Az Ágoston-rendi szerzetes Luther téziseiben a búcsúcédulák árusítása ellen fogalmazta meg nézeteit, írását csak teológiai vitaindítónak szánta, de később egy lipcsei hitvitán már minden egyházi tekintélyt elvetett. Emiatt 1520-ban X. Leó pápa kiátkozó bullát küldött a számára, 1521-ben pedig V. Károly német-római császár kezdeményezésére a wormsi gyűlésen kimondták rá a birodalmi átkot is. A szász választófejedelem azonban „Wartburg várában látszatfogságba vetette Luthert”, aki ennek révén egyrészt megmenekült, másrészt nyugodtan szentelhette idejét arra, hogy a Bibliát németre fordítsa.

Luther fellépése óriási hatást gyakorolt korának történéseire: hitvitákhoz, felkelések és parasztháborúk kitöréséhez vezetett, „a Német-római Császárság még széttagoltabb lett, a fejedelmek hatalma megerősödött”. Luther tanítása és reformelképzelései saját hazája mellett futótűzként terjedtek el Európa más országaiban, így hazánkban is. Magyarországon 1521-től kezdve jelentek meg Luther tanai, a Wittenbergbe járó diákok, a budai németek, a királyi és királynéi udvartartás néhány tagjának fogékonysága révén. Ezt követően a nyugat-magyarországi, a szepességi és az erdélyi városok német polgárai is megismerkedtek az új vallási tanítással, amely végül „a wittenbergi diákokból lett városi és vándorprédikátoroknak tevékenységének köszönhetően – hamarosan a magyarlakta területekre is átterjedt”.

Jean Calvin (Kálvin János, 1509-1564) teológiát és jogot tanult, majd nagybátyjának köszönhetően megismerkedett a reformáció tanaival, ezt követően kezdett teológiai, bibliai és patrisztikai tanulmányaihoz. Elsőként rendszerezte a reformáció tanrendszerét. Kálvin és követői tételeiből a reformáció új, ún. református irányzata alakult ki. Tanítása középpontjában a predestináció és a megigazulás tana áll (egyedül a hit üdvözít). A református irányzat 1550-es évektől kezdődően terjedt el Magyarországon, először a török hódoltság, Kelet-Magyarország és Erdély területén.

Mintegy ötven év alatt a protestantizmus hazai meghonosodása „alapvetően átalakította a felekezeti viszonyokat is: a három részre szakadt ország minden területén elsöprő győzelmet aratott”. A 16. század végére a lakosság mintegy 85-90 százaléka változtatott hitet, „Magyarország katolikusból többségében protestáns ország lett”. A magyarországi reformáció különlegessége, amelynek révén különbözött a többi európai országtól, hogy „egyik felekezet sem tudott abszolút túlsúlyba kerülni, ezért nem alakult ki protestáns nemzeti egyház. A különféle irányzatok egyszerre járták át a társadalom rétegeit, és ugyanazon területeken egyidejűleg építették ki egyházszervezetüket”.

A 16-17. század fordulójára a három részre szakadt Magyarország középső és keleti területein élő magyar nemesség és mezővárosi polgárság tagjai, a parasztság és a végvári katonák a református egyház hívei voltak, az evangélikusok pedig „a királyság peremvidékein éltek, elsősorban néhány dunántúli és észak-magyarországi főnemes birtokán, de a német városi polgárok, a szlovák parasztok és a német végváriak is ezen irányzat követői voltak”. Győrbe már 1527 környékén eljutott a reformáció híre az ide érkező német származású várkatonaság tagjai révén, akik családjukkal együtt hozták magukkal az új nézeteket, eszméket. 1564-től szolgált Győrben Magdeburgi Joachim, aki az első ismert protestáns szónok volt a városban, ahol 1568-től pedig már magyar nyelvű prédikátor is működött.

A Luther által megfogalmazott teológiai elvek a következők:

• „egyedül Krisztus (solus Christus), vagyis elvetette a szentek tiszteletét;
• egyedül a hit (sola fide), „Az igaz ember hitből él,” azaz az üdvösség elnyerése nem lehetséges jócselekedetekkel;
• egyedül a kegyelem (sola gratia), melynek elnyerése szükséges a hit mellé az üdvözüléshez;
• egyedül az írás (sola scriptura), azaz „Az igaz ember … csakis a Szentírásban való hite által üdvözül”, vagyis elvetette az egyházi szájhagyományt”.

