Hugonnai Vilma Nagytétényben született 1847. szeptember 30-án, egy grófi család ötödik gyermekeként. Gyermekkorában édesanyjukkal napi negyed órát találkozhattak és csak tisztes távolból, mert tüdőbeteg volt, és meg akarta óvni gyermekeit a fertőzéstől. Vilmának nagyon fájt mindez, és haragudott a háziorvosukra, aki nem tudta meggyógyítani anyjukat. Így már gyermekként felébredt benne a vágy, hogy orvos váljon belőle: „Ha én orvos lennék, találnék módot arra, hogy édesanyám egészséges legyen!” Eleinte otthon, majd Pesten egy leánynevelő intézetben tanult. Az akkori Magyarországon azonban erről a szintről egyetlen nő sem léphetett tovább.

12 éves korában került a pesti leánynevelő intézetbe, csak a vakációt töltötte otthon. Anyja levelezést folytatott az igazgatónővel, aki dicsérte a kislány szorgalmát és élénk eszét, de megállapította, hogy rendkívül zárkózott, nincsenek barátnői, inkább olvas és zongorázik. 16 éves koráig maradt az intézetben, és szeretett volna még tovább tanulni, de apja azt kívánta, hogy jöjjön haza, és sajátítsa el mindazt, amit egy leendő háziasszonynak tudnia kell, így sütni-főzni, kézimunkázni tanult. A gróf szerette volna a lányokat minél hamarabb férjhez adni. Anyja a halála előtt megérzett valamit, mert azt írta Vilmának: „Tanulj, hogy boldog légy!”.

A 20 évvel idősebb Szilassy György földbirtokos feleségül kérte Vilmát, aki hosszú udvarlás után, alig 18 éves korában feleségül is ment hozzá, de hamarosan kiderült, hogy két teljesen más vérmérsékletű ember került össze. Férje tovább folytatta agglegény életét, sokszor hagyta őt magára, kaszinóba járt, kártyázott, később miatta kellett eladni a birtokot. Kisfiuk született, de Vilma anyósa nem engedte, hogy a picivel foglalkozzon. A lány éjszakákon át olvasott, főleg orvosi könyveket, elsősorban a természettudományok érdekelték. Kisfiát beoltatta himlő ellen, apósa viszont súlyosan megbetegedett, akit Vilma saját maga ápolt. Meg is gyógyult, anyósáék pedig nagyon hálásak voltak neki az ápolásért. Sok szép ékszerrel jutalmazták, amit először nem akart elfogadni.

Mindig orvos szeretett volna lenni, de ekkor ez még egy nő számára nem volt ilyen egyszerű, Svájcban viszont már őket is orvossá avathatták. Férje beleegyezett, hogy Zürichbe menjen tanulni. Vilma örömmel készült az útra: levágatta gyönyörű, szőke haját, eladta az ékszereket, csináltatott néhány egyszerű ruhát, és 1872 szeptemberében útra kelt. 25 éves volt ekkor, és el kellett szakadnia a kisfiától. Svájcban először nyíltak meg az egyetemek a nők számára, ekkor már 110 nő volt az orvostanhallgatók között, például Oroszország első orvosnője is. Egy zürichi lapban olvasott a vegetáriánus étkezésről, elhatározta, hogy ő is mellőzi a húst, vacsorára rendszerint csak gyümölcsöt evett. Lesoványodott, állandóan éhes volt, de végre egyetemre járhatott, és szorgalmasan tanult.  1872-től 6 és fél évig volt a hallgatója, az utolsó évben Rosé, a híres a professzor, aki gégeműtétjeiről volt híres, maga mellé vette a klinikára, még csekély fizetést is adott neki. Vilma áhítattal nézte a szerény összeget, első keresetét.

1879. február 3-án avatták doktorrá Hugonnai Vilmát. A professzor behívatta, és állást kínált neki a klinikáján. Vilma nem fogadta el a megtisztelő ajánlatot, mert úgy gondolta, neki vissza kell mennie a hazájába, és a szegény embereken kell segítenie. Neki hivatása van és 13 éves kamasz fia, akinek nagyon örült, mikor végre viszontláthatta. Amikor hazaért, férje Pesten várta egy 3 szobás lakásban, mert el kellett adnia a birtokot. Az asszony azt mondta neki, hogy majd a diplomájából megélnek. Kálmán bátyja szerint viszont ez nem olyan egyszerű, mert el kell ismertetnie a diplomáját, és Magyarországon nincsenek orvosnők. Sajnos igaza lett, rendkívüli akadályokba ütközött és hosszú évekig tartott a procedúra. 1881 tavaszán tette le a hazai egyetemi tanulmányokhoz szükséges érettségit. Több alkalommal kérte orvosi oklevelének elismertetését, melyet a pesti orvostanári kar ugyan támogatott, ám Trefort Ágoston miniszter – a törvényekre hivatkozva – elutasított. A Hugonnai család régi barátja meglepődve fogadta Vilmát, és kijelentette, mivel hazánkban a nők nem járhatnak egyetemre, nem fogadhatják el a zürichi diplomát. Különben is, „felforgatnák az országot a tanult nők”. Azt ajánlotta neki, hogy végezzen el egy bábaképző tanfolyamot, és mint okleveles szülésznő, orvosként is működhet. Vilma nagyon felháborodott, de nem volt más választása, valamiből meg kellett élnie, így letette a szülésznői vizsgát.

