Szülei Pozsonyból a szabadságharc bukása után elszegényedve költöztek Csornára. A győri bencés gimnáziumban elsőrendű, majd jeles eredménnyel tanuló fiatal számára lehetőség nyílt, hogy a bencés rendbe felvételt kérve továbbképezze magát, és a papi-tanári pályát választhassa. Pannonhalmára csak a tehetséges, szorgalmas, jó előadókészségű és megjelenésű középiskolásokat vették fel, a tanári ajánlás, a szülői engedély és az egészségügyi orvosi vizsgálat után, s még így is a jelentkezők felét visszautasították. A szigorú kiválasztási rendszerben pár év alatt a felvett ifjaknak (beöltözöttek) több mint a fele lemorzsolódott, legtöbbjüket elküldték, néhányan visszaléptek a fogadalomtételig.

A győri bencés gimnázium a mai Széchenyi téren (Forrás: Vasárnapi Újság):

A 6. osztályos Chromecsek Antal tanulmányi eredményei (lrtesítvény a pannonhalmi Szent-Benedek-Rend győri főgymnásiumáról 1872/3. tanév):

Chromecsek Antal 1873-ban, 16 éves ifjúként, nagy hittel szívében jelentkezett a Benedek-rendbe, felvették, és Pannonhalmán folytatta tanulmányait. Később erről így írt apjának: „A szeretet apostola lenni, hirdetni a vallást és tudományt, élni az emberiségnek és hazának oly feladat volt, amelyért égve égtem s annak felmagasztosítván lelkemet, nem gondoltam az egyénre, nem a családi kötelékekre, nem az emberi természet gyengeségére”. Az akkori főapát, Kruesz Krizosztom fokozottan figyelt a pannonhalmi tanárképzés színvonalának emelésére. A noviciátusba való felvétel újabb tanulást, teológiai és szakirányú tanári felkészítést is jelentett, ígéretes presztízsű életpályát kínált az anyagiakban nem dúskáló fiatalnak. Az 1876. január 2-án tett egyszerű fogadalmát Koltai Virgil 1879. január 26-án ünnepélyesen is megerősítette, azaz végleg elkötelezte magát a bencés rendhez. Ez az elöljárók felé feltétlen engedelmesség, valamint nőtlenség, vagyonközösség, a szerzetesi közösségben való tevékenykedés elfogadását is jelentette. 1880. március 30-án áldozópappá is felszentelték.

Pannonhalma képe egy 19. század végi képeslapon (helyrajzi szám 186.):

A tanári oklevél megszerzése után, 1879 őszétől 1882 őszéig gimnáziumi tanárként a bencés rend Fehér Ipoly vezette esztergomi gimnáziumában működött. Itt a felsőbb osztályoknak magyar nyelvet és irodalmat tanított és az „iskolai tehetséggondozót”, az önképző kört vezette. Esztergomi évei alatt írta meg első jelentősebb irodalomtörténeti munkáját Ányos Pál élete és költészete címmel, mely részleteiben megjelent az Esztergomi Közlöny 1880. és 1881. évfolyamában is, önálló kötetben pedig Idősebb Poldini Ede és Társa kiadásában 1882-ben Budapesten. Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát Koltai Virgilt 1882-ben egy évre felmentette tanári teendői alól, és ellátta pénzzel, hogy Budapesten irodalomtörténeti tanulmányokat folytathasson, ahol 1883 januárjában bölcseletdoktori oklevelet szerzett. 1883 februárjában Komáromba helyezték át gimnáziumi tanárnak, majd ősztől Győrbe került a májusban meghalt Méry Etel helyére.

Esztergom és Vidéke, 1883. 59. számából:

A győri évek termékenynek bizonyultak, hiszen a tanítás mellett több nagyobb lélegzetű, úttörő munka született tollából, melyek egy része győri vonatkozású művelődéstörténeti értékkel bírt. A gimnáziumban az osztályfőnöki teendők mellett tanított magyar nyelvet és irodalmat, német nyelvet és hittant is, s vezette az iskolai önképző kört.

