476

A Katyńnál meggyilkolt lengyel tisztek emléknapja – Ezen a napon történt

Horváth Gábor írása

1939. szeptember 17-én a németekkel hősiesen küzdő Lengyelország határait keletről átlépte a szovjet Vörös Hadsereg, ezzel végleg reménytelenné téve a lengyel ellenállást. Noha a későbbi álláspont szerint a Szovjetunió pusztán azért szállta meg a lengyel állam keleti részét (amelyet aztán az elvileg „győztes” Lengyelország nem kapott vissza és ma Fehéroroszország része), nehogy az német kézre kerüljön, a valóságban Hitler és Sztálin előre megbeszélte Lengyelország bekebelezését.

A két tűz közé került lengyel hadsereg egyes alakulatai kénytelenek voltak megadni magukat a szovjeteknek, míg mások Románián és Magyarországon keresztül menekültek Nyugat-Európa felé. Több tízezer lengyel katonatiszt és értelmiségi tűnt el nyomtalanul, s noha 1941-ben már a londoni emigráns lengyel kormány és a Szovjetunió szövetséges volt, Sztálin minden, az eltűnt lengyel tisztekre vonatkozó kérdésre cinikusan a „Nincsenek a Szovjetunióban lengyel tisztek” mondattal válaszolt. Mikor rákérdeztek, akkor hova lettek, csak annyi volt a reakció, hogy elhagyták az országot, talán Mandzsúria felé, és azért nem értek még Londonba.

1943. április 13-án aztán a német rádió szenzációs felfedezésről számolt be a világnak: több ezer, az NKVD (szovjet belbiztonság) által legyilkolt ember teteme került elő a Szmolenszk mellett fekvő Katyńnál. A hír szerint mintegy 3000 lemészárolt lengyel katonatiszt holtteste került elő egy 28x16 méteres tömegsírból. Az első holttesteket még 1942-ben fedezték fel egy erdőben, de a németek ekkor még nem tulajdonítottak jelentőséget neki, az exhumálás csak 1943. februárjában kezdődött meg. A német propagandagépezet igyekezett kihasználni a lehetőséget, ugyanakkor, hogy ne vádolhassák meg elfogultsággal, nemzetközi orvoscsoportot kért fel a holttestek azonosítására és a tömegsír vizsgálatára. A halottak ruházatában talált feljegyzések alapján a magyar Orsós Ferencet is soraiban tudó vizsgálócsoport megállapította, hogy a gyilkosságokat 1940. április-májusában követték el, s az addig előkerült 4100 holttestből 2800 személy azonosítását is elvégezték. Egyértelmű volt, kik a tettesek, hiszen 1940-ben a térség a Szovjetunióhoz tartozott. Igyekezniük kellett a vizsgálattal, mivel a front közeledett, s Sztálin tábornokai hamarosan visszafoglalták a térséget.

A szovjet vezetés ezt követően a németeket hamisítással vádolták meg, és saját tudósaik által azt hozták nyilvánosságra, hogy a tömegmészárlást természetesen németek követték el, 1941-ben, miután megszállták a területet. Bizonyítékul a holttestekben talált német gyártmányú lövedékeket hozták fel. Valójában az 1920-30-as német-szovjet együttműködés miatt a Szovjetunió jelentős mennyiségű német lőszerkészlettel rendelkezett, s a 7.65-ös lövedékek nem cáfolták a szovjet gyilkosság tényét. Bár az angolszász hatalmak vezetői tisztában voltak az igazsággal, hogy Sztálin végeztette ki a lengyeleket, soha nem említették ezt, mivel a kommunista diktatúrát értékesebb szövetségesnek tartották, mint a „kis” Lengyelországot. Roosevelt, az USA-ban is jelentős befolyással bíró progresszív csoportok hatására hajlamos volt elnéző lenni a Szovjetunióval szemben. Bízott a négyszemközt igen barátságosnak látszó, csak Joe bácsiként aposztrofált Sztálinban, aminek aztán egész Kelet-Európa látta kárát. Így nem tett semmit, hogy nyilvánosságra hozzák az igazságot. Magyarországon is az volt egészen 1989-ig a hivatalos vélemény, hogy ez is a németek bűne, melyet ráadásul megpróbáltak a dicső Szovjetunióra tolni…

Az igazság csak 1990-ben derült ki, mikor a TASZSZ orosz hírügynökség közleményben ismertette a valóságot, beismerve, hogy a lengyel tisztikar lemészárlásáért a Szovjetuniót, személy szerint Beriját, az NKVD vezetőjét terheli a felelősség. A nyilvánosságra került adatok szerint a fogságba esett 14736 lengyel hadifogoly és 11 ezer egyéb rab likvidálását 1940. március 5-én Lavrentyij Berija javasolta Sztálinnak. A pontos indokot nem nevezik meg a dokumentumok, de annyi bizonyos, hogy a parancson ott van Sztálin mellett Vorosilov, Molotov és Anasztasz Mikojan aláírása is. Ezt követően hivatalosan megkezdődött a hadifogolytáborok felszámolása, ami a rabok Szmolenszk mellé való elszállítását, majd agyonlövését jelentette.

Katyń a lengyel történelmi emlékezet mai napig égő sebe, amely újra és újra emlékezteti Lengyelországot arra, hogy két nagyhatalom közé szorult országuk mindig csak egy lépésre áll a pusztulástól. A témáról Andrzej Wajda rendezett filmet 2008-ban, amely teljes egészében megtekinthető a YouTube-on.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: multkor.hu, bibl.u-szeged.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

 

2017.04.13
3