Az Avenida 9 de Julio az argentínai Buenos Aires-ben

A világ legkülönösebb utcái 4. rész – Szilvási Krisztián írása

Agyongraffitizett (majdnem) sikátorban sétáltunk Ausztráliában, teljesen elszédültünk egy amerikai lejtő kacskaringóin, hét nagy kőkeresztet számoltunk meg Ecuador egyik történelmi utcájában (linkek a cikk végén). A világ legkülönösebb utcáin kalandozva ezúttal Argentína fővárosában próbálunk – meglepő módon nem végigmenni, hanem – átkelni Földünk rekorder szélességű sugárútján. Nem lesz egyszerű menet, viszont annál látványosabb!

„Még csak az úttest feléig jutottam el, amikor a lámpa pirosra váltott, az autók pedig nekilódultak. Nem számított, hogy a hétsávos út közepén ragadtam a szemből száguldó forgalomban. Ez Buenos Aires, ahol ha kerekek helyett két lábad van, és nincs a kezedben kormány, már jogod sincs közlekedni. Így esett, hogy a saját bőrömön tanultam meg: legyek óvatos, ha a világ legszélesebb sugárútján akarok átkelni.” Michael Turtle (aki utazásairól saját honlapján számol be) érzékletes szavai egy rekorder helyre kalauzolnak el bennünket. A Buenos Aires-i Avenida 9 de Julio akkora ismertséggel bír Argentína egészében, mint mondjuk világszerte a New York-i 5th Avenue vagy a párizsi Champs Elysees. Csakhogy a Július 9. sugárút valóban unikum a maga nemében: az 1816-ban ezen a napon kivívott argentin függetlenség dátumáról elnevezett autóutat 1935-ben kezdték el építeni, és csupán 1980-ban nyerte el végső formáját, amely egyúttal a világ legszélesebb utcája „címre” predesztinálta.

Ez a lenyűgöző, elképesztő szélességű sugárút délen a Rio de la Plata-tól egészen az északi Retiro kerületig nyúlik el összességében mintegy három kilométeren keresztül. A kaotikusnak tűnő, 110-140 méteres hihetetlen szélesség 12 autósávot foglal magában (mindkét irányban 6-ot), és gyakorlatilag lehetetlennek látszik átkelni rajta, mielőtt a közlekedési lámpák színt váltanak. Ráadásul még az Avenida 9 de Julio közepén fut a 2x2 sávos, gyorsközlekedésű városi Metrobus vonala is.

A hatalmas útfolyam legtöbb kereszteződésében valóságos „kereskedelmi gazdaságok” működnek, amelyek a piros lámpánál történő várakozásokra apellálnak: vizet, ennivalót és ropogtatnivalót kínálnak a gyalogosoknak, de többen gyerekjátékokra – mint például papírsárkány és buborékfújó – specializálták magukat. Utóbbira valóban látni példákat, amikor a dugókban a kocsik hátsó ülésein a lurkók szappanbuborékkal szórakoztatják magukat. Aztán vannak olyanok, akik szó szerint „reklámhordozókként” vállalnak munkát: a pirosat kapott autósok előtt és mellett járkálnak magukra erősített reklámtáblákkal. Való igaz, sokkal jobban észrevehetők és figyelmet felkeltők, mint a fix óriásplakátok, ráadásul teljesen mobilak, és bármikor lecserélhetők a hirdetéseik. Ki mondta, hogy a dél-amerikaiak nem élelmesek?

Az Avenida 9 de Julio tehát egy vibráló, nyüzsgő látványosság: amikor a lámpák pirosra váltanak, zsonglőrök, tűznyelők és egyéb utcai előadóművészek kezdenek bele rövid showműsoraikba néhány peso reményében. Aki azonban csendre és nyugalomra vágyik, még ezt is megkaphatja, ugyanis több kisebb, fákkal övezett tér és kert fut végig a sugárút mentén. Csak keresni kell egy padot, és máris magunkba szívhatjuk az élénk Buenos Aires atmoszféráját.

A sugárút ötlete amúgy először 1888-ban merült fel Ayohuma néven, de a tervezett nyomvonal melletti földbirtokosok és lakosok szembenállása miatt a munkák csupán 1935-ben kezdődhettek el. 1937 júliusában az út bizonyos szakaszait már felavatták ugyan, ám az 1960-as években lett végül kompletten kész. Illetve a déli csatlakozása csak 1980 után, amikor a belvárosi közlekedési hálózat teljessé vált. A városi C metróvonal egy szakaszon az Avenida 9 de Julio alatt fut, az A, B, D és E vonalak pedig keresztülmennek alatta. A Corrientes sugárútbeli kereszteződésnél található a híres Köztársaság tér a hatalmas Obeliszk látványosságával, a mélyben pedig a B, C és D metrócsomópontja képez egy fókuszpontot.