1884-ben, Lampel R. könyvkiadásában megjelent a tankönyvül is szolgáló Stilisztika című műve két részben, külön kötetekben. Az első kötet 4. osztályos, a második kötet 5. osztályos gimnazistáknak volt kötelező olvasmánya több évig. Szintén ebben az évben jelent meg A költői műfajok rövid elmélete középiskolai segédkönyvül című munkája Győrött, Özvegy Sauervein Gézáné nyomtatásában. A Győri Híradó című lapot is szerkesztette 1885 elejétől októberig, de nagy elfoglaltsága miatt ezt a feladatot nem tudta tovább vállalni.

Rövid ideig átvette a Győri Híradó szerkesztését (Győri Közlöny, 1885. február 19.):

1885-ben Pesten szintén a Lampel Nyomda adta ki az Irodalomtörténeti s aesthetikai tanulmányok című művét, a Franklin-Társulat Nyomdája pedig a Czuczor Gergely élete és munkái címűt. Ez utóbbiról Révész Bertalan 1970-ben ezt írta: „Az eddig vázolt rövidebb-hosszabb, de általában nem túlságosan jelentős munkák után Koltai Virgil bencés szerzetes, gimnáziumi irodalomtanár írja meg az első Czuczor-monográfiát. Az első nagyobb arányú szintézis megalkotása természetesen számtalan buktatót rejtett magában, s ezekkel az irodalomszemléletében és ízlésében konzervatív vidéki szerzetestanár képtelen volt maradéktalanul megbirkózni. A költő életének és művének nem egy, eladdig homályos vagy éppenséggel rejtett mozzanatát azonban ő világítja meg először alaposabban. ... Önálló kutatásai révén nemcsak fejtegetései árnyasabbak, motiváltabbak az elődökéinél, hanem jó néhány új adatot is közöl. ... Koltai a monográfiában úgyszólván mindvégig sajátos dilemmával küzd; a szerzetes és az Irodalomkutató viaskodik benne egymással, s ebből a dilemmából rendszerint a szerzetes kerül ki győztesen. ... Ha egy-egy kényes kérdés végképp nem kerülhető meg, nehéz szívvel bár, de inkább Czuczort marasztalja el, mintsem az egyházi-teológiai dogmákat. ... Ám kétségbevonhatatlan érdeme, hogy költőnk életművében kimutatja a műfaji sokféleséget, s azokat a kor műfajelméleti színvonalán rendszerezi. ... Czuczor népies költeményeinek ő adja először alaposabb esztétikai, poétikai és nyelvi analízisét.”

Koltai Virgil viszont kénytelen a kötete kiadatásához Kruesz Krizosztom főapát erkölcsi és anyagi támogatását kérni, aki művét elolvasta és észrevételeket tett a nyomtatás előtt, ezért Koltai megígérte, hogy „azon helyeket, a melyek félreértésekre adhatnának okot, feltehetőleg ugy fogom átalakítani, hogy minden kellemetlenségnek elejét vegyem”.

Koltai Virgil 1884. december 12-én kelt levele Kruesz Krizosztom főapáthoz (Pannonhalmi Főapátság Levéltára, Főapátsági iratok):

A Czuczorról írt kötete címlapja:

Következő nagyobb munkája, az Arany János élete és költészete 1886-ban Özvegy Sauervein Győzőné Könyvnyomdája nyomtatásában külön is megjelent, valamint a Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend Győri Főgymnasiumának 1885-86. évi értesítőjében is. 1887 januárjában a főapát engedélyét kérte, hogy Pesten egyetemi magántanári állásért folyamodhasson, mert „ez az egyedüli ut, a melyen át az egyes egyetemen tért foglalhatunk ... lehet elérni az irodalom és tanítás terén is ... sikereket”. A fővárosi pezsgő szellemi életbe szeretett volna intenzívebben kapcsolódni, de továbbra is Győrben kellett maradnia. 1887-ben megjelent angol nyelvről fordítása Újabb angol költők címmel a Gross Testvérek Nyomdájánál, valamint A verses elbeszélés története. Első rész: A legrégibb időtől a XVI. századig című tanulmánya Özv. Sauervein Győzőné Könyvnyomdájánál és az 1886-87. tanévi gimnáziumi értesítőben is. 1888-ban Fáy András élete és működése című tanulmányát publikálta, és lefordította Carlyle angol nyelvű művét Burns-ről.