Ez utóbbi elv mentén a reformáció mozgalmai „a Bibliát tekintették alapvető hitforrásnak. Ezért igyekeztek minél hitelesebb szövegét megállapítani és anyanyelvű fordításokban mindenki számára hozzáférhetővé tenni”.

Luther a „várfogsága” idején, mindösszesen 11 hét alatt a Rotterdami Erasmus által kiadott görög nyelvű Újszövetséget felnémetre fordította, miközben ezen idő alatt hitvitázó műveket is írt. Az Újszövetség Das Neue Testament Deutzsch címmel 1522 szeptemberében jelent meg, amelyből az első két hónapban 5000 példányt adtak el, Luther életében pedig több mint 100 ezret. Az Ószövetséget 12 év alatt fordította le héberből. A teljes Biblia végül 1534-ben jelenhetett meg német nyelven.

A muzeális gyűjteményünkben található német nyelvű Újszövetség Luther fordítása, amely Das Neue Testament unsers Herrn und Heilandes Jesu Christi címmel Kőszegen jelent meg 1842-ben Reichard Károly kiadásában. Az 1550-es évektől kezdve Kőszeg lakosságának egy része is Luther tanait követte, amelynek terjedését valószínűleg elősegítette az is, hogy a település lakosságának egy része német anyanyelvű volt.

Az első magyar teljes nyelvű bibliafordításra 1590-ig kellett várni. Magyarországon az ún. Vizsolyi Biblia vagy Károlyi-Biblia volt az első teljes református bibliafordítás, sőt egyben az első magyar nyelven nyomtatásban megjelent teljes Biblia is. A fordítás Károlyi Gáspár (1530 körül-1591) lelkész és a köréje szerveződött, ismeretlen tagokból álló fordító munkaközösség munkájának eredménye. Göncön dolgoztak a szöveg magyar nyelvre való átültetésén, amelyhez „igyekeztek felhasználni nemcsak az addig elkészült magyar nyelvű bibliafordításokat, de valamennyi kortárs latin változatot, sőt még a Vulgatát is. Károlyi és társai – Lutherhez hasonlóan – még a bővebb ószövetségi kánon könyveit is lefordították, sőt néhány apokrif írást is. A munka 1586-ban kezdődött, és 1589-ben már meg is indulhatott a nyomtatás. 1588 őszén „Rákóczi Zsigmond Vizsolyban telepítette le Mantskovit Bálint nyomdászt, aki másfél éven át nyomtatta a fólió méretű, kommentárokkal ellátott bibliát, amely 16. századi magyarországi nyomdászat legnagyobb teljesítményének tekinthető”. Ez a fordítás vált alapjává a későbbi protestáns bibliakiadásoknak. Az egyes bibliai fejezetek elé Károlyi rövid összefoglalást illesztett, hogy az olvasó hamarabb megtalálja a keresett részeket. A Vizsolyi Biblia sajtóhibáit és fordítási tévedéseit később is a legkiválóbb magyar teológusok dolgozták át.

Muzeális gyűjteményünk legrégibb protestáns bibliája az ún. Kasseli Biblia, amely Nürnbergben jelent meg Martin Endter kiadásában 1704-ben. Nevét a címlapján szereplő hamis nyomdahelyről, Casselről kapta, emellett az impresszumban hamis kiadót (Ingébránd János) tüntettek fel. Szent Biblia, azaz Istennek Ó és Új testamentomában foglaltatott egész szentírás címmel megjelent kötet Károlyi fordítása, és a címlap alapján „Ez mostan hetedszer e’ nagyobb formában vitettetvén á francziai nótákra rendelt sóltár-könyvvel együtt kibocsáttatott a’ hatodszor nyomtattatott példa szerint”. A teljes Biblia mellett ugyanis a kötetben szerepelnek Szenci Molnár Albert zsoltárfordításai is Szent David kiralynak és profetanak szaz-ötven soltari címmel. Az 1539 és 1562 között Genfben élő Clément Marot francia költő és Théodore de Béze főként Kálvin biztatására mind a 150 zsoltárt énekelhető francia nyelvű versekbe foglalta, amelyekhez genfi kántorok szereztek dallamokat. Ez a zsoltároskönyv hamar népszerűvé vált az európai reformátusok körében, ezért számos nyelven adták ki újra és újra. A 150 darab verses zsoltárfordítással Szenci 1606-ban készült el teljesen. A 150 zsoltár 130 különböző dallamra énekelt, ugyanennyi különböző verselésű és strófaszerkezetű szöveget jelentett, ezeket kellett magyarul tolmácsolnia szoros hűséggel, ragaszkodva a francia formákhoz és az értelemhez. Érdekessége a kötetnek, hogy függelékében a Heidelbergi Káténak Szenci által készített rövidített változata olvasható. Kálvin 1563-ban ebben a kátéban foglalta össze a református egyház alapvető hittételeit. A több mint ezer oldalas vaskos kötet formátuma révén családi Bibliának is alkalmas volt.