Az Avenida 9 de Julio mentén számos híres városképi épületet és nevezetességet láthatunk, ha végigsétálunk rajta – emeljünk ki most közülük hetet:

1. A francia nagykövetség (Embajada de Francia)

Az Avenida 9 de Julio északi végén – szó szerint – trónoló francia nagykövetség csodálatos építészeti remekmű díszes erkélyeivel, kupolás tetejével; tökéletes példája annak az európai stílusnak, amelyet „Dél-Amerika Párizsa” néven emlegetnek errefelé. Nagyon is jól tette a francia kormány, hogy a sugárút építésekor nem volt hajlandó beleegyezni a lebontásába, a madártávlatból egyfajta erődítménynek tűnő műremek elhelyezkedése mutatja, hogy végül az útfolyam volt kénytelen behódolni az építészeti örökség előtt. (13-15. kép)

2. A Kolumbusz Színház (Teatro Colón)

Az egyik leggyönyörűbb épületnek tartják Buenos Airesben a világ harmadik legjobb operaháza és akusztikailag a világ öt legjobb koncertterme közé sorolt Kolumbusz Színházat, amely olyan híres operaénekeseknek adott már otthont, mint Luciano Pavarotti és Maria Callas, valamint olyan balettművészeknek, mint Rudolf Nureyev. A jelenlegi épület 1908 májusában nyitotta meg kapuit Verdi Aidájával, a korábbi színház 1857 óta állt előtte ugyanott. A Teatro Colón patkó alakú nézőterén 2487 ülőhely és 1000 állóhely van, színpada 20 méter széles, 15 méter hosszú és 20 méter mély. (16-18. kép)

3. A Köztársaság tér és az Obeliszk (Plaza de la República, Obelisco)

A sugárút közepén, ahol az Avenida de Mayo keresztezi az útfolyamot, áll a főváros leghíresebb és legismertebb látványossága, a hatalmas, égbe nyúló Obeliszk a Köztársaság téren. A nemzeti történelmi emlékhely egyben Buenos Aires jelképe is, amelyet 1936-ban építettek a város alapításának negyedik centenáriuma emlékéül. A 70 méter magas, fehér, a Washington Monumenthez teljesen hasonlatos építmény manapság az újévi táncos Porteño ünnepségek, valamint politikai demonstrációk gyújtópontja. (19-22. kép)

4. A Május sugárút (Avenida de Mayo)

A kelet-nyugat irányú Avenida de Mayo az őt keresztező Avenida 9 de Julio mellett a másik legjelentősebb út Buenos Aires-ben. Másfél kilométer hosszúsága mentén szintén építészeti remekművek állnak (Palacio Barolo, Congressional Plaza, London City Café, szökőkutak, stb.), illetve a parlamenti kongresszus épületei, így könnyen előfordulhat, hogy sétálgatva rajta politikai tüntetésekbe botlik az egyszerű turista. (23-27. kép)

5. Eva Perón 30 méteres „arcképe”

A sugárút egyik jellegzetes pontján, a munkaügyi minisztérium szomszédságában áll egy 25 emeletes épület, melynek felső szintjeiről Juan Perón argentin elnök második felesége, Eva Perón néz le „vastag kontúrokban” a forgalomra. Az alkotás több mint 30 méter magas, és annak emlékére készült, hogy 60 évvel korábban ebben az épületben mondott a sokak által csak Evitaként ismert first lady történelmi jelentőségű beszédet. Ráadásul a szimbolikus jelleg abban is megmutatkozik, hogy mind az Avenida 9 de Julio, mind pedig a roppant módon szeretett, borzasztóan fiatalon (33 éves korában) rákban elhunyt, az argentin nemzet „Lelki Vezetőjének” tartott Eva hűen képviselte az ország hazafias kitartását és állhatatosságát. A mikrofon előtt álló Nagyasszony „portréja” százméteres távolságból, a Köztársaság térről is jól látható. (28-29. kép)

6. A Don Quixote de la Mancha szobor

A Don Quixote de la Mancha szobor, Aurelio Teno alkotása Spanyolország ajándéka volt 1980-ban az argentinoknak, Buenos Aires 400. évfordulójára. A gesztus értéke és a történelmi emlékezet azonban sajnos némileg eltörpült azon viták mellett, amelyeket sok művész és a lakosok folytattak, miszerint az alkotás ronda, rosszul elhelyezett és irreleváns Argentína históriájával. (30. kép)

7. A Constitución Vasútállomás és a Constitución tér (Estación Constitución, Plaza Constitución)

A Constitución Vasútállomás egy nagy pályaudvar Buenos Aires központjában, amely a Constitución térrel szemben áll, két kilométerre délre az Obeliszktől. Az 1865-ben megnyitott állomás 14 vasúti vágányt foglal magában, a föld alatt pedig két metróvonal megállóhelye is található. (31. kép)

Szilvási Krisztián