Nem volt azonban mindig ilyen népszerű az Eiffel-torony, sőt, először még az sem volt biztos, hogy Párizsban épül fel. Gustave Eiffel (akinek a nevéhez a budapesti Nyugati pályaudvar is fűződik) a tervvel elsőként Barcelona polgármesterét kereste meg, de ő „kissé irreálisnak és túlságosan költségesnek” ítélte meg, ezért elutasította.

A torony végül 1889-ben – a francia forradalom centenáriumára – a párizsi világkiállításra készült el, azóta csodálhatják a Párizsba látogatók. (Az eredeti tervek szerint lebontották volna a kiállítás után, mint ahogyan később többször meg is akarták tenni ezt.) A munka pontosan 2 évig, 2 hónapig és 2 napig tartott: az építkezés 1887. január 28-án kezdődött és 1889. március 31-én fejeződött be, összesen 7,5 millió frankba került. Nagyon gyors ütemben épült: havonta 12 méterrel lett magasabb, így végül mindössze 26 hónap alatt készült el teljesen. Érdekesség, hogy ez volt az első olyan építkezés, melynek minden egyes mozzanatát lefényképezték.

Párizsban kezdetben tiszta szívből gyűlölték, már a megépítése ellen tiltakozó petíciót 300 párizsi művész írta alá. Maupassant író annyira nem szerette, hogy inkább ott ebédelt az Eiffel-toronyban, csak hogy ne kelljen néznie. A tornyot ma évente 7 millióan keresik fel, így a világ leglátogatottabb fizetős építménye.

A 300 méteres magasságú torony sokáig – 40 éven át – a világ legmagasabb építményének számított, míg a New York-i Chrysler Building (319 m) 1930-ban átvette tőle a vezetést. Egyesek szerint 1931-ig, az Empire State Building megépítéséig volt a legmagasabb, amely 447,8 méter.

Az Eiffel-torony ma az antennával együtt 324 méter magas (300 m a torony és 24 m a tv-adóantenna), súlya 10 ezer tonna. 12 ezer acéldarabból készült, valamint 2,5 millió szegecs tartja össze. A négyzet alapú építmény háromszintes: az első szint 58 méter magasságban, a második emelet 115 méter, a harmadik emelet pedig 276 méter magasan van. A torony magassága kicsit változik az év során, télen kb. 4-8 centivel alacsonyabb, mint nyáron. Évente 10 tonna festéket használnak fel a karbantartásához.

Az első világháború idején fontos szerepet játszott, mert a francia hadsereg innen fogott el rádióadásokat és titkos üzeneteket. 1925 és 1936 között a világ legnagyobb hirdetőoszlopa lett, mert a Citroën autógyár negyedmillió színes villanyégőt szereltetett fel rá. A fényárban úszó tornyot 30 kilométerről látni lehetett, így Lindbergh ezt használta jelzőfénynek, amikor 1927-ben átrepülte az Atlanti-óceánt. Napjainkban esténként kivilágítják, időnként különböző színekben pompázik.

A torony legfelső szintjén Eiffel kutatóközpontot hozott létre, ahol különböző kísérleteket végeztek. A tervező kialakított egy kis lakást is magának a torony tetején. 72 francia tudós nevét örökítették meg rajta – aranyszínű betűkkel – tudományos eredményeik elismerése jeleként az első emelet peremén.

Többször akarták lerombolni, például Hitler 1944 nyarán (fegyvereket akart készíteni belőle), de ez szerencsére nem történt meg. Egy őrült fel akarta robbantani, mert zavarta a pihenését, fényei ugyanis bevilágítottak a hálószobájába, ezért nem tudott tőle aludni. Időben elfogták, és elmegyógyintézetbe vitték.

Az Eiffel-toronyról sokan vetik magukat a mélybe. Amikor egy nő megpróbált öngyilkosságot elkövetni róla, érdekes fordulat történt az életében. Egy parkoló autón landolt, így túlélte az esetet, majd később ahhoz a férfihez ment hozzá, akié az autó volt. Akad a világon egy nő, aki 2007-ben „hozzáment” az Eiffel-toronyhoz, mert annyira beleszeretett, és ragaszkodott kiválasztottjához, még a nevét is megváltoztatta. Természetesen gyakran történik a toronyban lánykérés is.

A toronyhoz néhány vakmerő kísérlet is fűződik, a legismertebb Franz Reichel feltalálóé – a Repülő Szabó –, aki 1912-ben egy maga által készített ejtőernyős ruhában ugrott le, de a szerkezet nem működött, ő pedig szörnyethalt. Egy másik különleges eset az, hogy egy szélhámos 1925-ben kétszer is eladta az Eiffel-tornyot naiv vevőknek mint „fémhulladékot”, ezért nagyon jó pénzt kapott, de aztán a rendőrség is megtudta ezt, így menekülnie kellett.

Az Eiffel-tornyot Franciaországban rengetegen szeretik, de még ma is akadnak olyanok, akik kimondottan utálják. Egyesek „Öreg Hölgy”-nek becézik, mások „Csúfság”-nak hívják, mindenesetre hozzátartozik Párizshoz, és a franciák általában nagyon büszkék rá. Ha tiszta az idő, akkor a kilátóteraszáról akár 70 km-re, vagy még messzebb is el lehet látni, fantasztikus panoráma tárul az érdeklődő szemek elé Párizsra és környékére.

Sulyok Attiláné

Források: mult-kor.hu, lemon.hu, netkoffer,hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.