Muzeális gyűjteményünk másik, Károlyi Gáspár által fordított Bibliája 1842-ben Reichard Károly kiadásában jelent meg Kőszegen Szent Biblia, azaz Istennek Ó és Új testamentomában foglaltatott egész szentírás címmel. Ezt a teljes Bibliát az a kőszegi nyomda adta ki, amelyet Wimmer Gottlieb Ágost evangélikus lelkész szervezőmunkájának köszönhetően a Brit és Külföldi Bibliatársulat állított fel. Ezt a társulatot „a nemzeti nyelvű Szentírás-fordítások kiadására és terjesztésére” hozták létre. Fennállása idején „több mint 400 millió példány teljes Bibliát, Ó- és Újtestamentumot, bibliai részletet adott közre és terjesztett 835 különböző nyelven vagy nyelvjárásban az egész világon”. 1838 és 1852 között a kőszegi nyomdában teljes Bibliát hozzávetőlegesen tizenháromszor, Újszövetséget körülbelül huszonötször adták ki, kiadásonként kb. 4000 példányban.

1736-ban Wittenbergben jelent meg magyarul a győri születésű Torkos András (1669?-1737) fordításában az Újszövetség A’ mi urunk Jésus Kristusnak Uj Testamentoma címmel. Torkos András 1707-től működött Győrben lelkészként, ebben a minőségében 1710 körül állhatott neki a bibliai szöveg fordításának. Tanulmányait korábban Győrött, Pozsonyban, Sopronban és Wittenbergben végezte. Járt Halléban is, a hallei pietizmus vezéralakjával, August Hermann Franckéval levelezett. A pietizmus elsősorban az evangélikus egyház vallási irányzata volt, olyan kegyességi mozgalom, amely a vallásos élet egészének, egyúttal az ezt szolgáló egyháznak a megújítását tűzi ki célul. Magyarországon legerőteljesebb az ún. hallei pietizmus hatott. A magyar pietisták szellemi központja Győr volt, ahol a kialakult pietista körnek Torkos András is tagja volt.

Torkosnak a pietizmus jegyében született Újtestamentum fordítással az volt a célja, hogy a református Károlyi-Biblia helyébe evangélikus fordítást adjon a laikus hívőknek, mivel az egyik fontos pietista nézet az volt, hogy „a nép ne csak hallgassa, hanem maga is olvassa a Bibliát.” A fordítással valószínűleg már 1733-ra elkészült, az Újszövetség azonban csak 1736-ban jelent meg. A nyomdai kézirat eltűnése miatt a wittenbergi nyomdába egy korábbi, hibákat tartalmazó kézirat került, ezért a hibásan nyomtatott lapok helyett a pozsonyi Royer officinában nyomtattak ki új lapokat, és ezeket – utólag – beragasztották a hibásak helyére. Torkos fordításának megjelentetését anyagilag a győri konvent és a bécsi pietisták támogatták. Wittenbergre valószínűleg azért esett a választás, mert fia 1733-tól ebben a városban tanult. A győri nyomda túl nagy kockázatot vállalt volna ennek a kötetnek a kiadásával, a kőszegi officina kapacitása nem érte el az ekkora vállalkozáshoz szükséges szintet.

A kötet előszavát a fordító fia, a szintén győri születésű, későbbi soproni evangélikus lelkész, Torkos József (1710-1791) írta, sőt a nyomtatás során a szöveget is ő javította. A lapalji jegyzetekkel is ellátott előszóban Torkos a Biblia isteni eredetéről, az Újszövetség hasznáról, a régi bibliafordításokról írt, ez utóbbi részben felsorolta a magyar fordításokat is. Az egyes részeket rövid tartalmi összefoglaló vezeti be. „A fordító a könyv végén a lelkipásztorok számára nemcsak perikópákat (a vasárnapi evangéliumi és episztolai szakaszoknak a rendjét) és imádságokat adott, hanem lefordította az Ószövetségből azokat az igehelyeket is, amelyeket bizonyos vasárnapon felolvashattak.”

