Akcióktól és interakcióktól egyre inkább hangos irodalmi életünkben egyre kevésbé kerülnek előtérbe halk szavú lírikusaink. Különösen, ha sorsuk nem is a fővároshoz, vagy élénk társadalmi életet élő irodalmi társaságokhoz, folyóiratokhoz kötődik, hanem az ország központjától távoli, festői szépségű, de elszigetelt vidékhez. Ezért is érdemel kitüntetett figyelmet a Hangraforgó együttes májusi klubestje, amelyen a 60-as évek derekán indult és a Hetek költői csoporthoz tartozó Kalász László életművét emelték fókuszba az előadók.

Kalász László (1933-1999) életének két fő helyszíne Perkupa (szülőfaluja) és Szalonna (tanítói, könyvtárosi pályájának helye); Miskolctól északra, a Bódva völgyében meghúzódó falvak, amelyek számára – a tanulmányait jelentő debreceni és sárospataki évek után – az egész világot jelentették. Innen indult útjára a köznapi dolgok természetes hangú énekeseként, és vált a szűkebb szülőföld közösségének örömeit, bánatait megszólaltató költővé. Vállalt etikai magatartásában társakra lelve, Nagy László emberi-költői elveit követve, a Hetek – vagyis Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Raffai Sarolta, Ratkó József és Serfőző Simon pályatársaként. Versei őrzik a dal legősibb sajátságait, az egyszerű, áttekinthető szerkezetet, az áradó, tiszta líraiságot.

Ennek a költői hangnak adott zenei formát a Hangraforgó együttes, akik már hosszú évek óta foglalkoznak Kalász László verseivel, s mára egész „kalászcsokornyi” dal gyűlt össze a szelíd hangú szerelmes lírától (Szívem körül, Kedvesem) az ars poeticát megfogalmazó (Nőttön nő, Erősíts, Estére mindig...) kesernyés sorokon át a balladás-mitikus szimbolikus versekig (Kilenc csillag). A rövid formák zeneileg sem kívánták a hosszabb instrumentális megoldást: sok kis dal fűzérét hallhatta a közönség, amelyek megszólaltatásában a gazdag hangzású 12 húros gitár dominált, és adta meg az összeállításnak a „kalászos” jelleget. A dallamok – igazodva a kis versformákhoz – szintén rövid zenei ívelésűek, magukban hordozva egyrészt a népdalok motívumkincsét, másrészt egy újabb generációs akusztikus hangzást, amelybe könnyedén belesimult az Anyámnak kontya van... lassú bluesa is. A ritmikusság ugyanígy jellegzetessége a Kalász-daloknak: a páros ütemezésű darabok mellett változatos, köztük aszimmetrikus ritmusképletek tették frissé a hangzást.

A Hangraforgó énekelt versei biztosan hozzájárulnak Kalász László verseinek ismertebbé válásához, aki szelíd, magányos lírikusként, a szülőföld határaitól soha el nem távolodva mégis az egész világot emelte költészetté, és nehézségei ellenére is képes volt azt szépnek és kerek egésznek láttatni. Életművét olyan irodalmárok méltatták, mint Pomogáts Béla, Vasy Géza, Jánosi Zoltán és Cs. Varga István.

Bemutatkozásával az est meghívott vendége, Molnár György gépészmérnök, fotós, karikaturista, művészetbarát ugyancsak sok örömet szerzett a jelenlévőknek. Fotóival rendszeresen megörökíti a Hangraforgó Klub műsorait, melyek zömmel a kortárs magyar irodalom alkotásainak hangot adva töltenek be egyedülálló missziós szerepet már hosszú évek óta.

Molnár György rendkívül sokoldalú, széles érdeklődési körrel megáldott alkotó. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki diploma elsősorban megélhetését szolgálta (nyugdíjazásáig a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézetben dolgozott), de a művészet iránti vonzódása már gyermekkorában életének meghatározójává vált. Elsősorban a vizuális művészet (festészet, szobrászat) érdekelte, majd karikatúrái, rajzai, grafikái révén maga is alkotóvá lett, emellett később, nyugdíjas korában kiállítások rendezőjévé, műgyűjtővé is.

A fotózás ifjú korától kezdve ugyancsak egyik fő alkotótevékenysége. Alkotásaiban magánéletének, környezetének, diákéveinek megörökítésén kívül egyre nagyobb szerepet kap a kultúra, a művészet. Ma már Győr egyik legismertebb és legnépszerűbb fotósa, aki a Győri Szalon internetes újság oldalain ezerszám ontja egyre tökéletesebben megformált, kidolgozott alkotásait, képekkel, írásokkal megörökítve városunk kiemelkedő irodalmi, művészeti, zenei, színházi eseményeit. Rendszeresen publikál az Atelier című révkomáromi magyar művészeti folyóiratban, kiváló képzőművészeket, közöttük győrieket is cikkekkel, fotókkal bemutatva. A Győri Fotóklub Egyesület, valamint a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség (GYAK) tagja. A vezetőség munkájában is részt vesz, emellett a közösség által évente kiadott Győri Antológia egyik szerkesztője és fotósa.

Molnár György vetítettképes bemutatkozása nagy sikert aratott, mint ahogyan magával hozott szobrai, fafaragványai, kövekbe álmodott kompozíciói és egy általa kiadott mesekönyv is, mely gyermekkorának meghatározó olvasmánya volt.

F. Sipos Bea és Csáky Anna
Fotók: Molnár György és Bognár Imre Tivadar (BI-vel jelölve), a Győri Fotóklub Egyesület tagjai, valamint Bogdán Krisztina (K-val jelölve a képeken)

Fotógaléria: „Szívem körül hajladozol” – Hangraforgó Klub a megyei könyvtárban

67 kép