Mind többen keresték fel, megbíztak benne, és kérték a segítségét. A betegek nagy része viszont keveset vagy egyáltalán nem tudott fizetni, gyakran ő váltotta ki a gyógyszereket. Rengeteg beteget kezelt, hogy el tudja tartani a családját. Közben felbomlott a Szilassyval kötött házassága, két évig húzódott, amíg elválhatott a férjétől. Megismerkedett Wartha Vince műegyetemi tanárral, aki szintén Zürichben végezte az egyetemet, és tisztelettel nézett a nőre. Jól sejtette, hogy milyen sok nehézséggel kellett már megküzdenie az évek során. Vilma szerelmes lett, és végre méltó társat talált magának magányos életében, aki meg is becsülte őt.

1887-ben ismét férjhez ment, a házasságkötés után egy évvel kislánya született. Boldog volt vele, ám nagyon hiányzott neki a hivatása. Elméleti kérdésekkel foglalkozott, de ezekben az években sem adta fel orvosi oklevelének elismertetését. Ekkor írta A nők munkaköre című tanulmányát. Olyan iskolareform mellett foglalt állást, amely a nők számára is kedvező, és minden olyan megmozdulásban részt vett, amely a nők egyenjogúsításáért küzdött. 1895-ben az új kultuszminiszter javaslatára megengedték, hogy az egyetem 3 karára nők is beiratkozhassanak. Mégsem fogadták el a diplomáját, csak akkor, ha valamennyi szigorlatát újra leteszi. Megint elvettek két évet az életéből. 1896-ban újból kérte az uralkodótól zürichi oklevelének elismertetését, ami végül 1897. május 14-én történt meg: Hugonnai Vilma 50 éves korában lett Magyarország első orvosnője. Hosszú utat kellett megtennie idáig, de soha nem adta fel. Végre hivatalosan is elkezdhette orvosi munkáját, elsősorban női és szegény betegekkel foglalkozott. A férje eleinte nem akarta engedni, ha éjjel hívták, de belátta, hogy nem lehet megtagadni a segítséget egy betegtől sem, ezért inkább elkísérte a feleségét.

1899 tavaszán Pap Samu országgyűlési képviselő támadta az orvosnőket, élesen kritizálta a nők jelenlétét a szellemi pályán. Ezt cáfolta meg írásában Hugonnai Vilma, sőt nemcsak ellenérveket hozott fel a nőmozgalom ellenfeleivel szemben, hanem megjelölte a nők szerepét a betegápolás és az egészségügy terén. A Pesti Naplóban válaszolt a támadásra, úgy vélte, hogy a nőmozgalmat nálunk sem lehet elnyomni. Hozzátette, hogy csak azt a munkát tiltják meg a férfiak az asszonyoknak, ami intelligenciát követel, és jólétet adhat. Vilma orvosi munkája mellett a nőmozgalom egyik úttörője lett.

1907-ben átdolgozta Fischer-Dückelmann Anna A nő mint háziorvos című művét, számos cikket írt különböző lapokba a szülésről és a bábaképzésről, bizonyította, hogy az egészségügyi felvilágosítás elkötelezett híve. Érdeklődése elsősorban a gyermeknevelésre, a nők és gyermekek egészségvédelmére, a nők képzésére irányult. Kezdeményezője volt a leánygimnáziumok szervezésének. A sajtóban vitát folytatott Kmetty Károly egyetemi tanárral a nők jogegyenlőségéről. Az Országos Nőképző Egyesület iskolájában egészségtant és csecsemőgondozást tanított. Sok szülő viszont ezt felháborodottan vette tudomásul, és kivette gyermekét az iskolából.

1914-ben, 67 éves korában elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot. Az első világháború felvetette a nők tevékenységének szükségességét. Szervező munkája követőkre talált, amit bizonyít sok száz nővérnek és orvosnőnek a szolgálata, akik Hugonnai Vilma oklevelének elismerése után nyertek diplomát magyar egyetemen. 1915-ben orvosi munkájáért katonai kitüntetést kapott. A háború után már nem járt el betegekhez, de sokan keresték fel a lakásán. Hugonnai Vilma 1922 tavaszán halt meg egy rendkívül tevékeny és eredményes élet után.

Sulyok Attiláné

Forrás: Kertész Erzsébet: Úttörő asszonyok Bp, Gondolat Kiadó, 1979.; wikipedia.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.