A’ mi urunk Jésus Kristusnak Uj Testamentoma címmel 1803-ban Pozsonyban Wéber Simon Péter újra kiadta Torkos András fordítását, amely azonban nem terjedt el szélesebb körben, mivel „nyelvi megoldásait, hibáit, kihagyott szavait, mondatait sokat kritizálták”. Így a munka kezdetén megfogalmazott vágyak nem teljesültek. 1754-ben Laubánban Nicolaus Schill kiadásában jelent meg egy újabb evangélikus Újtestamentum A’ mi Urunk Jesus Kristusnak Uj Testamentoma címmel, amelyet megjelenési helyének köszönhetően Laubáni Bibliának is neveznek.

A beledi születésű evangélikus lelkész Bárány György (1682-1757), fia, a későbbi evangélikus püspök, Bárány János (1716-1758) és a szintén győri születésű evangélikus lelkész, író, fordító Sartoris János (1695-1756) álltak neki lefordítani a Bibliát. A görögből készült fordításhoz segítség gyanánt régebbi latin, német és magyar verziók (főleg Torkos változatának) szövegeit is felhasználták, sőt „az akkor legfrissebb német szövegekre is támaszkodtak”. Torkossal ellentétben Bárányék a magyar nyelvű szövegváltozatukat „két éven át szabad betekintésre és véleményezésre köröztették tudós kollégái között, nehogy utólag marasztalják el”.

A fordítók az Újszövetség szövegét magyarázatokkal és bőséges jegyzetekkel látták el, az egyes könyvek elé történeti bevezetést tettek, minden részt tartalmi összefoglaló vezet be, sőt még két metszett térképet is csatoltak, egyrészt a Szentföldről, másrészt Pál apostol útjairól. Az előszóban „a Biblia két részének értelméről, egymáshoz való viszonyáról” értekeztek, felidézték a magyar bibliafordítások történetét, javították valamint kiegészítették Torkos András és Bod Péter összefoglalását.

1745-ben már kész volt a fordítás, azonban a kötet – impresszuma szerint – 1754-ben jelent meg Laubanban. Valójában Nicolaus Schill laubani nyomdájában az Újszövetségnek csak a kétharmadát nyomtatták ki, azonban a hétéves háború kirobbanása miatt félbeszakadt a munka, ezért a kötet további egyharmada egy sziléziai officinában készült el. A Laubáni Bibliában „jutott el a magyar pietista irodalom a csúcsra, ezt tekinthetjük teológiai összegzésnek, mintegy zárókövének. Azonban a késedelmesen megjelent Újtestamentum nem tölthette már be neki szánt feladatát. Példányai már valószínűleg csak a hétéves háború után jutottak be Magyarországra, s a 18. század végére a hallei szellemiség, amit képviselt, meghaladottá vált”.

oszem

Felhasznált irodalom: Stephen M. Miller-Robert V. Huber: A Biblia története : a Biblia keletkezése és hatása; Csepregi Zoltán: Evangélikus bibliafordítások a XVIII. században. In: Biblia Hungarica Philologica : magyarországi Bibliák a filológiai tudományokban p.171-184.; Világi Dávid: Győr, az egykori és új püspöki székhely. In: A reformáció kincsei I. kötet A Magyarországi Evangélikus Egyház szerk. Kollega Tarsoly István, Kovács Eleonóra; V. Ecsedy Judit: Titkos nyomdahelyű régi magyar könyvek 1539-1800; Biblia Sacra Hungarica A könyv „mely örök életet ád”; Magyar művelődéstörténeti lexikon, Magyar Nagylexikon vonatkozó szócikkei; Diarmaid MacCulloch: A reformáció története; koszeg.lutheran.hu; biblia.drk.hu; Salamon Konrád (szerk.) (2016). Világtörténet [Digitális kiadás.] Budapest: Akadémiai K. Letöltve: eisz.mersz.org; Romsics Ignác (szerk.) (2016). Magyarország története [Digitális kiadás.] Budapest: Akadémiai K. Letöltve: eisz.mersz.org

A címlapkép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

Az Érdekességek a győri könyvtár Muzeális gyűjteményéből cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.