A verses elbeszélés története kötetéről írt ismertető (Győri Közlöny, 1887. június 26.):

Fontosabb irodalomtörténeti munkái 1886-1888 között évente megjelentek az iskolai értesítőben is:

Kortárs angol irodalomtörténeti írásokat fordított le és adott közre:

Tanári és írói munkája egyre ismertebbé vált. Rendes tagja lett 1884-től a Magyar Történelmi Társulatnak és az Írók és Művészek Társaságának, 1887-től az Országos Középiskolai Tanárok Egyesületének választott tagja. 1887-től 1890-ig a győri királyi jogakadémián bölcseletet is oktatott magántanárként. Irodalmat tanított József királyi hercegnek, aki magántanulóként 1890-ben érettségizett a győri Czuczor Gimnáziumban. A helyi társadalmi-kulturális életben szerepléseket vállalt, beszédeket mondott, kezdeményezője volt a győri Kisfaludy Irodalmi Kör létesítésének, és a Kisfaludy Károly emlékére állítandó szobor bizottságban is részt vett.

A győri bencés gimnázium és a Kisfaludy-szobor képe egy 19. század végén készült képeslapról (helyrajzi szám 188.):

József herceg 1940-ben az 50 éves érettségi találkozójára Győrbe látogatott (Győri Nemzeti Hírlap, 1940. május 5.):

Kezdeményezte, hogy Kisfaludy Károly emlékének ápolására legyen Győrött egy irodalmi kör (Győri Közlöny, 1888. január 22.):

1889 nyarán Abafi Lajos, a Figyelő irodalomtörténeti lap szerkesztője utódot keresett, és erre a feladatra alkalmasnak tartva Vaszary Kolos főapáthoz fordult, hogy engedélyezze Koltai Virgil Budapestre költözését. A főapát elutasította kérését, mint válaszában írta: „Sajnálattal kell kijelentenem, hogy ohaját rendünk jelen viszonyainál fogva nem teljesíthettem”. Koltai szinte kétségbeesetten könyörgött, hogy Pestre mehessen, ott bizonyíthasson. Úgy vélte, hogy Győrött rendtársainak „naponkinti botránykő és élő szemrehányás” munkássága miatt nem látják szívesen a rendben.

1889 őszén a kolozsvári egyetemi tanszékre szeretett volna bejutni, mert „onnan a pesti egyetemre való jutás már sokkal könnyebb lesz”. Támogatókat, ajánlókat szeretett volna megnyerni ügyének a főapát révén, mert „ez az állás ... a mi szerzetünknek is csak előnyére válnék”. Közben a tanítás mellett elkészítette és megjelentette a Dr. Kovács Pál élete és működése Győrött című tanulmányát, és kutatásokat folytatott a következő, nagyszabású, győri művelődéstörténeti témájú kötetéhez.

Abafi Lajos 1889. július 6-án kelt levele Vaszary Kolos főapáthoz:

A Dr. Kovács Pál élete és működése Győrött című kötet és előszava:

Szintén 1889-ben – nagy nehézségek között – jelent meg a Gross Testvérek Nyomdájánál a Győr színészete 1. rész 1849-ig kötete. Koltai a győri színészet történetét levéltári dokumentumok, színlapok, súgókönyvek, hírlapcikkek és korabeli visszaemlékezők szóbeli közlése alapján dolgozta fel. Munkája az azóta fellelt Ecker-napló alapján történt adat-kiigazítások, esetleges pontatlanságok ellenére máig fontos, sokat forgatott helytörténeti, kultúrtörténeti mű.

A hosszas könyörgés hatására fél év múlva, 1890 áprilisában végül Vaszary Kolos megírta rövid ajánlólevelét, miszerint Koltai Virgil a „11 éves tanári pályáján tanusított alapos készültsége, fáradhatatlan szorgalma, érthető, világos előadása, megnyerő modora által sikeres eredménynyel működött, továbbá tanári elfoglaltsága mellett különösen a magyar irodalmat a nagyméltóságú vallás és közoktatásügyi m. Kir. Minisztérium által a gymnaziumi felsőbb osztályokon elfogadott iskolai tankönyveken kivül, más több érdekes, önálló munkával gazdagította.”

