Ötletes keretjátékból bontakozik ki Arany János életének egy-egy részlete megragadó közvetlenséggel és fiatalos lendülettel. A színház társulatának oszlopos tagjai Kszel Attila tanítványaival kiegészülve egy csapatként játszanak együtt. Megszűnik a távolság a nézőtér és a színpad között. A közönség gyorsan bevonódik a történetbe, mely egyszerre életrajz, mese és történelem. Sorsfordító pillanatképek kelnek életre. A gyermek, aki édesapjától Toldi történetét hallgatja. A debreceni diák, aki szerelmes, és vándorszínésznek áll. Csalódások után pedig a nyugodt, családi idill, mely eleinte nem kedvez a költészetnek.

Mi minden kell ahhoz, hogy végül mégis elinduljon az a költői életmű, amely miatt Arany János bekerült a legnagyobb magyar írók közé? Egy jó barát biztatása, egy forradalom, a veszteség kapcsán felébredő felelősségtudat.  Az előadás felvillant néhány fontos elemet, és reméljük, sokakat mélyebb megismerésre inspirál majd.

Nem maradhat ki az élettörténetből a Kisfaludy Társaság felhívása, mely két győzelmet is hozott Aranynak: a pályadíjat és Petőfi barátságát. Kszel Attila kettejük testvéri kapcsolatát a forradalomban vállalt szerepük fényében mutatja be. Hús-vér embereket látunk egy történelmi helyzetben. Két művész, akik más-más módon, de harcba szállnak, mert mindketten szívükön viselik a magyar nemzet sorsát.

A komoly témákat is érintő előadás megtalálja az utat a gyerekekhez. Könnyed játék és humor hatja át, újra és újra összekacsint a nézőkkel. Mi most itt vagyunk a XXI. században, és innen próbáljuk megérteni a kétszáz évvel ezelőtt született költőt. Ezért játszunk róla, érte, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhessünk vele. E törekvése miatt a darab hatásos kiegészítője lehet az iskolai tananyagnak. Élettel telíti a kötetekben szunnyadó költészetet.

Arany János: Barátomhoz (Petőfihez)

Unszolsz, hogy írjak holmi verseket:
S mily szívesen fogadnék szót neked!
De átkozott gebe az a Pegaz,
Dehogy nyargal, dehogy! csak tipeg az.

Tegnap már mintha írni kezdenék,
Egészen a tollrágásig menék,
De, varjú tépje meg a rossz lovát,
Hiába biztatám, hogy: co tovább!

Ma kucsmád nyomtam fel, ha így talán
Egy kis Petőfiség ragadna rám:
Lekarcolék egy pár "hozzá"-t, "felé"-t,
Csuklott a múzsa s rámrivallt: "elég"!

Mit is haszontalankodom vele,
Mikor szivem zsibajjal van tele.
Vendége jött s avval sok a dolog,
Minden kis érzelem sürög-forog.

Bolond szeles nép! lót-fut céltalan,
S egymásba ütközik minduntalan.
De nem csoda, a szív vendége nagy
S igen kedves neki, mert az te vagy.

(1847 szept.)

A darab teljes színlapja a Győri Nemzeti Színház honlapján megtekinthető.

Szabados Éva
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Arany ősbemutató a Győri Nemzeti Színházban

100 kép