító Bambusz ágyas tönkre nem teszi…

Negyedik alkalommal 1836-ban születnek újjá, a Csing-dinasztia korában, ahol Vang a brit, idegen ördög Tom alakját ölti magára, aki – tudós lévén – szeretné megismerni Csin népének kultúráját, s egyúttal az életét is megmenti. Második találkozásuk a kalózok világában mégis tragédiába torkollik, annak ellenére, hogy sikerül megszökniük…

Végül 1966-ba vezet bennünket az írónő, Mao Kínájába, a kulturális forradalom idejébe, konkrétan a Forradalmár Lányok Antikapitalista Iskolájába, ahol Vang a népszerű, jó kommunista családból származó Csang Li-ja alakjában jelenik meg, míg lelki társa a megvetett, állítólagos jobb oldali apával megvert Ji Holdacskaként. A két diáklány titokban összebarátkozik, majd még szorosabb kapcsolat is kialakul közöttük, míg a véres történelem el nem pusztítja őket…

Nem csoda, hogy Vang sofőr – bár egyáltalán nem hiszi, csak érzi, hogy ez a lelki társ létezik – el akarja kerülni jelen életében a hasonló csúfos véget, hiszen családja, gyermeke van, s mindent megtesz, hogy megóvja Ekhót a Leselkedőtől, akiben apja a titokzatos levélírót sejti. A sors rendelése vagy saját hibájából kifolyólag egyik sem sikerül neki, de biztos, hogy ez olyan rossz?

Láthatóan roppant eredeti történetet írt meg Susan Barker, rengeteg érzelmi töltettel és – az én ízlésemnek egy kicsit túl sok – szexualitással, melyből kirajzolódik az emberi kapcsolatok sokszínűsége, sokrétűsége, miközben bepillantást nyerhetünk a történelmi és a modern kínai életbe. Mindhárom idősíkban hangsúlyosak a hatalmi viszonyok, s a mindenkori politika visszásságai, melyek bizony kihatnak, megkeserítik, sőt adott esetben tönkre is teszik az egyén életét.

Bár érzésem szerint az idősíkok váltakozásának ritmusa nem mindig következetes, s a mai főhős cselekedetei nem minden esetben kellően motiváltak, az előző öt megtestesülés története magával ragadó, s bár mindegyik más módon borzasztó és szörnyű, az ember alig várja, hogy jöjjön a következő. És a regény vége, a csattanó, mely egyrészt lezárja a jelent, másrészt előrevetíti a jövőt, mindent visz.

tmoni

Köszönet a könyvért a Tarandus Kiadónak!