Előfizetési felhívás a Győr színészete kötetre (Győri Közlöny, 1889. október 3.):

A Győr színészete kötete megjelenéséről ismertetés Rábel László tollából a Győri Hírlap 1889. november 17-i számából, valamint a Győri Közlönyben ugyanezen a napon megjelent kötet-ajánlás:

Koltai Virgil legfrissebb helytörténeti kötetének címlapja:

Koltai Virgil esélyes a kolozsvári egyetemen irodalomtanári állás elnyerésére (Győri Közlöny, 1890. június 10.):

1890 februárjában a győri önkormányzati képviselőválasztáson is indult a belvárosi körzetben, ahol szép számmal támogatták őt, de mégsem sikerült a képviselőtestületbe bekerülnie.

Egyre nyugtalanabbá, izgatottabbá vált, egyre borúsabban látta jövőjét. Augusztus elejére kiderült, hogy a kolozsvári állást nem sikerült elnyernie, nem tud továbbjutni a tudományos életben. Anyagi gondok is nyomasztották. Kutatásai alapján elkészült az előző évben megjelentetett kötet második része is: a Győr színészete történetének 1849-1885 közötti időszakról szóló, szinte naprakészen folytató kézirata. Szegénységet fogadott szerzetesként, nem volt annyi pénze, hogy a Fischer István és Fia Könyvnyomdáját ki tudja fizetni. A második kötet nyomtatási költségei miatt kénytelen volt újból segítségért folyamodni Vaszary Kolos pannonhalmi bencés főapáthoz.

Képviselőválasztás előtt (Győri Közlöny, 1890. február 9.):

A kötet megjelenése is veszélyeztetett (Győri Közlöny, 1890. június 19.):

Bár a Győr színészete második kötete is megjelent, az alkotó a sok megfeszített küzdelem után elfáradt, kimerült, úgy érezte, változtatnia kell, mert máshogy szeretne élni. Erről apjához írt későbbi levelében így vallott: „Hiába minden okoskodás, a vége csak az, hogy ki kell dobnom magamat az élet viharos tengerére... El kell szakítani a láncokat, amelyeket ábrándos lélekkel, ideális aggyal és reménnyel telt szívvel vettem magamra s keresni a tért, ahol még megmaradt erőmmel s eddigi keserű tapasztalataim által kijózanodva, de ideális hitemet még el nem vesztve, teljesítsem emberi és polgári kötelességeimet.”

Koltai Virgil ekkor úgy döntött, hogy 33 évesen új, világi életet kezd, és aposztáziát (elpártolást) követett el, azaz 1890. augusztus 21-én kilépett a szerzetes és egyházi rendből. A főapát a győri gimnáziumban helyére Stengl Polikárpot nevezte ki hittanárnak, az irodalom óráit és az önképzőkör vezetését Tell Anasztáz vette át, és a következő évi bencés iskolai értesítőben még nevét sem írták le, távozásáról hírt sem adtak.

A Győr színészete második kötetének címlapja, bevezetője:

Pannonhalma Győr felől, képeslap:

Koltai Virgil Krisztusi évébe érve – immár élete delelőjén – költözött Budapestre, nincstelenül, csak a tudására támaszkodva, ahol tanári állást (állásokat) vállalt. 1890-ben a László-féle főgimnáziumban és a IX. kerületi felső kereskedelmi iskolában kapott munkát. 1892-ben a IX. kerületi polgári és kereskedelmi iskola értesítőjében Petőfi és Arany című tanulmánya jelent meg. Kisebb cikkeit, írásait, költeményeit közölték több helyen, mint például a Nemzetben, a Magyar Hírlapban, az Életben, az Egyetemes Közoktatási Szemlében, a Szépművészeti Lapokban, a Hazánkban, a Nyugatmagyarorsági Hiradóban, az Egyetértésben.

