750

120 éve született Hamvas Béla író, filozófus, esztéta

Nagy Mária írása

Hamvas Béla 1897. március 23-án született Eperjesen egy evangélikus papi családban. Édesapja Hamvas József evangélikus lelkész, tanár, hírlapszerkesztő, író volt, aki fia születése után röviddel megvált papi hivatásától és családjával Pozsonyba költözött. Az Evangélikus Lyceumban húsz éven át oktatott német-magyar szakos tanárként.

A világháború kitörésének idején Hamvas Béla és valamennyi érettségiző iskolatársa önkéntes frontszolgálatra jelentkezett. Kadétiskolai kiképzést kapott, majd az ukrán frontra vezényelték. 1917-ben, sebesüléséből felépülve ismét frontszolgálatra vezényelték. Észak-olaszországi célállomását azonban már nem érte el, vonatát Szerbiában bombatalálat érte, őt pedig a légnyomás harcképtelenné tette. Egy ó-tátrafüredi családi panzióban lábadozott, amely talán élete talán legdöntőbb fordulatát jelentette. Nemcsak nagyregénye, a Karnevál Csendes otthon epizódjának élményanyagát szerezte meg itt, hanem e házban akadtak kezébe először Nietzsche és Kierkegaard írásai, amelyek nagy hatást tettek rá.

1918-ban, amikor Pozsony Szlovákia fővárosa lett, az új politikai hatalom a magyar értelmiségtől hűségesküt követelt, amelyet édesapja megtagadott, ezért a családot kiutasították Szlovákiából. Így Magyarországra, Budapestre költöztek. Hamvas Béla itt kezdte meg egyetemi tanulmányait. Germanisztikát és magyar irodalmat tanult, emellett azonban a zeneesztétikától az anatómiáig számos más stúdiumot folytatott. 1923-ban a budapesti egyetemen magyar-német szakos tanári oklevelet szerzett, majd három évig a Budapesti Hírlap munkatára volt. 1927-től könyvtárosként dolgozott a Fővárosi Könyvtárban.

1935-ben Kerényi Károllyal létrehozta a Sziget nevű szellemi műhelyt, és vele együtt megalapították a Sziget című folyóiratot. Majd húsz évig tartó konszolidált könyvtárosi korszakának a II. világháború kitörése vetett véget. Háromszor hívták be katonai szolgálatra, a végkifejlet idején Németországba vezényelt csapatától megszökött, de amikor az oroszok elfogták, a szibériai út elől is szökni kényszerült. Aki az ostrom napjairól hiteles élménybeszámolót kíván, olvassa el a Karnevál hatodik könyvét. A háború utolsó napjaiban óbudai, remetehegyi lakását egy bomba romhalmazzá változtatta.

1945-ben tevékenyen kapcsolódott be a megújuló szellemi életbe, előadássorozatokat tartott, Jacob Böhmét fordított, kommentált; megírta a Titkos jegyzőkönyv című esszékötetét; elkészítette a Tabula smaragdina fordítását, kommentárját; befejezte aforisztikus formában összeállított esszékötetét. 1947-ben feleségével, Kemény Katalinnal közösen megírta Forradalom a művészetben című művét. Kommunista részről egyre hevesebben támadták Lukács György az Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon című műve ellen írt megsemmisítőnek szánt bírálatát.

1948-ban felfüggesztették könyvtári állásából, és „b-listázták”, publikálási lehetősége megszűnt. Még ebben az évben megélhetése miatt kiváltotta a földműves igazolványt, és sógora szentendrei kertjét művelte. 1951-től Bokodon, Inotán, majd Tiszapalkonyán az Erőmű-beruházó Vállalat építkezésein segédmunkásként és raktárosként dolgozott. Amikor azonban csak lehetett olvasott, fordított és írt. 1957-ben sikertelenül próbálta meg könyvtárosi állását visszaszerezni.

1964 márciusában, 67 éves korában nyugdíjazták. Két kisregényben megírta a kommunista diktatúrák orwelli kritikáját Bizonyos tekintetben és Ugyanis címmel. Utolsó tanulmánykötete, az Öt meg nem tartott előadás a művészetről 1967-1968 fordulóján készült el. 1968. november 7-én, agyvérzésben hunyt el. Szentendrén temették el. Sírját unokahúga, Nemoda Lászlóné (született Hamvas Anna) kérése és Jókai Anna javaslata alapján nyilvánította védetté a Kegyeleti Bizottság.

A tilalom idején írásait szamizdatban terjesztették. Az 1970-es évekig Hamvas művei csupán kéziratos/gépelt formában voltak hozzáférhetők. A nyolcvanas évektől indulhatott meg a nyilvános recepció, először A világválság (1983), majd a nagyszabású regény, az akkor még enyhén cenzúrázott Karnevál (1985) jelenhetett meg (a Karnevál nyomán készült Pác című előadást az Újvidéki Színház 2002-ben mutatta be). Döntő lökést adott Hamvas művei széles körű befogadásának a szombathelyi Életünk folyóirat Hamvas Béla emlékszáma (1987/11. szám), amelyben az első átfogó, illetve személyes értékelések is megjelentek, többek között Esterházy Pétertől, Spiró Györgytől, Szőcs Gézától, illetve Kemény Katalintól és Dúl Antaltól (szerkesztette Várhegyi Miklós és Kőszegi Lajos). A kilencvenes évek elején kezdődött el a teljes életmű rendezett és autorizált kiadása (szerkesztője Dúl Antal).

Hamvas Béla munkásságát 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal ismerték el, 1996-ban pedig Magyar Örökség díjat kapott.

Nagy Mária

Forrás: kozepiskola.oroszlany.hu, szepo.com

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

 

2017.03.23