Több cikket olvastam mostanában az Interneten néhány külföldi könyvtárról: a Texasban ősszel megnyílt Biblio Techről, melyben 48 számítógép, 600 e-könyv olvasó, tabletek, laptopok és 10 000 elektronikus könyv érhető el, valamint az Írországban automatizált könyvtárakról, melyeket januártól a nap bármely szakában használhatnak az olvasók önkiszolgáló módon, mindenfajta felügyelet nélkül. Érdekes kezdeményezés mindegyik, bár nem első egyik sem, mert Arizonában már 2002-ben próbálkoztak a hagyományos könyv mellőzésével, Dániában pedig immár 150 önkiszolgáló könyvtár működik.

Természetesen egyik irányvonalról sem lehet kijelenteni, hogy egyértelműen ez a jövő útja, hiszen ez jóval komplexebb kérdés, arról nem is beszélve, hogy más utak is léteznek. Aki nyitott szemmel jár, látja a változásokat, melyek körülvesznek bennünket, és amelyekre reagálnunk kell, ha fenn akarunk maradni. Ez vonatkozik a könyvtárakra is. A digitális kultúra, az Internet és az elektronikus média elterjedése óhatatlanul magával hozta olvasási szokásaink, ill. a könyvtárhoz és a könyvtárosokhoz való viszonyunk megváltozását. Ebből egyértelműen csak annyi következik, hogy ezen intézményeknek, ill. dolgozóinak meg kell újulniuk, de az nem eleve elrendeltetett, hogy mi lesz az átalakulás iránya. Ha körülnézünk akár külföldön, akár hazánkban, láthatjuk, hogy mindenki igyekezett elindulni valamerre, s ezekből a kezdeményezésekből rajzolódnak ki a trendek, melyek útmutatásul szolgálhatnak.

Mit mutatnak ezek az irányvonalak? Megjelent az új információhordozó a papíralapú könyvek és folyóiratok mellett, a technikai vívmányok beköltöztek a könyvtárakba is, ill. az olvasó emberek egy része már nem látogatja az ilyen funkciójú intézményeket. Mivel nem vagyunk egyformák, akadnak olyan könyvtárhasználók, akik üdvözlik az újdonságokat (elektronikus könyvtár, e-book, önkiszolgáló kölcsönzőpult stb.), és azonnal kipróbálják, majd használatba veszik azokat; és léteznek olyan felhasználók, akik ragaszkodnak a régi szokásaikhoz. És vannak olyanok is, akik mindkét magatartásformát képviselik. Éppen ezért a könyvtáraknak arra kell törekedniük, hogy minden látogatójának azt nyújtsa, amire szüksége van. Aki nem akar már elmenni a könyvtárba, annak az igényeit a virtuális térben kell kielégíteni, vagy valami teljesen más és új dologgal kell becsalogatni. Aki önállóan akarja használni a szolgáltatásokat, azt meg kell tanítani rá, aztán békén hagyni. Aki pedig kiszolgálást igényel, annak segíteni kell. Ennek persze meg kell teremteni a feltételeit. Jóval nagyobb problémának látszik az a trend, hogy az emberek szép lassan leszoknak az olvasásról…. És itt lép be egy teljesen más aspektusú jövőkép: az intézmény közösségi tér jellegének hangsúlyozása. Ez nagyon szépen kombinálható a többi elképzeléssel, és ez itt a lényeg: meg kell találni a közvetlen földrajzi és társadalmi környezetnek megfelelő, helyes arányokat. És nem szabad általánosítani. Egy egyetemi könyvtárnak, egy közművelődési könyvtárnak vagy egy falusi könyvtárnak teljesen más a szerepe most is, és más lesz a jövőben is…

Egy mondatban összefoglalva: mindkét kezdeményezésnek van létjogosultsága, de nem feltétlenül a hagyományos könyvtárak helyett, hanem mellettük; akár külön (ha létezik elérhető közelségben hagyományos könyvtár is), akár egy intézményben egyesítve az előnyöket.

tmoni

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken található: 1. kép, 2. kép.