Áttért a református hitre, és családot is alapított: megnősült, feleségül vette Kühn Juliannát, aki feltehetőleg Kühn Rajmund Lajos és Kühn Vince József bátyjának a lánya volt, 1864. október 29-én született Kőszegen (sajnos, a házassági bejegyzést még nem találtam meg). Később, 1894. február 4-én megszületett Koltai Gyula Imre névre keresztelt fia is.

Koltai Virgil fiához és feleségéhez írt verseiből:

Nagy gyakorlattal, ismerettel, munkabírással rendelkező, humánus tanár volt, akit egyre több feladattal bíztak meg. 1892-ben megszervezte és három esztendeig igazgatóként vezette a Röser-féle magángimnáziumot. Rövid értekezést írt A magániskolák és nevelőintézetek szükségessége és haszna címmel Röser János gimnáziumáról, illetve a nehezen kezelhető gyermekek minél korábban magánintézetben való elhelyezésének szükségessége, fejlesztése mellett érvelt. 1893-ban megjelent a stilisztikai tankönyvének (Szerkesztéstan címmel) a legújabb miniszteri tanterv szerint középiskolai használatra átdolgozott második, javított kiadása is, valamint Sopronban a Petőfi Sándorról szóló irodalomtörténeti tanulmánya.

A Röser-gimnázium igazgatója lett (Budapesti Hírlap, 1892. július 13.):

1893. március 3-án belépett a budapesti Könyves Kálmán Szabadkőműves Páholyba, melynek nagymestere is lett később. E jótékonysággal és ismeretterjesztő tevékenységgel foglalkozó neves társaság tevékenységéről Koltai Virgil írta meg az 1897-ben megjelent A Könyves Kálmán „Az előítéletek legyőzéséhez” cz. páholy története 1872-1896 című kötetet. E mű előszavában így fogalmazott a szabadkőművességről: „A szabadkőmivesség feladata a legtisztább humanismus, az általános emberszeretet gyakorlása és a felvilágosodás terjesztése”. Mindenki számára nyitott, a „Szabad Lyceum” ismeretterjesztő előadás-sorozatokat 1894 februárjától szervezték meg, s több évig működtették nagy látogatottsággal, Wekerle Sándor védnökségével (aki szintén a páholy tagja volt egykor) különböző témakörben. Békéscsabán Dr. Sailer Vilmos a Körösvidék című lapban 1921. május 18-án nyílt levélben írt szabadkőműves múltjáról. Így emlékezett vissza Koltai Virgilre: „Engem 1899-ben vettek fel a budapesti Könyves Kálmán páholyba, melynek munkáin azonban csak 1904-ig vettem részt, mindössze 4-5 izben – de, ámbár ma is érzem hatását néhai jó Koltai Virgil akkori főmester beszédeinek, melyeket bármely keresztény templom oltára mellől bátran el lehetne mondani –, mégis abbahagytam a páholylátogatást, mert elkedvetlenített azon körülmény, hogy a páholytagok 99 százaléka nem a keresztény vallásban nevelkedett s a páholymunkán kívül a testvérekkel csak üzletről és egyéni érvényesülésről lehetett eszméket cserélni.”

A Könyves Kálmán „Az előítéletek legyőzéséhez” cz. páholy története 1872-1896 című kötet címlapja:

A szabadkőművességről és a Könyves Kálmán páholyról híradás a helyi, győri sajtóból (Dunántúli Hírlap, 1903. június 14.):

A Szabad Lyceum 1898-as programja (Pesti Napló, 1898. november 2.):

Koltai Virgil 1893. májusától 1894 elejéig szerkesztette a Nők Lapját is (Győri Közlöny, 1893. május 28.):

1894-ben Budapesten a VII. kerületi állami főgimnázium tanárának nevezték ki. A túlzsúfolt iskola Józsefvárosba kihelyezett, kibérelt osztályteremében párhuzamos osztályokat helyezett el, itt tanított Koltai Virgil két társával. 1895 júliusában a VIII. kerületi Szűz utcában új, monumentális iskola épült. Az állami gimnázium megszervezésével – a kirendelt igazgató betegsége miatt – Koltai Virgil igazgatóhelyettest bízták meg, és kinevezték ideiglenes igazgatónak. Heti 16 órában tanította itt a latin és magyar nyelvet, történelmet és a politikai földrajzot. Ugyanakkor sorra jelentek meg német nyelvről magyarra átültetett fordításai, így Schwarz Zsófiától Az özvegy és leányai regény és egy másik is A sógornők címmel, valamint Baumbach Rudolf Regék-je.

