Nevét Thordos alakban, egy 1270-es keltezésű adománylevélben találjuk meg először írásos formában. Aztán 1337-ben a budai káptalan Fejér és Pest megye egyik határpontjának a tordasi kőtemplomot jelölte ki. A falu és a hozzá tartozó birtokok egészen a mohácsi csatáig a margitszigeti domonkos apácák – Árpád-házi Szent Margit rendje – birtokába tartoztak. A török hódítás óriási pusztítással járt, Tordasból semmi nem maradt, egészen 1687-ig néptelen pusztaság volt. A Sajnovics család kapta meg a 18. században a birtokot, az első, falualapító Sajnovics Mátyás volt. Személyében a finnugor nyelvrokonságot harcosan bizonyító Sajnovics János tudós, jezsuita szerzetes nagypapáját tisztelhetjük. Tordas újratelepítésének 1713-as úrbéri szerződésében már szerepel a teljes vallási szabadság, amely például lehetővé tette, hogy a nagyrészt evangélikus telepesek villámgyorsan újraépítsék a falut. A 19. századra a Batthyány-család birtokába került a terület, majd később egy részét eladták a dúsgazdag sörgyártó Dreher-családnak.

A falutörténetet nagyobb léptekkel átfutva feltétlenül meg kell említeni, hogy északi, dán mintára Podhraczki János evangélikus lelkész vezetésével kiépítették a népfőiskolai alapokra helyezett szövetkezeti rendszert. Az igaz, hogy rövid ideig, ám annál hatékonyabban működő Hangyaszövetkezet 1938-ban Tordast jelölte ki az ország első hangyaszövetkezeti mintafalujának. Aztán, hogy a második világháború után az új rendszer ÁFÉSZ-ei miként tették tönkre a Hangya által megteremtett, biztos megélhetést nyújtó felelős munkára épített szövetkezeti rendszert, az egy más kérdés. A Hangya minden esetre felépítette Tordas szinte mindegyik ma is működő középületét. Kultúrházat, vendéglőt, orvosi rendelőt, postát, tornatermet és a Fajtakísérleti Állomást.

Tordas legjelentősebb műemléke, a Sajnovics-Batthyány-Dreher kastély. A 18. században Sajnovicsék kezdték el az építkezést, a 19. század második felében néhány évig a Batthyányak használták, aztán 1875-től a Dreher-család tulajdonában volt. Ekkor építették át homlokzatait historizáló-romantikus Tudor-stílusúra. Díszterme faburkolatos, a neves állatfestő, Otto Valter ló-olajképei díszítik. Ez valódi csodának minősíthető, a képeket nem lopták el, mint annyi más mindent a második világháborúban és az azt követő szocializmus éveiben.

A falu nevezetességei közé tartozik a barokk katolikus templom, a copf stílusú evangélikus templom és három szobor, Nepomuki Szent Jánosé, Szent Annáé és Petőfi Sándoré. Sajnos ma már szintén csak valamikori érdekességként említhetjük azt a tényt, hogy tizennégy éves koráig Tordason élt Cseh Tamás, a 20. század végének egyik legjelentősebb magyar dalszerzője.

A képen a Dreher Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőződe Rt. üdülője látható.

Forrás: mandarchiv.hu