1896. június 18-án a Barcsay utcai főgimnáziumból megválasztották a budapesti Kereskedelmi Akadémia magyar nyelvi tanszékére rendes tanárnak, ami képzettségének jobban megfelelt, és nagyobb függetlenséget biztosított neki. Újra visszanyerte alkotókedvét, és 1897-ben több ifjúsági művet fordított le. Így például az ifjúság számára átdolgozta, lefordította Gulliver utazását Swift-Fehleisen után, Robinson Crusoe-t Campe és Hoffmann Ferenc után, a Münchhausen kalandjai-t Höcker után, Az ezeregy éjszaka meséiből címmel Grimm mesét is közreadta. Megjelent egy mese-válogatása Népmesék címmel Beschtein, Grimm, Andersen meséivel. Szintén 1897-ben jelent meg Tükördarabok címmel a diákéletről saját tapasztalatai alapján írt elbeszélésgyűjteménye. 1899-ben a Poetika és olvasmányok a poétikához című engedélyezett tanítási segédletét adta ki az Athenaeum.

A Tükördarabok című kötetének címlapja:

1901-től haláláig szerkesztette a Kereskedelmi Szakoktatás lapot, valamint vezetőségi tagja lett a Kereskedelmi Szakiskolai Tanárok Országos Egyesületének. 1901-ben megjelent Az oktató mese és szemelvények magyar meseírókból című műve, valamint a Rhetorika és olvasmányok a rhetorikához című tankönyvének második, átdolgozott kiadása is. 1903-ban kiadta a Széchenyi István gróf közgazdasági eszméi című válogatását, melyet Széchenyi különböző munkáinak ideillő részleteiből állított össze pontos forrásmegjelöléssel, mintegy szöveggyűjteményül. Elkészült a hiánypótló A magyar kereskedelmi nyelv és stilus. A helyesírás és helyes magyarság kis szótárával című kézirata, melynek megjelentetését még 1923-ben is óhajtotta Névy László a Kereskedelmi nyelvünk magyartalanságai című írásában, a Magyar Nyelvőr hasábjain. Megjelent viszont nyomtatásban 1907-ben A magyar kereskedő könyve című kézikönyv második kötetében Koltai Virgil írása a magyar kereskedelmi nyelvről és stílusról.

Balassa József szintén a Magyar Nyelvőr 1924-es számában, A kereskedelmi nyelv magyarsága című művében jegyezte meg Koltairól, hogy „Névy László, Koltai Virgil és Schack Béla érdeme, hogy az ifjabb kereskedő nemzedék tisztább, helyesebb magyar nyelven ír és beszél.”

Az oktató mese címlapja, 1901:

A Széchenyi István gróf közgazdasági eszméi című kötetének bevezetője és ismertetése a Közgazdasági Szemle 1903-es évfolyamából:

Koltai Virgil ötven esztendős sem volt még egészen, amikor 1907. február 28-án, hosszas betegség után mellhártya- és tüdőgyulladás következtében elhunyt. A kitűnő tanár haláláról a Kereskedelmi Akadémia külön gyászjelentést adott ki. Utolsó útjára, a kerepesi úti temetőbe nagy részvéttel kísérték el tanártársai, tanítványai, barátai.

A budapesti VI. kerületi állami halotti anyakönyvi bejegyzés:

Pesti Napló, 1907. március 2.:

Budapesti Hírlap, 1907. március 3.:

Halála után egy évvel özvegye megjelentette a Koltai Virgil válogatott munkái című kötetet,  melyet Lakatos József rendezett sajtó alá, és írt előszót hozzá. Ő így összegezte Koltairól a véleményét: „Ha a mai értelemben ítéljük meg Koltait, amikor a nagysághoz az öblös hang, terorizáló lárma, a stréberkedés elég, úgy ő nem volt senki, csak egy szegény napszámos, szerény szürke tanító, naiv idealista... Hogy volt valaki s szerintem a mai fogalmak ellenére nagy ember volt, akire sok szem nézett, vigyázott, bizonyítja egyik volt rendtársának 1906. nov. 25-én kelt levele, amelyet az akkor már nagybeteghez intézett s fölajánlotta segítségét az „új Virgilnek”, hogy a „régi Virgilt” föltámaszthassa... Mi csak egy Koltai Virgilt ismerünk s emlékét őrizni fogják még utódaink is, mert férfi volt az igazak közül való.”

1908. november 1-jén, Mindenszentek napján avatták föl azt a díszes emléket, melyet Koltai Virgil tanár sírja fölé állítatott emléke ápolására a Budapesti Kereskedelmi Akadémia Végzett Tanulói Szövetsége, nagy megemlékező ünnepséggel. A pusicai márványból készült síremlékre Gárdos Aladár szobrász mintázta meg a Koltai Virgilről készült mellszobrot.

Koltai Virgil síremlékének avatása (Budapesti Hírlap, 1908. november 3.):

Némáné Kovács Éva

Felhasznált irodalom:
Koltai Virgil halála. In: Pesti Napló, 58. évfolyam 53. szám, 1907. márc. 2. p. 9.
Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K. Bp., 1967.  p. 955.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 6. köt. Bp., 1899. 801-805. hasáb.
Gérecz B. Imre: „...Ne engedjék meg neki könnyen a belépést...”. In: Örökség és küldetés. Bencések Magyarországon. 1. köt. Szerk. Illés Pál Attila és Juhász-Laczik Albin. Bp., 2012. p. 313-365.
Révész Bertalan: A Czuczor-irodalom értékelése. In: Irodalmi Szemle, 1970. 7. sz. p. 632-643.
Koltai Virgil válogatott munkái. Sajtó alá rend., bev Lakatos József. Bp., 1908. 202 p.
Valamint a Pannonhalmi Főapátság Levéltárában található Főapátsági iratok Koltai Virgilról szóló dokumentumai.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist – Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten – Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr
- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra
- 59. rész: Skopáll József győri fotográfus
- 60. rész: A győri Tanítók Háza
- 61. rész: A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975
- 62. rész: A győri Petőfi-szobor az Eötvös parkban
- 63. rész: A vagongyár bölcsődéje
- 64. rész: A Magyar Ispita
- 65. rész: A győri tűztorony
- 66. rész: A könyv ünnepe – A győri Ünnepi Könyvhetek történetéből
- 67. rész: Kelemen Márton, az elfeledett fa- és kőszobrász, az oltárépítő és építőmester
- 68. rész: Az Erzsébet téri „Nagy” Pannonia Nyomda
- 69. rész: A Tulipános iskola
- 70. rész: Párizs Győrben – Balog Lajos Barros úti divatáruháza
- 71. rész: A győr-nádorvárosi, 87 éves Kölcsey Ferenc Általános Iskola története
- 72. rész: A kereskedelmi és iparkamara székháza
- 73. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története
- 74. rész: A győri szabadstrandi fürdőzés múltjából
- 75. rész: Gyógyszertár az Angyalhoz: A Mányoki-ház története
- 76. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története – II. rész
- 77. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története I. rész
- 78. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története II. rész
- 79. rész: Dunafürdő, a régi győri Tóth-féle uszoda
- 80. rész: A Rábaszabályozó Társulat székházának építése
- 81. rész: A Győri Sakk-kör első évtizedei (1902-1924)
- 82. rész: A győri Országzászló emlékmű
- 83. rész: Elevátor a Mosoni-Duna partján
- 84. rész: A győri királyi ítélőtábla épületének története a győri sajtó alapján
- 85. rész: A győri Pénzügyi Palota története 1945-ig
- 86. rész: A győri pénzügyi palota épületének története 1945 után
- 87. rész: A Győri Nemzeti Rajziskolától a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskoláig
- 88. rész: Az orsolyiták győri temploma
- 89. rész: „Városunk fia”: Ney Dávid, világhírű operaénekes
- 90. rész: A győri főreáliskola, a későbbi Révai Miklós Gimnázium